Toni11 blogja

 

Arckép

***

Megcsókolom a szemeidet,
Amiktől félek…
Megcsókolom a homlokodat
S benne a hallgatag évek
Titokzatos álmait sorra….
Rátapad ajkam sötét szemeidre,
Viharos homlokodra.
Végigkúszik ajkam arcodon
És megkeresi állad,
Szép nyakad, büszke vállad…

***

És fél a szívem és a kezem reszket…
Hogy tudok ezentúl élni?
Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?

***

Az ajkaidhoz nem merek érni –
Az ajkaidhoz nem merek érni – - –

***

Erdős Renée: 1879 – 1956

***

Porträt

***

Ich werde deine Augen küssen,

von der ich Angst habe,

ich werde auch deine Stirn küssen

und drin, die schweigenden Jahre.

Geheimnisvolle Träume im Hirn.

Meine Lippen kleben an deinen Augen

‘d, auf deiner stürmischen Stirn.

Meine Lippe kriecht durch dein Gesicht

und er wird dein Kinn suchen,

dein schöner Hals ‘d dein Schultern …

***

Mein Herz hat Angst ‘d meine Hände zitterig …

Wie kann ich von nun an leben?

Wer findet mich gut? Wer hält mich heilig?

***

Ich wag’s nicht dein’ Lippe zu berühren …

Ich wag’s nicht dein’ Lippe zu berühren …

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Hétéves csöppség

 

Hétéves csöppség most jár iskolába:

Csöpp rózsafánknak első bimboja.

A másik kislány, s még a szemefénye

egy selyemhajú, gügyögő baba.

 

De ő már komoly. Járkál a szobában

és sok bölcs holmija közt tesz-vesz,

s nagyfiús lépte lassan odatéved

a könyvszekrényhez, beszédes könyvekhez.

 

Mi ott ülünk a kandalló melegjén,

míg ő már egy rózsás könyvből lapozgat;

összemosolygunk, és a hűs lapokról

halk illata száll az Édes-daloknak.

 

A kisfiunk még hét éves, nem érti,

hogy életünknek ők a bimbaja,

csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben

rügyét ringatja boldog rózsafa.

 

Vörös István: 1922 -1947

 

Der siebenjährige Winzling

 

Das Siebenjähriges Winzling geht zur Schule:

Erste Knospe, unsere Dosenlobby.

Das andere ist ein kleines Mädchen mit,

ein seiden haariges, gurrendes Baby.

 

Doch er ist schon ernst. Er läuft rundum im Raum,

und ordnet sein weises Ding hin und her

und der Schritt des grossen Jungen verirrt sich,

zu dem Bücherregal voll mit bunten Büchern.

 

Wir sitzen dort in der Wärme des Kamins,

während er schon in einem Buch umblättert;

wir lächeln uns an ‘d von den kühlen Seiten,

der sanfte Duft süsser Lieder um fächeln.

 

Der Junge ist sieben Jahre alt, versteht nicht,

dass sie sind die Knospen unsere Leben,

nur wir lächeln beide, wie im Frühlingswind,

der Rosenbaum schüttelt seine Knospen eben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Die Hyazinthe

 

Ich grüße dich, du wunderbarer Duft,
Der sich in diesen zarten Kelchen wieget,
Du Schiff, worin durch dunkelblaue Luft
Die Seel' entzückt nach fernen Ufern flieget.

Dass Steuer ist ein alter, alter Traum
Von andern Zeiten, himmelschönen Auen,
Gold ist der königlichen Ströme Schaum
Und hohe, schlanke Palmen sind zu schauen.

Die Lotosblume schwimmt auf blauer Flut,
Die Welle scheint mit holder Scham zu fragen,
Welch Wunder ihr im keuschen Schoße ruht?
Doch nur die Kinder wissen es zu sagen.

 

Friedrich Theodor Vischer 1807 - 1887

 

A jácintok

 

Üdvözöllek, te csodálatos illat,

ki e gyengéd serlegekben ringatózol,

hajó, hol a lélek még álmodozhat

és gyönyörködve, messzi partokra úszol.

 

Az irány, az egy régi, régi álom

régmúlt időkből, a mesés folyóparton,

aranyos a habja, folyóknak a gáton

's sudár magas pálmák, állnak kinn a parton.

 

Lótuszvirág úszik, ott a kék árban,

's mintha a hullám most, kegyesen suttogná:

Mily csodát rejt, az öle még magában?

De ezt megmondani, csak egy gyerek tudná.

 

Fordította: Mucsi Antal - Tóni

Pásztor legény 

***

Pásztor legény furulyája,  

Belesír az éjszakába, 

Van ki hallja, ki megértse, 

Hogy a nóta csak ő érte 

Kesereg a néma éjbe! 

***

Volna nekem kinn a pusztán 

Szép szeretőm, barna kis lány,

 A nótámat ki hallgassa, 

Kesergésem megsirassa, 

Talán csak megvigasztalna!

***

De nem vagyok pásztor legény 

Költő vagyok, koldus, szegény, 

Hosszú, néma hideg éjbe, 

Dalolok én lázban égve :

Nincs ki hallja, ki megértse! 

***

K. Simó Ferenc 1801 - 1869

***

***

Hirten Junge

***

Der Flöte von Hirtenjunge,

sie weint in die stille Stunde,

gibts, wer hört es, wer es versteht

dass der Junge, nur für sie spielt

und die Flöte nur an Sie fleht!

***

Es wär‘ für mich, in der Pusta

die Blondine, die Piroska,

die hört immer mein Flötenspiel,

von Trauer fast in Ohnmacht fiel,

mich zu trösten, wäre ihr Ziel!

***

Doch ich bin kein Hirten-Junge

nur ein armer Dichter Bunge,

eine lange, stiller kalte Nacht,

die heißen Fieber macht mich schwach:

weil keiner mit zugehört hat!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni