Egy és Más

 

Elgondolkodtam minap, mert valaki kedvesen és finoman felvetette, hogy vajon szabad-e bizonyos 'foglalt' kifejezéseket, szókapcsolatokat vers-vagy dalrészeket használni egy másik versben?  Miről van szó: ha pl.valaki leírja azt a szót hogy „üzenet”, az oké, ha leírja hogy „ez egy szép üzenet,” az is oké, de ha azt írja le, hogy valami olyan, mint egy „elbocsátó szép üzenet”, na az már idézőjel nélkül nem OK., mert hogy Ady már privatizálta. Én mégis azt hiszem, hogy kellő tisztelettel (utalás, idézőjel, lábjegyzet, stb.) szabad ilyesmit elkövetni, ezért merészeltem egy régi Koncz Zsuzsa sláger címét kölcsönvenni az alábbi sorokhoz, utólag is megkövetve az eredeti szerzőket, valamint egy ismert Költőt is, akitől szintén örökbecsű sorokat kölcsönöztem - azt hiszem, már nem is először...:) 

https://www.youtube.com/watch?v=ZkxaHZaw8Gs

„ Én nem tudtam azt, kérem...”,  

 

...hogy mi az a projekt-manager,

majd megismertem a Törvényt,

és maradtam projekt-kisember,

közben elmúlt a múltam önként,

 

és azt is rosszul tudtam kérem,

hogy nem szabad „lopni, csalni..,”

s hogy az írott törvényt mindig

mindenhol be is kell tartani,

 

sőt, ’azt sem tudtam kérem’,

hogy ami most hiányzik, az csak  

akkor látszik, ha abszolút nem értem

meg, amit ma mond a másik,

 

s én kérem nem tudtam azt sem,

hogy mi is az a meta-morfózis,

de az élet-iskolában emlékszem,

adagoltak belőle pár dózist,

akkor még azt sem tudtam kérem,

hogy mi a csuda az a ’meta’,

mert jól eltitkolták előlem,

hogy a világ csupa ezotéria,

 

de ma tudom már, hol a pont, meg-a határ,

s akad e-tűd, pár metafora tán, ami jó,

ha leírom, ámde az írás közben már

sohasem meta a kommunikáció…

 

és most már tudom azt is kérem,

hogy a legszebb évszak az ősz,

bár háta mögött már minden virulás,

naponta a Nap mégis rajta időz,

 

szóval jó bonyolult ez kérem,

s én befoghatnám „pörös számat”

de kinyitom mégis, lesz ami lesz,

hogy lenyeljem, mi aznapi lesz,-

- a rom-tablettámat…

 

... és csakazértis bátran ideidézem,

ami nem trendi, de nem törlöm ki mégsem,

mert büszke vagyok rá, hogy értem:

az sem semmi, ha írtam, és hogy éltem,

mert:

" most már mindent tudok és mindent megértek,

… csak a betűket nem ismerem...”

viszont:

lenyűgöznek a sárgák, a rőtek, a kékek..

„ Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,

benn villanyfénynél őszi takarítás,

a készülődés télre, az igéret

s az ámulattól szinte égig érek.”

 

 

Shakespeare (után) 75. tonett /Gaz vagy nekem/

(saját ferdítés)

Gaz vagy nekem, mint restnek a tenyér

s havasi mákony kényszere a zöldnek;

sejtem kikaptad örök karma kél,

mint ösvény, mi félretolva jön megy;

mokaszin és toldottság üszke pernyén,

majd tér: nagy idő szétlop s elfeled;

csak a tevém légy, léha baszk cseresznyém,

majd valaki rág, rágja tincsedet,

karcod marása minduntig letört,

s egy villantásodért kisarjadok;

nem ás, nem is kaparok más gödört,

tatamin bőröm kattan, s légyszarok.

 

Hol dús legény-világi vastagon,

részed vagyok és mégis kornyadom.

****************************************************

felségsértés volna ha nem hoznám ide az eredetit :)

Shakespeare: 75. szonett /az vagy nekem/

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

 

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

Tavaszi szél.. - avagy variációk egy témára

 

Tavaszi szél… ( magyar népdal)

Tavaszi szél vizet áraszt, 

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ, 

Virágom, virágom. 

 

Hát én immár kit válasszak, 

Virágom, virágom? 

Te engemet, s én tégedet,

 Virágom, virágom." 

Tavaszi(as) szélátfúvás :)

 

Tavaszi szél vizet kavar,

látod-é virágom,

minden madár' engem akar

hallod-é virágom?

 

Hát te immár kit választasz ?

fú a szél virágom…

Te engemet lefárasztasz,

virágom…kivárom. :)

 

 

 Tavaszi fa-pipa más-kép(p)

 

Van, ki tavasszal sem lát a pipától

és boldog, ha egy-két fát leháncsol,

gondolva: így majd tavaszt gáncsol,

beleköt az élő fába, - hiszen az mit is

merészel!? Jóízű, édes gyümölcsöt érlel?!

"Legyen csak neki is keserű, mostoha",

- mondja, s emígy füstölög a pipa:

 " Elolvadtahó / Semmitsetakar/

varnyútakaró! / Ménincsenhideg?/

Ezbiznemvaló! "

 

De Jaj, szegénynek sora mily' mostoha

hiába füstöl,.. Nem a tavasz az ostoba!

A télbe néhány bűzgödör befagyott,

de a tavaszi szél kifújja belőle a szagot.

Kibomlik minden rügy és lesz zöld levél,

orgonaillatot lenget szanaszét a szél,

szmogos füst-gáz helyett tavasz illatát

képes megújítani mindent ami él,

pont úgy az okosat, mint az ostobát.

 

 

 tavaszi izé-dal

 

tavaszi szél-izé dallamára

ablakba mászik a még máma

benne van  az árakba

virág nyílik a zárakba

nyisd ki babám ne légy sóher

szeress engem nem kell sóder

jó a rizsa 'te engemet én tégedet'

reggel - este ezzel etet

így lett izévé a világom

mostan világgá kiáltom

ez itt nem a sanzelizé

csak olyan tavaszi izé-

biz-é virágom virágom

 

 

Ébredő tavaszban

 

"Tavaszi szél vizet áraszt…",

Élednek képek, előbújnak álmok,

mint picinyke hóvirágok, éppen

szirmot bontanak a szélben,

friss illatot áraszt a föld,

fehér fejecske sóhaja zöng,

kis harangja dúdol a madárnak

míg tollát borzolva ül az ágon,

átadja magát a napfény dalának:

"Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom…"

 

 

BETEG-NEVELDE

( eszperente beteg-mese :) )

 

Nem kellemes lenyelned ezt neked,

de e rettegett helyen neved: BETEG.

Persze ez nem helyes, berzenkedsz ellene,

de ellene nem tehetsz, s fekete levest ehetsz!

Egyszerre egy teremben leled fekhelyed,

melyben csendesen hevernek emberek,

heveny esetek, testes betegek, vegyesen.

Esetleg cserfes begyesek, s ferde-szemesek.

Egy, meg egy, meg egy.., szemreveszed hevesen,

s nem lep meg egy-egy szerecsen sem,

fekszenek erre nem kevesen! Megleled

ezeket este - reggel, egy sereggel.

 

Egyes emeleteken, felszerelt termekben

jeles "felcser-mesterek" tesznek-vesznek:

kezelnek sebeket, metszenek ereket,

lepelbe tekernek fejeket, kezeket, feneket…

Reggel ernyedt testeden jeleket keresnek,

lesve, melegebb-e? Fellelt heves fejeket

lejegelnek, s egyesek erre berezelnek.

Helyesebb csendben heverned, nem kell

ellenkezned, mert megeshet veled:

kedvenc eledeled helyett kekszet nyelhetsz

reszelve, meg kevert szereket, melyeket

megeszel rendre, reggel s este veszel be.

 

Egyszer-egyszer kerekes szerkezetbe fektetnek,

s mennek veled egy fertelmes helyre,

melyben fejed felett rejtelmes jeleket, neszeket

elemeznek, kezedbe nedveket vezetnek,

s ezek csendesen kerengenek benned.

Felkelned nem lehet, fekszel megmeredve,

s nem sejted, mely veszedelem les fejedre.

Szemed nehezen leereszted, tested elernyed…

Eme jelre neked esnek, benned helytelen

szerveket keresnek, s ezeket meglelve,

egy-egy elcseszett elemet elemelnek, s helyette

remeket tesznek be. Rengeteg eszed, s nyelved

tehetetlen, de e jelenetet feledned lehetetlen!

 

E rettenetes percek persze leperegnek rendre,

s egybeszerelve tesznek helyre. Lelkendezve

csepegtetnek nedveket eredbe, de te fekszel

tehetetlen… Nyelved megeredne, de helyette

heversz elmerengve: ezer terved megy fellegekbe…

Melleden lenge kelme, lehet selyem, de ellenszenves!

Tested meg lelked rendben kell legyen, esetleg

kesereghetsz ezen, meg szenvedve nevethetsz,

de egyebet te errefele nem cselekedhetsz.

Retteneted persze elfelejtheted, s egy kellemes

csevejben kedved lelheted. Leszel egyszerre

kerge gyermek, s kedvesen esetlenkedsz, erre

rendre megetetnek, s egyebeket rendbe tesznek…

 

Ez lenne e rengeteget emlegetett gyenge nem?

Fekhelyeden egyszer-egyszer megeshet egy-egy

kellemetlen eset, melyet nem festhet le ecset…

Egy kerekded fedeletlen kehelybe levet, szelet

s egyebeket elengedve remegve teszel be,

mellette rekedten hebeged: " nem tehetek egyebet"…

Ezen egyesek nevetnek, beleremegnek, de egyszer

ezek sem menekednek, s kehelybe fekve rekednek.

Meglehet, csendesen szenvednek emberek,

mert e hely erre rendeltetett, de ez kedved ne szegje!

Ne feledd: SZENVEDVE SEM LEHETSZ GYENGE!

Ezer sebedet, beteg beledet, epe-hegyedet, s egyebed

e helyen elveszejted, de egyszer megnyered kedvedet,

nem lehetetlen, mert esetleg nem lelketlen felcserek

helyre tesznek, ezek keze s esze kedvezhet neked.

Legyen merszed, emelkedj fel, mert egy reggel

megleled helyedet , s lesz terved fejedben sereggel.

Megkezelve elmehetsz, mely rettenetes szerencse ez!

Nem kell senyvedned e helyen, betegnek se lenned,

repeshet lelked ezerrel, s elkezdhetsz -persze betegre

szenvedve - egy rettenetes eszperente verset…

 

 

 

 

Eszperente szerelmem :)

 

Lehetne egy eszperente versem,..

- Egek! Kellene, mert ez nem lehet

lehetetlen nekem sem,- mellesleg

esetleg szenvedve nevetnem kell

ezen egyszeres vers-remekemen,

de te szeress, s ne nevess ezen !

Kedvesem! Lehetsz velem szertelen,

s heves, de ne berzenkedj ellene,

esztelen, mert meglehet, egyszer meztelen

( persze, ez megeshet ezerszer veled ),

cseppet sem rettenetes, de kedves

lesz neked eszperente nyelvemen,

- e felfedezetlen nyelv-terepen –

kellemesen eszement kedvvel

kedvesen, lelkesen elzengett,

nem fellegekbe elrejtett sejtelem,

Egy mekk-mester versben lehet elrebegem

neked, kerek-perec eszperente nyelven:

Egyetlen Szerelmem! Hej, de szeretlek! :)