Egy és Más

Fiatal életek...

Fiatal életek, szívek, álmok, tehetségek... 

A mosolyok útjáról ma letért a fényes Nap,

és eljött egy sötét, rettentő pillanat,

melyben szörnyű munkát végzett… maga a végzet. 

Meghaltak… Elégett minden vágyuk és a szeretet 

hiába szeretett volna még …, többet nem tehetett…

De Isten megteheti, a lelküket biztosan megmentheti,

hisz őket már örökbe fogadta, s örökre nekik adta a fényt,

csillag-gyermekeihez a földről sugárzó reményt…

A Nap és a Hold amint  újra együtt az égre kel,

fiatal szíveknek szeretet-himnuszt énekel…

https://www.youtube.com/watch?v=ZNqK1Ej39qk

 ( tudom, sokan gyászoljuk a szörnyű buszbalesetben meghalt fiatalokat és minden érintett családdal együttérzünk,  ezért kérlek, most ne írjatok semmit...  Ha olvastok, csak egy csillag-jelet hagyjatok itt...)

Ady Endre : A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szívemnek vére

Kiömlik az ő ütemére,

Ez a fekete zongora.

 **************************************************

Almádi Róza                                                 

Egy másik fekete zongora...

Valahol sír egy másik, másik fekete zongora,

némán zokog … vagy talán mégsem..,

mintha egy különös sors-szimfónia

hangjai szárnyalnának fönn az égen..,

de mégsem,.. mégsem szállhat boldog szívekig

ahová elrendelten Isten irányította,

a némult zongoráról égbe emelkedik

könnyekkel megírva egy fekete kotta …

Elindulok valamerre…

Elindulok valamerre, pedállal hajtva

néhány gondolatom s legtöbbjét

útközben valahol elhagyom,

csak néhány jön velem, tovább követ,

az úton fölöttem szabadon szállnak,

képzeletem megröptetik a nyár ágak,

és néha elér egy-egy rőt-arany levél

amint az ősz lába elé hullva földet ér.

Úgy elmesélném most anyámnak,

milyen szépek a színei még a nyárnak,

de megint borong odafönt, sietnem kell,

meg ne ázzak.. Számolom, mennyi

idő alatt érhetek el hozzá, próbálom

az idő kerekét gyorsan visszatekerni,

s megkeresni elveszett, szép nyarakon

elhagyott, pár árva gondolatom,

mikor még bársony szeméből nevetetett

rám az ősz, hány mosoly-virág virult

s hány csepp könny-eső gördült az arcán…

Látod, milyen más ez már! Nélküled forognak

nap- küllők, gördülnek év-kerekek,

de én nem akarom tudni, hányadik

születésnapod lehetne ez… Esik újra.

Egy kislány sírva szalad eléd, hazavárva.  

Anya, tovább most nem számolhatom,

ma semmi nem kerek. Abbahagyom.

Elindulok valamerre és tudom,

hazaérek egyszer, újra rád mosolyogva,

és akkor… majd folytatom.

 / Anya nélkül... négy év után a születésnapján /

sötétbe zuhanó fényben

/egy fekete évfordulóra/

sötétbe zuhanó fényben

madarak suhannak éppen

szívbe vert ék fölöttem

izzó fátyol-feketében 

vergődő szárnyaik égnek

belőlem parazsat loptak

látom foszlányokra tépett

álmaim ahogy fönt suhognak

éjjel s reszkető hajnal-órán

éles penge-nyelvek loholnak

nyomukban a vihogó sátán  

feszíti fel égre a holdat

ne lásd a vérző eget apám

isten nem áld nem szeret

bocsásd meg könnyeim anyám

már csak gyászolnom lehet

nappal tűzben összeforrt

sebeim madarak tépik éjjel

s ülnek üszkös néma tort

sötétbe zuhanó fényben