Egy és Más

„Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.”

/Arany János:Toldi estéje/

 

 

A Nap egy napja

 

Elfáradt már a Nap,

végigdőlt egy felhőn,

ma is loholt egész nap,

semmit sem felejtőn.

 Mindenkire sütött,

beragyogta a kék eget,

s húzta maga mögött

a Nagy Göncöl szekeret.

Ösvényt vágott az égen,

hogy rajta eső után

egy szivárvány elférjen.

Kortyolt a tenger vizéből,

 hűs párát lehelt a tájra,

éhes bari-felhők közé

aranyat szórt vacsorára.

Beterelte őket az égi akolba,

ahol bodros gyapjukat

  este gondosan lenyírta.

Végül minden elcsitult,

s a Nap a Holdat hívta:

megkérdezte, volna-e

kölcsön csillagos pokróca?

Ott alszik most alatta,

s a Hold, mint igaz barátja

vigyáz az életre, a Föld álmaira.

Járőröz a Nap helyett is éjjel

 jó testvére éjszakai fényét

a Tejútra szórja széjjel.

Hajnalban még találkoznak,

mikor a Nap újra felkel,

  s jó napot kíván neki a Hold

az egész csillagsereggel.