Egy és Más

Robert Burns: Ha mennél hideg szélben

 

Ha mennél hideg szélben

a réten át, a réten át,

rád adnám kockás takaróm,

öleljen át, öleljen át!

S ha körülzúgna sors-vihar

rémségesen, rémségesen:

szivemben volna házad,

oszd meg velem, oszd meg velem!

 

Volna köröttem zord vadon,

sötét, veszett, sötét, veszett:

mennyország volna nékem az

együtt veled, együtt veled!

 

S ha volnék minden föld ura

az ég alatt, az ég alatt:

koronám legszebb ékköve

volnál magad, volnál magad!

 

/Weöres Sándor fordítása/

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

és egy saját parafrázis a fenti versre:

Ha jönnél hóesésben

Ha jönnél hóesésben

a fényen át, a fényen át,

várnálak asszonyi lázban 

életen át, életen át!

S ha elsodorna jeges szél

kegyetlenül, kegyetlenül:

menedék volna szívem

itt legbelül, itt legbelül.

 

Vihar-tépetten száz sebem

ha felszakad, ha felszakad,

fájdalmamat gyógyítaná

minden szavad, minden szavad.

S ha volnék tavasz virága

nagy hó alatt, nagy hó alatt,

várnálak téged hófehérben,

hogy lássalak, hogy lássalak.

 

https://www.youtube.com/watch?v=tF6IRagBeXA

 

Neoton Família: Kétszázhúsz felett  / eredeti dalszöveg/

 

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt,

élő plakátok hirdetik a versenyt.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

valaki a pálya szélén

hot-dogot és hideg sört kínál…

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol,

kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.


Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,

hajtűkanyarban minden kiderülhet…

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál…

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll.

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál.

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

A kerékbezárt magányból….

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol…

kétszázhúsz felett...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

kétszázhúsz alatt    /  dalszöveg átirat  /

 

Nem mondta senki, hogy ez a pálya megtelt,

nemcsak plakátok hajszolják a versenyt,

van aki kiszáll,

valaki beszáll,

s van aki a pálya szélén,

taktikázva csak bekiabál…

 

Kétszáz húsz alatt semmid nem marad,

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elhúzott a világod!

Kétszázhúsz alatt azt mondják neked:

„figyelj, milyen szép az élet”,

(de) kétszáz húsz alatt átértékeled

magadban az egészet…

 

Nem mondta senki, hogy mindent kiteríthetsz,

pár tiszta lappal ma bármit elveszíthetsz,

valaki kiszáll,

van aki beszáll,

s van aki a játszma végén

farkasbőrben bárányt kiabál…

 

Kétszázhúsz alatt semmid sem marad

már ismered a valóságot,

kétszázhúsz alatt ne okold magad ,

ha nem érted a világot.

Kétszázhúsz alatt átfordul veled,

még messzebbre kerül a távol,

kétszázhúsz alatt más már nem lehet

összeomlik magától…

 

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este többé nem kíváncsi

arra amit reggelre talál…

 

Kétszáz húsz alatt szavad sem marad

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elrepült a világod!

Kétszázhúsz alatt nincs egy zokszavad

és elhiszed, hogy szép az élet,

kétszázhúsz alatt meggyőzöd magad:

csak álmodtad az egészet…

 

 

VooDoonak ajánlom szeretettel

 Különjárat

„Túl a napi gondokon..” a tavasz már tangót táncol

álmaid kertjében, egy zöld-arany szigeten,

ott vagy, távol a világtól, a fényfehér parton,

amikor ott terem és mosolyog rád a Szerelem.

 

Álmodtál róla épp, de vajon hogy került oda,

ki tudja ezt...? Érthetetlen minden varázslat,

honnan érkezett, hisz’oly távol az otthona,

talán ott landolt az éjjel egy égi különjárat.

 

Világkörüli útra készül, de nem megy egyedül,

magával hív, ám míg te álmodban tétovázol,

Ő dönt, és a szigeteddel együtt máris elrepül,

hogy közeledben legyen, - bármikor, bárhol…

 

Barátsággal és szeretettel ajánlom ezt a pár sort VooDoo-nak, hogy jobb kedve legyen, és nem mellesleg azért a sok lélekérintően szép versért, amit valahonnan mindig elővarázsol magából…  és akkor a zenékről még nem is szóltam :))

 

Az idézett rész voodoo verséből való:  https://blog.poet.hu/graspingwhispers

 

 

 

 

Karácsonyi  négy-sorok, ahogy TI írnátok...  - /szerintem :)/

 

Gondolkodtam, milyen ajándékot adhatnék Nektek, és - jobb híján - ezt hoztam, fogadjátok tőlem szeretettel karácsonyra! :) Ezzel is szeretném megköszönni eddigi figyelmeteket, kedves szavaitokat is.

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek, és mindenkinek akit itt a Poet- blogokban vagy a főoldalon volt szerencsém kicsit a versein keresztül megismerni, olvasni. Én is szeretettel köszönöm!

(Sajnos nem tudtam mindenkihez négysorost írni… a kapacitásomból most ennyire futotta, remélem, nem veszi rossz néven senki, ha kimaradt, szerető jókívánságaim küldöm nekik is!)

 

 

Ametist: (Ildikó)

 

Karácsonyi emlék kukucskál a múlt ablakán,

szánkón siklik a boldog, gyermeki képzelet,

kalács-illat száll, gyanta-könny csordul a fán,

szikrát szór a szeretet, ma belőle gyúlnak a tüzek.

 

baramara ( Marianna)

 

Lebegek ünnepi fényben, a sűrű hóesésben

szívemben kis fenyőfa áll a múlt erdejében,

s talán csak álmodom, hogy kopik minden emlék,

hisz voltak, vannak s lesznek igazi Szent-esték...

 

beam (Bea)

 

zsongató dallamvilágon átvarázsol az éj

ziháló fényét bennem és benned

gyújtja gyertyalángon

hópaplan alá bújó szárnyas karácsony 

 

 

beresvivien (Vivienne)

 

Szenteste fényei, apró gyertyalángok.

Angyalok táncolják körbe a fát, egy tündér rebben

s a világot látom: csillag fürdik a szemekben,

ódát ír az éjjel, s kinyílnak szerelem-virágok.

 

 Bugatti350 (István)

 

Szürke házfalak között szeretet andalog,

villózó fények érkeznek meg gyalog,

s hazatérő ördög-szívekben megszületnek

a megbocsátó, ártatlan angyalok.

csillogo (Marika)

 

játszik a fény tied-enyém kezünk

összeér az ünnep szempontokat köt

könnyet szárít a szél viszi énekünk

hozzá ki felhő-reményt a földre tükröz

 

erika49 (Erika)

 

Megolvadt oltárcsendek

lassan szívembe szegecselnek.

Áldott idő, mit érint az Isten-ember

az örök fény-hozó... Egyetlen-egyszer…       

 

 

Ernest (Őrni)

 

Ezüst éji nyoszolyát terít a karácsony

hópillék szállnak rá csengő kacajjal,

kitárt karú fenyőn hattyúnyakú álom

Holdra röppen a szív fénylő titkaival.

 

 

gosivali (Vali)

 

kicsiny szobám meghitt csendjében    

hozzám bújik az ünnep s egy ártatlan

gyermek szemében égi fény rebben

pásztorok őrzik bennem halhatatlan

 

        

Kevelin

 

Hullámzik a karácsony, szívem rajta csónak,

ide-oda dobálja a hideg téli szél és közben mesél,

én a szavait kísérem: előkapom kedves gitárom,

elcsendesedünk végül, én és a párom… már alig várom!

 

 

kicsikincsem (Icus)

 

Szűrt esti fények, ünnepre szánt imák,

a lélekben ezernyi fényes, apró szilánk,

szemekben könny csillog, a szív mégis boldog,

karácsony van. Együtt vagyunk… Szépek és bolondok…

 

 

Kicsikinga (Kinga)

 

Hóbunda takarja didergő kis szívét,

karácsony fényeit álmodva szórja szét

                        S

megrázza tollait a csöppnyi madár,

ablakom tükrén át a lelkembe száll.

 

Liwet

 

Szeretet-asztalom fénnyel megterítem,

míg nyárillatú álmokat ölelek magamhoz,

akvamarin-pelyhek itt kószálnak bennem,

s énem illúziója csodákat harangoz.

 

merleg 66 (Gábor)

 

Befűzöm a filmem, bár sokadszor látom:

hit - remény - szeretet csüng egy fenyőágon,

álompihék hullnak s tenyeremben mind elolvad…

Filmszakadás.., de a túloldalon fénylik a karácsony.

 

 

okeanus (Angeli)

 

lángnyelven lendülő parázsló

lélektavon tükörszívet díszít

ünnep-diadém a homlokon

fénylombon ég zizzen s felizzít 

 

 

petruchio (Imre)

 

Fázósak a fények, talpfákon suhannak el,

gördül az út feléd, a sínen szeretet zakatol,

repíti egy angyal, ki szárnyával átölel,

glóriát fon körénk az ünnep s fölénk hajol.

 

 

pflugerfefi (Feri)

 

Angyalhajú, csillagszórós éjszakákon

égre festett vásznon fénylik a karácsony,

csak a rézmosolyú Hold árnyéka vetül

a földre, de ma szeretni jött, csillogón, emberül.

 

 

skary

 

bicajon két keréken suhanó fénycsengő

mennyből egy angyal aha... engem néz-ő

látom kicsit kancsal de úgy fénylik a szárnya

s elszáll fölöttem ünnepi aurája ...

 

 

Voodoo

 

A Hold fénye látta, a Nap is szívébe zárta,

születését ősi jel, szárnyas csillag vigyázta.

Minden apró rezdülése Ünnep, új remény,

mert csak általa él a Föld, a Nap s a Fény…

 

 

Zsuzsa0302 ( Zsuzsanna)

 

Ezüstkristályok, csilingelő tobozharangok, zengő

fenyőágak közé most kicsi szív-madaram röppen,

kincsesládám is telve, mint örökzölddel az erdő.

benne minden könnyem fagyönggyé válik könnyen.

 

   

 

Őszi-téli "bóbitás"  :) 

 

Siklik a réten egy felhő,

elnavigálja a szellő,

futna, de nincs neki lába,

úszna az égre egy sellő.

 

Inna a bögre a fényből,

pöttyei állnak a sorba,

hó hull az ég pereméről,

hajnalig száll, libasorba.

 

Foltos a föld meg az erdő,

angyal ül barna levélen,

röppen az égre, ha felnő,

visszajő téli szekéren.

 

Szunnyad a szárny a madárral,

tollpihe tölti a paplant,

bújik alá a madárdal,

röpteti fára a kappant.

 

Ősz szele lebben a fákon,

csillan a zöld a fenyőkön,

gömbölyű kocka az álom,

gördül az égi mezőkön.

 

Zizzen a, lobban a szalma,

Bóbita kóchaja lángol,

nincsen egy csöppnyi nyugalma:

nappal is, holddal is táncol.

 

( W.S. (és denton) nyomdokain…, de szabadon táncolva, dúdolva  :)