Sor-s-versíró

 

sor-s-versíró

 

elhatároztam egyszer megkérdem nyíltan

amit titokban már annyiszor kérdtem

nyílt választ nem kaptam mégsem

(- ám kérdém vala mindenkor szóban csupán

ragozó nyelvemen s hallám e választ ez csak sirám )

…ezért hát megkérdem újra e nyelven s írám:   

 

miért higgyem el hogy nincsen múltam

nincs se valós ősöm se apám se anyám

hogy mindig is csak egy senki voltam

hogy nekem nem volt nem lesz őshazám

és nem volt egy saját szavam

csak össze-vissza véstem róttam

képzeteim csak úgy összeloptam

mindent mindenhonnan szlávtól

töröktől finntől meg ugortól

hitem mesém imám dalom

valahol elfolyt a dunacsapból

nem volt soha dolgos kezem

sem énekem se történetem

csak bűnöm de az töméntelen

írni olvasni sosem tudtam

se harcolni se szeretni

se hazámig elkeveredni

kardot lovat is csak koldultam

szerelmet kincset folyton csak raboltam

futottam gyáván ha elért a vész

és szégyenemre volt a kelevész

 

amim van az is csak hitelből vagy kölcsön

a házam a hazám kegyelemből hitelezett börtön

sajátom csak koporsóm lesz s volt tán a bölcsőm…

 

…de mit tudnak ők rólam

kérdem miféle tudomány az

amelyik nem felel ha kérdem

ki vagyok ki voltam honnan jöttem

miért hogy mindig másokért haltam   

miféle tudomány igazolja most könnyen

miféle papírok hogy ez nem az én földem

hogy csak bevándoroltam szakadt ruhában

szolgáltam gyáván rongyosan piszkosan

tűz körül ugrálva hol a sámánnal

szóltam hol a sátánnak doboltam

semmit isten földjén soha nem alkottam

csak örökké a földön csúsztam  s eget nyaltam…

 

... nekik miért épp most higgyem el

hogy a legősibb szavam a migráns…

persze nincs és nem is volt múltam

szerintük migráns vagyok és az leszek holtan..

de amíg élek nem hihetem hogy nincsen

már se hazám se imám mert ha mást nem  

azt biztosan tudom nem mondhatja soha

egyetlen idegen imám se más nyelven író

hogy ez csak egy ragozó nyelven síró

migráns volt valami magyar sor-s-versíró…