Toni11 blogja

Tragédiák.

***

Történnek itt, e földön, néhanap

Iszonytató, rémes tragédiák,

Miket szárnyán szerte hord a hír,

És megsirat az egész nagy világ.

***

Zúgú árviz, dühöngő szélvihar,

Mely elpusztít mindent egy éj alatt;

Bimbózó fát, hatalmas, dús vetést,

Érett gyümölcsöt, dalos madarat.

***

Izzó vulkán, mely hirtelen kicsap,

S vörös szikrákat szór a légbe szét,

A gyorsvonat, mely útjáról letér,

S kioltja sok száz ember életét.

 ***

Egy leány, ki a mély vízbe veszett,

Mert nagyon tudott szeretni szegény;

Egy hajó, amely büszkén útrakelt,

És ott maradt a tenger fenekén.

***

Történnek, itt, e földön, néhanap

Ilyen komor, sötét tragédiák,

S mi hitetlenek, térdre roskadunk,

S elővesszük az ócska bibliát.

***

De van még ennél sokkal meghatóbb,

Kisebb, de sokkal gyászosabb eset:

Mikor ott, künn, az utczaszögleten

Megáll két koldus, énekes gyerek.

***

Sóvár szemükben édes álom ül;

Pénzről, melegről, gúnyáról talán.

 Ott látják már a forró fris levest

Kicsiny kuczkójuk szurtos asztalán.

***

S az ablakból, im, krajezár hull alá,

S utánakap a két kis trubadúr,

De, ah, az utcza csupa-csupa sár,

S a krajezárka a barna sárba fül.

***

Hiába turkál vézna kis kezük,

Hiába hányják fel az út sarát,

Az álom is, a pénz is odavan

Ah, soha ilyen bús tragédiát

***

Alba Nevis (Unger Ilona): 1878 - ??

***

***

Tragödien

***

Geschehen auf der Erde, auch manchmal

schrecklich furchtbare Tragödien hier,

die, die Nachrichten sofort verbreiten,

was die, das ganze Welt beweinen schier.

***

Tosende Fluten, tobende Stürme,

die über die Nacht alles zerstören;

knospende Bäume, üppige Felder,

reife Früchte und singende Vögel.

***

Glühender Vulkan, der plötzlich ausbricht,

und rote Funken in die Luft schleudert,

ein Schnellzug, der von seiner Strecke abkommt,

‘d Hunderte von Menschenleben fordert.

***

Ein Mädchen, das in der Tiefe ertrank,

weil zu lieben wusste, das arme Ding;

und ein großes Schiff, das stolz in See stach,

auf dem Meeresgrund unten liegen blieb.

***

Geschehen auf der Erde, auch manchmal,

solche düster ‘d finstere Tragödien,

wir Ungläubigen fallen auf die Knie,

wo uns die alte Bibel bändigen.

***

Doch es gibt eine bewegendere,

klein, doch viel trauriger Begebenheit:

Dort draußen an der Straßenecke, dort,

machen zwei bettelnde, singende Kinder halt.

***

Ein süßer Traum liegt in den Augen;

von Geld, Wärme, vielleicht warme Kleider.

Sehen sie schon den heißen, frischen Schmaus,

auf dem schmutzigen Tisch ihrem kleinen Haus.

***

Und siehe, aus dem Fenster fällt ein Pfennig,

und die zwei Sänger strecken sich emsig,

aber, ach, die Straße ist voll mit Matsch,

‘d der Pfennig mitten in den Matsch geplatscht.

***

Vergebens kramen ihre dünnen Hände,

umsonst wühlen sie im Schlamm ohne Ende,

der Traum um das Geld sind nur Glücksspiele,

aber die heute die traurigste Tragödie!

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Szállj el

***

Szállj el, szállj el, kis madárkám,

Legyen a jó ég veled,

Ne sirasd a nyár múlását,

Lesz még újra kikelet.

Aranynapos szép keletre

Vidd magaddal bánatom

S ne hozd vissza soha többé

Sebes, piczi szárnyadon.

***

Még se vidd el kis madárkám ,

Gyönge a te kis szárnyad

Nem férne rá, ... letörné azt

Ez a nehéz, nagy bánat.

Menj csak magad napkeletre

S hagyj itt búmmal engemet,

Új tavaszra, ha visszajösz,

Talán már nem szenvedek.

***

Stephány Nándor:  1873 – 1903

***

***

Flieg fort

***

Flieg, flieg fort, mein kleiner Vogel,

soll der Himmel mit dir sein,

wein’ nicht, weil das Sommers ist rum,

‘d der Lenz ist wieder daheim.

In goldenen Ostertagen

nimm meine Trauer mit dir,

und bring sie nie wieder zurück

auf dein ‘n flinken Flügeln flieg.

***

Nimm es doch nicht mit, mein Vöglein,

Deine Flügel sind zu schwach,

hätt’ kein Platz, … würde es brechen,

diese schwere Trauer halt.

Geh Du nur allein nach Osten

‘d lass mich hier mit der Trauer,

wenn Du im Lenz zurückkommst,

leide ich vielleicht nicht mehr.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Hangulat

***

A nyáron át hegy-völgyön barangoltam,

S lelkem zenéjét tüzesben hangoltam.

***

Szívembe annyi méla emlék rajzott,

S minden elnyűtt húrt erősen felajzott.

***

Hogy őszre a városban vagyok újra,

Egy henye, langyos szellő" mind elfújta.

***

Aranyhálót font az utczai séta,

Te vagy itt élet, te kedves, te léha!

***

Csupa enyelgés most ez őszi fény,

Bohó véletlen, édes játszi kény.

***

Mi előbb oly sivár volt, a nagy város

Kőtömbjeivel most igézőn bájos.

***

A kő virágzik: rózsa s liliom,

S a percz tűzétől gyúl minden szirom.

***

Sétálok össze-vissza, — semmi czél!

Csak szórakoztat mind, mi nyüzsg, mi él.

***

Majd fény önt el, majd rám borul az árnyék;

Öröm, busongás csak szeszélyes játék.

***

A fénynyel suhan a bűvös megejtés,

S az árnyék rögtön rá hűvös felejtés.

***

És várok, várok ... Ah vájjon mire?

Mit én tudom? Mindenre! Semmire!

***

Röpköd minden csáb s én mind megkívánom,

S ha elsurrant mellettem, mit én bánom.

***

 

Dermedtség, forróság mind messze, messze!

Tavasz álmába, nyár lázába veszve.

***

Csak érzem, a nagy életár ragad,

S könnyű lábam sehol meg nem akad.

***

Idő múlik. Levél hull. Fejem őszül.

S én álmodom, — az el nem múló őszrül.

***

Mezei Ernő: 1851 – 1932

***

***

Stimmung

***

Im Sommer wanderte ich durch Berg und Tal,

‘d die Musik meiner Seele ganz feurig war.

***

So viele Erinnerungen drangen in mein Herz,

‘d jede alte Saite, hat so kräftig schmerzt.

***

Dass ich im Herbst wieder in der Stadt bin,

wo eine träge Brise wehte mich hin.

***

Der Spaziergang hat ein goldenes Netz gewebt,

du bist mein Leben, wo das Liebste erlebt!

***

Das Herbstlicht ist jetzt voller Liebkosung,

lustiger Zufall, die schönste Hoffnung.

***

Was vorher so trostlos war, in der Stadt,

mit ihren Steinblöcken jetzt ist so glatt.

***

Der Stein blüht so schön: Lilien und Rosen

‘d im Feuer des Augenblicks liebkosen.

***

Ich schlendere hin und her, ohne Ziel!

Nur alles, was wimmelt und lebt, unterhält mich.

***

Dann strömt Licht heraus, dann fällt Schatten auf mich;

Freude ‘d Trauer sind nur launisch, unsterblich.

***

Mit dem Licht kommt der magische Augenblick,

‘d mit dem Schatten, die kühle bedeckt mich.

***

Die Starre und die Hitze, alles ist weit weg!

Verloren ist der Traum des Frühlings am Steg.

***

Ich spüre nur, wie mich das große Leben packt,

‘d meine Füße bleiben nirgendwo versackt.

***

Die Zeit vergeht. Das Laub fällt. Mein Haar abwärts.

Und ich träume – vom unvergänglichen Herbst.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Sírni?

***

Sírni? Minek? Es várni? . . Mit?

Az élet úgyis elhalad!

Itt minden, minden múlandó ...

A miénk semmi nem marad

Alom? Remény? Hogy porba jut?

És vége lesz? Hát baj is az !:

A sorsnak annyi útja van

És annyifelé elágaz.

A szív szegény komédiás ...

Tragédiákat rejteget

Úgy őrzi az emlékéit ...

És nem hiszi, hogy nem lehet

Pedig mit ér a múlt fölé

Emelni tartós sírkövet?

Ami elment, az úgy elment ...

Hogy vissza soha nem jöhet. —

Lehullanak a csillagok,

Kidőlnek a küzdő erők;

Nincsen vágy, nincsen szerelem:

De könnyű sincs, amely örök.

***

Bajaszentistván, 1927 márc. 16.

***

Bárdos Amália

***

***

Weinen?

***

Weinen? Wozu? Warten? ... Worauf?

Das Leben vergeht sowieso!

Hier ist alles kurz und begrenzt ...

von uns bleibt nur eine Visio.

Träume? Hoffnung? In Staub zerfällt?

‘d es ist vorbei? ist es Schade!:

Das Schicksal hat viele Wege,

verzweigt sich in viele Pfade.

Das Herz ist nur ein Komödiant ...

Es verbirgt alle Tragödien,

bewahrt die Erinnerungen ...

und glaubt nicht an unmöglichen.

Aber was nützt der Vergangenheit

der ein ewiger Grabstein setzt?

Was vergangen, ist vergangen ...en

wird nie wieder zurückgesetzt. —

Die Sterne fallen vom Himmel,

die kämpfenden Kräfte brechen;

es gibt keine Sehnsucht, kein’ Liebe:

‘d ewig gibt auch keinen Tränen.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

***

Bárdos Amália aktívan publikált a Bajai Ujságban 1927 körül, mint költő és szerző. A lap számára ismert volt verseiről és irodalmi tevékenységéről, ami arra utal, hogy helyi szinten irodalmi tevékenységet folytatott.  Tudna e valaki nekem segíteni az adataival és egy fotóval, nagyon szép versei voltak, amelyeket szeretnék, még többet is lefordítani, és itt a Facebookon veletek is megismertetni…üdv Tóni

Elfogynak napjaink

***

Elfogynak napjaink

Van még a szívemben

mit igazán adhatok

lesz-e mit fogadjak

azt sosem tudhatom

ragyog-e felettem

még fénylően a csillag

ki tudja számomra

mit hoz majd a holnap

elfogy ez az év már

mint fákról a holt levél

mit őszi szél tép le

és teríti szerteszét

fogynak a napjaink

az ember csak nézi

már bénulnak karjaim

de szívem úgy érzi

van remény

hisz nőnek a fák még

tavasz lesz újra

lesz még a fákon

zöld levél

kihajtanak újra

szívünkben él még

örök a szeretet

az ajkunk összeér

megfogom két kezed

bármit súg s csábít

ígér az est nekem

itt állunk ismét

egy új év küszöbén

nem kell hogy féljek

közös a szándék

s ha megadja Isten

öröm és játék

mi legyőzünk mindent

hát ne siess várj még

lépjük átt hittel

az új év

ezüstös küszöbét

hagyjuk a régit el

hagyjuk a múltat

reménnyel várjuk

mit ad majd a holnap

tenyerét nyújtja

nézz szemébe bátran

meglátod ott talán

a legszebb álmod

add hát a két kezed

engedd hogy fogjam

adj erőt

adj hitet

hisz napjaink fogynak

az ember érzi már

ereje fogytán

de míg a szív vezet

boldogság vár rá.

***

Rigó Tibor: 1961

***

***

Unsere Tage gehen zu Ende

***

Unsere Tage laufen ab

es ist noch da im Herzen

was ich wirklich geben kann

ob etwas zu bejahen gibt

das kann ich nie wissen

ob über mir noch

die Sterne leuchten

wer weiß für mich

was wird der morgen bringen

dieses Jahr geht schon zu Ende

wie die toten Blätter von den Bäumen

die der Herbstwind abreißt

und verstreut überall

unsere Tage vergehen

der Mensch schaut nur zu

meine Arme sind schon gelähmt

aber mein Herz spürt

dass es Hoffnung gibt

denn die Bäume wachsen noch

es wird wieder Frühling

es wird wieder grüne Blätter

an den Bäumen geben

sie treiben wieder aus

in unseren Herzen lebt es noch

die ewige Liebe

unsere Lippen berühren sich

ich halte deine Hände

was auch immer der Abend

mir flüstert und verspricht

wir stehen wieder hier

an der Schwelle zu einem neuen Jahr

ich soll keine Angst haben

wir haben ein gemeinsames Ziel

und wenn Gott es zulässt

Freude und Spiel

wir werden alles überwinden

also beeile dich nicht, warte noch

wir überschreiten mit Glauben

die silberne Schwelle

des neuen Jahres

lassen wir das Alte hinter uns

lassen wir die Vergangenheit

wir warten voller Hoffnung

auf das, was morgen bringen wird

er streckt dir seine Hand

schau ihm mutig in die Augen

vielleicht siehst du dort

deinen schönsten Traum

gib mir deine beiden Hände

lass mich sie halten

gib mir Kraft

gib mir Glauben

denn unsere Tage schwinden

der Mensch spürt schon

dass seine Kraft nachlässt

aber solange das Herz führt

wartet Glück auf ihn.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni