Toni11 blogja

Mikor álló . . .

***
Mikor álló-tükröd előtt

Igazítod hajékedet,
Nem gyönyörrel néz-e abba

Ibolyánál kékebb szemed!!

***
A nagy tükör üvegén át

Angyali arcz mosolyg reád . . .

És te visszamosolyogva

Nézed körül felvett ruhád.

***
Te csak tükörből szemléled

Arczodat, a rózsás arczot . . .
S mégis, úgy-e büszke vagy rá,
Hőgy azon arcz — a te arezod!

***
Tehát ne is csodálkozzál,
Hogy nekem is tetszel nagyon:
Te csak másolatban látod . . .
Én az eredetit látom!!

***
Kürthi Jenő Eger Hetilap 1866 Oktgóber 18

***

***

Wenn vor…

***

Wenn vor dem stehenden Spiegel

deinen Haarschmuck zu Recht richtest,

ob nicht mit Wonne schauen hin

die veilchenblauen Augen jetzt!

***

Durch die Gläser der Spiegel, ein

Engelsgesicht lächelt dich an …

und du herzig zurücklächelnd

schaust dein angezogen's Kleid an.

***

Du betrachtest dich im Spiegel

dein Gesicht, das rosarot‘ Gesicht …

und dennoch, bist du sehr stolz drauf,

dass das Gesicht, ist dein Gesicht!

***

Demnach muss dich, gar nicht wundern,

dass du mir auch sehr gut gefällst:

Du siehst nur hier das Duplikat …

Aber vor mir die echte steht!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

A Pusztán

***

Nem halt még ki, nem halt még ki

A szép magyar nóta,

Megszólal még pusztákon a

Pásztor tilinkója.

***

Most is csak ugy kesereg még,

Mint valaha régen,

S ugy sírdogál szomorúan,

Csöndes nyári éjen.

***

Mindig akad egy-egy legény,

Kinek szíve gyászol,

S panaszt mond az éjszakának

Csalfa szép leányról.

***

S lány is akad — Isten tudja,

Ki mindig tesz róla,

Hogy soha se halhasson ki,

A bús magyar nóta.

***

Veszelei Károly 1867 -1902

***

***

An der Puszta

***

Noch ist es nicht ausgestorben,

das schöne Ungarn Lied,

hört man noch an der Puszta, das

Hirt, Tilinko am Ried.

***

Immer noch so dahin stöhnend,

dermal einst, vor lang her,

ein tristerer Gewimmer,

am Abend im Sommer.

***

Es findet sich immer ein Kerl,

mit trauernden Herzen

der beklagt sich an der Mondnacht

von Falschheit die Mädels.

***

Es gibt auch Mädchen, Gott weiß es,

die immer daran schmied’,

dass es niemals verschwindet, das

traurige Ungarn Lied.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Irigység

***

Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.

***

Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem - s megáldom mégis százszor mindet...

***

Írta: Gyóni Géza 1884 – 1917

***

***

Der Neid

***

Beneide der Brise, der spielt mit ihrem Haar,

beneide das Laub, welches über ihr beugt,

beneide alle Blumen in ihrem Garten

‘d alles, was ihre zarte Hand, je ergreift.

***

Beneide der Strahl, der sie jeden Morgen weckt,

den Wolken, nach dem sie so sehnsüchtig blickte,

beneide jeden Strauch, wo sie je ausruhte,

beneide – ‘d doch segne alles, was sie liebte.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Két útitárs

1

A bölcsőtől egész a sírig

Két útitárs megyén velünk:

Démon, világi gyönyörökben

És angyal, hogyha szenvedünk.

2

A démon örökös kaczajjal,

Csábítva, nyeglén jár elől.

Nézése inger, szava bűbáj

És ölelése majd megöl.

3

Bor, zene közt, vad orgiákban

Ott lebeg láthatatlanul;

Ott esik legjobb múlatása,

A hol a sziv mámorba fúl.

4

S mikor a rosszat elkövettük,

S megbánjuk, gúnyosan nevet.

 Szivek vérzése, jajgatása

Neki a legfőbb élvezet.

5

Az angyal némán jár utánunk;

Őrjöngve nem halljuk szavát.

Siratja tévedt útitársát,

És ajakán nincs durva vád,

6

Mosolya bánat, hű szemében

Nagy, mennyei malaszt ragyog.

Megsimogatja homlokunkat,

Mikor mindenki elhagyott.

7

Nála az irgalom, bocsánat.

Ő szánakozva ránk tekint;

Keblére zár, csitít, vigasztal

S lecsókolgatja könnyeink'.

***

Írta: Reviczky Gyula 1885 -1889

***

***

Zwei Weggefährten

1

Von der Wiege weg, bis  zu den Grab

zwei Weggefährten begleiten:

der Dämon, in weltlichen Wonne

und der Engel, wenn wir leiden.

2

Der Dämon mit ewigem lächeln

verleitend, hochnäsig voraus.

Reizender Blick, niedliches Wort, und

bei Umarmung, fast das Licht aus.

3

Bei Wein und Musik wilde Orgien

dort schwebt er unsichtbar herum;

dort hat er die meisten vergnügen,

wo das Herz ist im Rausch Spektrum.

4

Wenn etwas Schlechtes getan haben

‘d bereuen es, lacht er ironisch.

Blutende Herzen, ‘d an Geheule

amüsiert er sich barbarisch.

5

Wortlos läuft der Engel hinter uns

im Lärm fassen die Worte nicht.

Beweint er das verirrte Gespann

und gar keinen Vorwurf ausspricht.

6

Trauriges Lächeln, treue Augen

große himmlische Gnaden strahlen.

Unsere Stirne zart gestreichelt,

wenn uns alle verlassen haben.

7

Bei ihm ist Erbarmen, Vergebung.

Gefühlvoll wirft ein Blick an uns;

nimmt an der Brust, stillt und tröstet, küsst

die Tränen ‘d sagt: Gottseibeiuns!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Ó, furcsa társak…

***

Ó, furcsa társak, emberek,
Köztetek járni nem merek,
Idegen vagyok én,
Búsan bolyongok köztetek,
A jó szótól is reszketek,
Fázós vagyok s szegény.

***

Ó, voltam én vidám s merész,
Álmok gályáin tengerész,
Ki boldog partokat
Keresne, tündér szigetet,
De nem leltem, csak szivetek,
Mely rosszat tartogat…

***

És édes táplálék gyanánt
Ettem a lomha bú-banánt…

***

Mind ellenségesen lohol,
És jó tekintet nincs sehol…

***

Fáj nektek is az öntudat,
A ti szemetek is kutat…

***

Írta: Tóth Árpád 1886 – 1928

***

***

Ach, eigen Gesellen

***

Ach, Leute, eigen Gesellen,

zu Euch darf ich nicht gesellen,

ich bin hier ein Fremder,

traurig irre ich unter Euch

und bibbere von jedem Wort,

ein frierend armer Kerl.

***

Ach, bin froh ‘d mutig gewesen,

als Seemann auf Traumgaleeren,

frohe Ufer suchen

traumhafte Insel erkunden,

nichts als euer Herz gefunden,

wo Hass und Neid wuchern.

***

Und dort nur als süße Nahrung

nur Banane Ass als Warnung …

***

Jeder rennt mit Kräfte ringend,

freundlicher Blick gibt es nirgend …

***

Tut Euch Weh das Selbstbewusstsein,

das Gewissen ist nicht lupenrein …

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni