Egy és Más

 

„Szabadság, szerelem!

E kettő kell nekem.

Szerelmemért föláldozom

Az életet,

Szabadságért föláldozom

Szerelmemet. „

(Petőfi Sándor,  Pest, 1847. január 1.)

 

 

Gyere, Bem Apó!

 

Nem lesz 'csalódás' ez a március sem.

A megszokott manír  - szorok vószem* -,

mert igen, kopik a nyelv, vásik a történelem,

együtt él büszke legenda és mai félelem...

A szó magyar, a nyelv mégsem közös.

A gyűlölet igen, a megértés nem ösztönös!

 

De hagyjunk ma tűnni minden fenyegetőt,

gyere Bem Apó, most inkább te mesélj!

Mondd el, te akkor... milyennek láttad őt?

Háromezer példányban adták ki összesét,

akaratából Petőfi néven, negyvenhétben,

elkapkodták mind s kétszer is utánnyomták…

Látod, ma meg heccből újra petrovicsozzák

a Költőt, ki halálig hű volt a hazához és hozzád.

 

Még csak huszonhat volt, forrófejű, heves...

Azt mesélik, te inkább máshová küldted,

csak hogy távol tartsad őt a vésztől,

de te vajon miért szeretted? És a szemét

milyennek láttad utolszor, vagy talán kerülted?

Magyarul szóltál hozzá, vagy lengyelül

mikor egy órakor leparancsoltad a csatatérről?

És ő mit válaszolt? Engedelmes, néma volt?

Tudtad-e te akkor, mit érezhetett belül?

Mert-e a tábornokának ellentmondani,

ki egy szavadra Kossuthig futárként loholt?

 

… és mondd, tényleg annyira vézna volt?

De akkor hogy bírhatta ki Barguzinig

az erőltetett, több hónapos fogoly-menetben,

míg a bajtársai vérben hevertek, temetetlen…

Egyedül te vagy, aki még kimondhatod,

vézna, lánglelkű őrnagyodról soha nem hihetted,

hogy lágy, szánalom-verseket írt roskatag magányban

a te rettentő csatáidról s a bukott szabadságról

Szibériában, pa ruszki... Ő, aki minden magyart

"most vagy soha" talpra buzdított a hazában?!

 

Gyere Bem Apó, te tarts most igaz emlékezést,

te, akit végül mégis muszlimként temettek el,

mert látod a dicsőség, mily dicstelenül múlhat el..

Rabolnak most is, múltat, hitet, hőst és hazát,

de hidd el, hogy Aleppo nem emlékszik rád,

már rég oda van.., Gyere Apó, most is bátran,

Te sem lehetsz, akár Petőfi és népe hazátlan!

Hős életeden éppen úgy nem fog a torz halál…

Gyere Bem Apó, minden láng-szív hazatalál.

 

* 48' oroszul

Kábszerek nélkül

 

Akkor ott, nem volt erőszak,

és a fiúk nem szívtak drogot,

sőt marihuanás cigarettát

egyikük sem hozott,

nem volt belőve és nem kellett a pia,

a valóság mégis több volt, mint eufória..

A Pilvax és az Utca

valahogy egymásra találtak,

és szíveket ejtettek túszul a bátrak,

aztán egy VERS-nek látszó tárggyal,

meg egy lesötétítetlen kávéházzal

- a "magyarok istenére" esküszöm - ,

hogy forradalmat csináltak.

 

 

 

sor-s-versíró

 

elhatároztam egyszer megkérdem nyíltan

amit titokban már annyiszor kérdtem

nyílt választ nem kaptam mégsem

(- ám kérdém vala mindenkor szóban csupán

ragozó nyelvemen s hallám e választ ez csak sirám )

…ezért hát megkérdem újra e nyelven s írám:   

 

miért higgyem el hogy nincsen múltam

nincs se valós ősöm se apám se anyám

hogy mindig is csak egy senki voltam

hogy nekem nem volt nem lesz őshazám

és nem volt egy saját szavam

csak össze-vissza véstem róttam

képzeteim csak úgy összeloptam

mindent mindenhonnan szlávtól

töröktől finntől meg ugortól

hitem mesém imám dalom

valahol elfolyt a dunacsapból

nem volt soha dolgos kezem

sem énekem se történetem

csak bűnöm de az töméntelen

írni olvasni sosem tudtam

se harcolni se szeretni

se hazámig elkeveredni

kardot lovat is csak koldultam

szerelmet kincset folyton csak raboltam

futottam gyáván ha elért a vész

és szégyenemre volt a kelevész

 

amim van az is csak hitelből vagy kölcsön

a házam a hazám kegyelemből hitelezett börtön

sajátom csak koporsóm lesz s volt tán a bölcsőm…

 

…de mit tudnak ők rólam

kérdem miféle tudomány az

amelyik nem felel ha kérdem

ki vagyok ki voltam honnan jöttem

miért hogy mindig másokért haltam   

miféle tudomány igazolja most könnyen

miféle papírok hogy ez nem az én földem

hogy csak bevándoroltam szakadt ruhában

szolgáltam gyáván rongyosan piszkosan

tűz körül ugrálva hol a sámánnal

szóltam hol a sátánnak doboltam

semmit isten földjén soha nem alkottam

csak örökké a földön csúsztam  s eget nyaltam…

 

... nekik miért épp most higgyem el

hogy a legősibb szavam a migráns…

persze nincs és nem is volt múltam

szerintük migráns vagyok és az leszek holtan..

de amíg élek nem hihetem hogy nincsen

már se hazám se imám mert ha mást nem  

azt biztosan tudom nem mondhatja soha

egyetlen idegen imám se más nyelven író

hogy ez csak egy ragozó nyelven síró

migráns volt valami magyar sor-s-versíró…

 

 

 

 

Dobon, kürtön, tamburán

 

Ha tudnám, elmondanám,

dobon, kürtön, tamburán,

kelettől zengném nyugatnak,

kidobolnám, kitáncolnám,

lássák, páros ujjú patám,

fejemen agancs-koronám.

 

Vándorlások, nehéz utakon,

 nagy folyónál lobbant tüzek,

harcosok szilaj lovakon,

elraboltak néhány szüzet,

 erőssé tenni a magyart,

  íjat feszítve kerülni a bajt..

 

A tarsolyok előkerültek,

ám a mesébe más jelek,

rovásokkal bőven vegyültek,

 díszes papírokon fura,

 cirkalmas sorokkal,

de csak a baj van az írásokkal.

 

   Ki tudja mi jöhet még,

szikla-szavaid most rejtenéd,

vér-arannyal vésett

 indás lemezek köré

   tekerheted modern igéidet,

a világ nem értheti meg,

 

 ám ez már nem elég ok

hinni, hogy a szeretet

 táltos tüzét ritmusban őrzöd  

- mióta új királyok

írják a mának a meséket,

 szívben szól a sámán-ének.

 

A folyóban még hihettél,

ha tudnám, elmondanám,

Etelközben már szerettél...

Dobon, kürtön, tamburán

 zeng ma, és emészt a bánat,

    hallgasd, halld meg ősi imámat…

 

https://www.youtube.com/watch?v=IQmpVtSpO3g

 

https://www.youtube.com/watch?v=efImrZZBL0I

 

            

 https://www.youtube.com/watch?v=HwK_4eW-BhA                                                                              https://www.youtube.com/watch?v=04VJbZELCtc