Egy és Más

 

Előre megfontolt szándék

 

Egy óra.

 Hatvan perc.

Háromezerhatszáz másodperc.

Kimérve benne a csend.

A ’mennybőlazangyal’

épp most hallgatott el.

Óránként föntről figyelmeztet,

mi az a magasságosan

hamis, zengő terror-futam,

 harangjáték-ütem,

amit mindig hallgatni kell,

… és igen, erről hallgatni kell.

 

Öt éve próbálja elhitetni,

hogy majd dallammá nő

az időzített semmi, a sötét erő,

már tényleg azt  hiszi,

 a fű se nő nélküle,

minden fánál, bokornál

 hátsó szándékú lábát

 emeli és ’jótékonyan’

leönti, ami öntözhető,

 

sőt tesz rá egy kupaccal,

hiszen hatalma van,

és jogában áll,

 hogy a tőgye közt is szarva van

 s jótett helyébe jót vár

minden bizonnyal,

mert minden megtehető!

 

Becsukom a fülem

meg az ablakom.

Nem tiltakozik már a tudatom,

ha tudnám ki az a barom,

és tehetném, a szavaimmal

- most azon nyomban-

csendben csapnám agyon.

 

 

 

Legendák és tévhitek

 

Tudom, hogy nyerni nagyon király sokszor,

de most mégsem a Sors-jegyekről fecsegek,

csak egy séta gondolatban, s közben a titokzatos Luxor,

a "Királyok Völgye" egyik titkáról mesélek neked…

 

Nefertiti királyné volt, egy világhírű, csodás szépség,

ma úgy sejtik, piramisban rejtheti őt egy kamra,

ahol több ezer éves álmát alussza, és nem kétség,

hogy sóvár rablóhad még nem akadt a nyomra.

 

Kódolt, megfejtett jelek egy tudósnak azt mutatták

Tutanhamon csak hirtelen kaphatott egy fáraó-sírhelyet,

amiben minden kincs, arany, a díszes ékkövek és szarkofág

nem a fáraót,  hanem Nefertiti  királynét illette meg.

 

Egy gyönyörű egyiptomi úrnő is pihenhet most ott,

rejtve, akinek álmát ezer évekig ez a sír őrizte meg.

Világszenzáció lesz az, ha ott tényleg megtalálják,

újra írhatják bizony mind a történelem könyveket.

 

Talán lehetne máshol is végre hinni az igaz mesékben,

s a szándékos csalást, ferdítéseket cserélni őszinte szóra,

de piramis nem épülhetett a magyar "mesék völgyében"

s ha lett volna mégis, ma az is csak apró halmocska volna.

 

Tudom, Nefertiti legendája is tán tévedés, vagy csak hiú

ábránd, hogy kiderülhet, s a világ egy igazsággal szegényebb lesz,

ám egy biztos, ami ma sem titok, hogy minden sikeres férfiú

mögött mindig egy okos, titokzatos, szép /király/ NŐ lehet…   

 

 

 

 

Ankara …(?)

 

áldozatként véget ért sorsok

követelések meg nem adott

tartozások a mérleg hamisított

és a veszteségek sötét sora

már elhatárolhatatlan

ki gondolta hogy gépek

robbannak még a pokolban

is kiéhezett vadak szemei

valahonnan a távolból

egészen idáig világítanak

ide gyalogolnak még ma

zászlókkal letakart holtak

vérré lobbantott indulatok

elszabadulva forrnak   

és hallatszik mégsem olyan távol

ahogy acsargó benzines palackok

izmos szegecses nyakáról

a véres holnap ránk ugat

 

 

 

Villon

 

(ahogy én látom leegyszerűsítve,

a fakanál mellől... )

 

Élete hatalmas talány, zűrzavar, üldöztetés,

- bár elkerülte mindig a magány,

de vad szerelem és különc verselés,

úri virtus és a banda-szleng

is bőven sajátja volt, sőt nem kevés

kétes erény, bűnbeesés, menekülés…

Gyertyája túl sok végen égett,

tehetsége gyarló szenvedély lett,

feje fölött folyvást Damoklesz kardja

és kötél…ez lett élete fekete kalandja…,

ám túlélésből jeles; és hinni nem köteles

ma senki azt, ami csak legenda;

művész, költő, csavargó, léha tolvaj,

bajkeverő zseni volt, vagy csak perelt a korral,

és kéretlen témákat köpködtek neki

a harcok, üldözések átélt borzalmai;

ha most élne, tán mindent bevallana,

hol rejtette kincsét, hová tűnt sok elásott szava?

Lehet, terrorista volna, de kihűlne a nyoma,

menekült lenne,... "a más", vagy kitiltott zarándok,

ma ez elegendő lehetne, épp elég halál-ok,

tán akadna bíróság, mely vallomásába belehallana,

valami őszinte, nyers, vájtfülűen gúnyos igazságot,

olyat, mint megélt élete, - akár egy mai ballada…

Gyűlölheted, szeretheted, megveted vagy isteníted,

de iránta, ha olvasod, közömbös nem lehetsz soha…