Egy és Más

Gondolatok
Rozella•  2018. december 14. 09:36

"Sem emlék..." + A bolond tudat



RADNÓTI MIKLÓS:


Sem emlék, sem varázslat 

 

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, 

mint alma magházában a négerbarna mag, 

és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, 

mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. 

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, 

hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, 

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, 

annak szép, könnyüléptű szívében megterem 

az érett és tűnődő kevésszavú alázat, 

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, 

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. 


Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, 

merengj el hát egy percre e gazdag életen; 

szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ újraépül, – s bár tiltják énekem, 

az új falak tövében felhangzik majd szavam; 

magamban élem át már mindazt, mi hátravan, 

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem 

sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem; 

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. 

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – 

talán most senki sincs.

 


 ************************************************************************

 


A bolond tudat

 

Eddig úgy gondoltam, hogy túl

azon az utólagos felezőponton,

melyen át kifeszített életkordon

választ el térben időtől időt,

a lélek egyhelyben is toporoghat,

miközben a tudat lebeg a horizonton,

sírhat, játszhat, nevethet, álmodhat,

nézheti föntről a földet,- a temetőt,

… de most már nem ő, csak én nézem,

amint bolondul próbálja menteni

a látszólag menthetőt…

 

Az átjárhatóságban hinni nem mer,

pedig az onnan idezártak tovább fájnak,

mégis egy ponton túl az ember

már teret ad valami másnak is maga körül,

bár nem örül a visszaszámlálásnak…

Mennyi az annyi..? Egyszer kiderül

melyik volt az a besűrült pillanat,

amihez képest az élet fura mód

előre futva is hátrafelé szalad.

 

A leltárba naponta újabb tétel kerül,

hozzáíródik szépen a többihez,

illeszkedve a sorba, mert kiderül,

a bolond tudat szelektál, jelez,

még gondosabban szortírozza

a szépeket, a jókat, és megcsillagozza

a soha vissza már nem hozhatókat…

Habár értelmetlen, sóhaja fel-felrebben:

Istenem! „Baljós a menny felettem…”

 

A kordonon belül és azon túl bármi fájhat,

de a szív egy idő után már nem mérlegel,

csak hagyja, hogy átáramoljon rajta

minden megszűretlen, ismeretlen jel,

amit dekódolva dobog szét a világnak:

”nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat”

… Eddig, én bolond, nem hittem el, s talán te sem:

hogy azon a ponton túl, egyedül Isten láthat…

 



 / az idézetek Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat c. verséből valók/




Rozella•  2018. május 13. 17:42

közelítések



közelítések *

 

 

még maradna hisz nem mérhető

alig-idő amit a május kibontott

csupán lélegzetvételnyi szép

 

pár lázas pirkadás-pillanat

mélyéről felsziporkázó csillag-sötét

esthajnaltól esthajnalig

 

élő felhőoromra kapaszkodó kép

színesedő vásznán még zöld tüzek égnek

arcomra a nap illanó csókját ráégeti

 

kortalan korát keresi benned

idesuhan fényért rózsaszirmokért

s szemedből rabolva elviszi

 

mert önként nem adod magad

már magad sem tudod miért

várakozón belépsz a nyár ajtaján

 

árnyékos lombernyő hajlik föléd

mint angyal szárnya úgy takar be

megóv hőtől jövendő fagyoktól véd

 

megbékülve könyörögsz esőért

ami álmok forró tűzfalára ömölve

bevált s megéri még a tavasz-halált



* evokáció Vas István: A rózsalángolás c. versére 

 

 

 ******************************************************

 

Vas István:

 

A rózsalángolás

 

A rózsalángolás, a fehér meg a sárga

Meg a rózsaszín, a piros, a piros, a nyár:

Ez mind te vagy magad, aki a pusztaságra

Szemet vetettél – most a „legyen” meg a „lőn” egy lángban áll.

 

Te akartad, ugye, ezt a kései kertet?

Én azt mondtam, fákat ültetni késő van már,

Még sajnáltalak is, hogy elkezdeni merted –

Most szökőár fut fel a földből, a rózsák, és lombokban lobog a nyár.

 

Nekünk nagy fák ezek a fénylő fiatalkák –

Nem az számít, hogy mekkorák.

Árnyékot még nem ad, de illatot ad már az olajfád,

És színesednek birsek, barackok, mandulák.

 

Ki tudja, látjuk-e komollyá nőni őket?

Diófa árnyát megérjük-e még?

Mindegy, láttuk, ahogy a semmiből kinőttek.

Úgyis a kezdetben a vég.

 

Már úgyis lesben áll a rózsákban, a kelyhek

Sárgája, bíborja mögött a halál.

A kezdetben a vég. De a végben a kezdet.

Minden rózsában az a nyár.

 

Most közelit – ha még ideér – az öregkor,

Most, hogy felszöktek a rózsák. Úgyis tudom.

De a rózsák között te lángolsz, aki akkor

Kihajoltál az ablakon.

 

 



 

Rozella•  2018. március 15. 19:03

"Lemész hídba.." avagy az égbolt titkai



„Lemész hídba...” avagy az égbolt  titkai


 

Az égbolt titkai néha feltárulnak,

ha nem hitetlen a szem, mely látni akarja.

Körülötted, s benned is csodák birodalma,  

ne légy kishitű, ha meglátod „lemész hídba…”

 

Szívvel érintsd meg, és ne becsüld le soha,

„alattad a föld, feletted az ég, benned a létra”

merj lépni följebb, egy másik fokra és ne félj,

amíg van, ki veled együtt tenyerében tartja.



/ idézet: Weöres Sándor: A teljesség felé /

 




Rozella•  2018. február 26. 17:28

"Kétszázhúsz felett "...és alatt...

 

https://www.youtube.com/watch?v=tF6IRagBeXA

 

Neoton Família: Kétszázhúsz felett  / eredeti dalszöveg/

 

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt,

élő plakátok hirdetik a versenyt.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

valaki a pálya szélén

hot-dogot és hideg sört kínál…


Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol,

kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.


Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,

hajtűkanyarban minden kiderülhet…

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál…


Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll.

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál.


Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

A kerékbezárt magányból….


Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol…

kétszázhúsz felett...


&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&


kétszázhúsz alatt    /  dalszöveg átirat  /

 

Nem mondta senki, hogy ez a pálya megtelt,

nemcsak plakátok hajszolják a versenyt,

van aki kiszáll,

valaki beszáll,

s van aki a pálya szélén,

taktikázva csak bekiabál…

 

Kétszáz húsz alatt semmid nem marad,

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elhúzott a világod!

Kétszázhúsz alatt azt mondják neked:

„figyelj, milyen szép az élet”,

(de) kétszáz húsz alatt átértékeled

magadban az egészet…

 

Nem mondta senki, hogy mindent kiteríthetsz,

pár tiszta lappal ma bármit elveszíthetsz,

valaki kiszáll,

van aki beszáll,

s van aki a játszma végén

farkasbőrben bárányt kiabál…

 

Kétszázhúsz alatt semmid sem marad

már ismered a valóságot,

kétszázhúsz alatt ne okold magad ,

ha nem érted a világot.

Kétszázhúsz alatt átfordul veled,

még messzebbre kerül a távol,

kétszázhúsz alatt más már nem lehet

összeomlik magától…

 

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este többé nem kíváncsi

arra amit reggelre talál…

 

Kétszáz húsz alatt szavad sem marad

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elrepült a világod!

Kétszázhúsz alatt nincs egy zokszavad

és elhiszed, hogy szép az élet,

kétszázhúsz alatt meggyőzöd magad:

csak álmodtad az egészet…

 

 

Rozella•  2017. november 1. 11:24

Nap és Hold


Nap és Hold


Minden szívverésem, mosolyom, lélegzetem,

Ősöm, Gyermekem, Szülőm, Szerelmesem...

Minden vagy, amit nyertem az élettől,

s az is, mit kezdetektől elveszítettem.

Az idők látszatán lassan átfordul

milliárdnyi csillagtengely, s a változások

rendíthetetlen, megújuló káoszából

 

a képzelet minden nap kitekint,

tiszta képeket fest az égre megint,

csak te maradsz láthatatlan bennem,

csendben eltűnsz a mindenségemben,

mégis minden sejtem érez,

taszítva vonz, ahogy hajnalt a sötét,

reménnyel, hittel, szenvedéllyel...

 

Mint Nap és Hold vagyunk egymásnak két,

messzeségben összefénylő ég-jel.

A jövővel nélküled viselős a lelkem,

de még visszaemlékszik a múltra,

arra vár, hogy te szülj naponta újra,

te szeress, te viselj el, s ha majd innen

mennem kell, akkor is te engedj el...

 

Mert én nem tudlak már... Nem tehetem.



 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom