Toni11 blogja
NovellaVörös István: Hétéves csöppség / Der siebenjährige
Hétéves csöppség
Hétéves csöppség most jár iskolába:
Csöpp rózsafánknak első bimboja.
A másik kislány, s még a szemefénye
egy selyemhajú, gügyögő baba.
De ő már komoly. Járkál a szobában
és sok bölcs holmija közt tesz-vesz,
s nagyfiús lépte lassan odatéved
a könyvszekrényhez, beszédes könyvekhez.
Mi ott ülünk a kandalló melegjén,
míg ő már egy rózsás könyvből lapozgat;
összemosolygunk, és a hűs lapokról
halk illata száll az Édes-daloknak.
A kisfiunk még hét éves, nem érti,
hogy életünknek ők a bimbaja,
csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben
rügyét ringatja boldog rózsafa.
Vörös István: 1922 -1947
Der siebenjährige Winzling
Das Siebenjähriges Winzling geht zur Schule:
Erste Knospe, unsere Dosenlobby.
Das andere ist ein kleines Mädchen mit,
ein seiden haariges, gurrendes Baby.
Doch er ist schon ernst. Er läuft rundum im Raum,
und ordnet sein weises Ding hin und her
und der Schritt des grossen Jungen verirrt sich,
zu dem Bücherregal voll mit bunten Büchern.
Wir sitzen dort in der Wärme des Kamins,
während er schon in einem Buch umblättert;
wir lächeln uns an ‘d von den kühlen Seiten,
der sanfte Duft süsser Lieder um fächeln.
Der Junge ist sieben Jahre alt, versteht nicht,
dass sie sind die Knospen unsere Leben,
nur wir lächeln beide, wie im Frühlingswind,
der Rosenbaum schüttelt seine Knospen eben.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Friedrich Theodor Vischer: Die Hyazinthe / A jácin
Die Hyazinthe
Ich grüße dich, du wunderbarer Duft,
Der sich in diesen zarten Kelchen wieget,
Du Schiff, worin durch dunkelblaue Luft
Die Seel' entzückt nach fernen Ufern flieget.
Dass Steuer ist ein alter, alter Traum
Von andern Zeiten, himmelschönen Auen,
Gold ist der königlichen Ströme Schaum
Und hohe, schlanke Palmen sind zu schauen.
Die Lotosblume schwimmt auf blauer Flut,
Die Welle scheint mit holder Scham zu fragen,
Welch Wunder ihr im keuschen Schoße ruht?
Doch nur die Kinder wissen es zu sagen.
Friedrich Theodor Vischer 1807 - 1887
A jácintok
Üdvözöllek, te csodálatos illat,
ki e gyengéd serlegekben ringatózol,
hajó, hol a lélek még álmodozhat
és gyönyörködve, messzi partokra úszol.
Az irány, az egy régi, régi álom
régmúlt időkből, a mesés folyóparton,
aranyos a habja, folyóknak a gáton
's sudár magas pálmák, állnak kinn a parton.
Lótuszvirág úszik, ott a kék árban,
's mintha a hullám most, kegyesen suttogná:
Mily csodát rejt, az öle még magában?
De ezt megmondani, csak egy gyerek tudná.
Fordította: Mucsi Antal - Tóni
K. Simó Ferenc: Pásztor legény / Hirten Junge
Pásztor legény
***
Pásztor legény furulyája,
Belesír az éjszakába,
Van ki hallja, ki megértse,
Hogy a nóta csak ő érte
Kesereg a néma éjbe!
***
Volna nekem kinn a pusztán
Szép szeretőm, barna kis lány,
A nótámat ki hallgassa,
Kesergésem megsirassa,
Talán csak megvigasztalna!
***
De nem vagyok pásztor legény
Költő vagyok, koldus, szegény,
Hosszú, néma hideg éjbe,
Dalolok én lázban égve :
Nincs ki hallja, ki megértse!
***
K. Simó Ferenc 1801 - 1869
***
***
Hirten Junge
***
Der Flöte von Hirtenjunge,
sie weint in die stille Stunde,
gibts, wer hört es, wer es versteht
dass der Junge, nur für sie spielt
und die Flöte nur an Sie fleht!
***
Es wär‘ für mich, in der Pusta
die Blondine, die Piroska,
die hört immer mein Flötenspiel,
von Trauer fast in Ohnmacht fiel,
mich zu trösten, wäre ihr Ziel!
***
Doch ich bin kein Hirten-Junge
nur ein armer Dichter Bunge,
eine lange, stiller kalte Nacht,
die heißen Fieber macht mich schwach:
weil keiner mit zugehört hat!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni