Egy és Más

 

Játék-idő

 

Az élet lassan körbevesz időfalakkal,

előbb-utóbb összezár önmagaddal.

Az idő eljátszik ott bent az életeddel,

míg életed játszod, az időt feledd el!

 

 Gondolatok az Időről…

    ( ha csak a versekre vagy kíváncsi, akkor csak a színessel írtakat olvasd!  )

Az ősrobbanás ismert elmélete és a tudósok nagy részének mai álláspontja szerint az "idő" is csupán az ősrobbanás pillanatában keletkezett, azelőtt nem is létezett... Rendben, de ha addig nem volt, akkor a semmiből kellett létrejönnie, tehát mégiscsak létezett annak a semminek egy meghatározott pillanata, de mikor ? Melyik lehetett az az ős-pillanat? Ami már nem a SEMMI volt, de nem is volt a MINDEN?

Vannak tudósok, akik egész életüket az ősrobbanás utáni első egy-két másodperc kutatásának szentelik, mivel szerintük minden ma észlelhető és létező dolog ide vezethető vissza...,  Az ősrobbanás nyomait és hatását ma is mérhetően ki tudják mutatni, ilyen pl. a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, a világegyetem folyamatos tágulása,  vagy legújabban - az Einstein által már leírt, „megjósolt”- gravitációs hullámok létének igazolása.

Einstein óta legalább annyit lehet tudunk, hogy nincs is idő!!  Kizárólag az un. "téridő"  létezik, ami viszont az ősrobbanással jött létre, mert csakis a térhez kötötten tud létezni az idő,  önmagában nem!  Az ősrobbanás előtt pedig sem tér, sem idő nem létezett.., de akkor hogy is van?  Véges vagy végtelen a világegyetem? Mert ha véges, akkor volt valamikor kezdete és egyszer valamikor majd vége is lesz, a kettő között meg valahol ott vagyunk mi is. Ha pedig végtelen, akkor mi, - mint az anyag egyik lehetséges „értelmes” megnyilvánulásai -  szintén „végtelenek” vagyunk!  Ha viszont nincs önálló idő, akkor hogyan mérjük meg mi mégis a megmérhetetlent… ? Ilyen értelemben valószínűleg hamis mindenféle emberi időnek a számítása, mert minden történést csakis valami máshoz képes viszonyítani az ember. Sok tudós ma azt mondja, hogy a világegyetem úgy véges, hogy egyúttal végtelen is,(!) ami szerintük azért lehetséges, mert egy folyamatosan  PULZÁLÓ Univerzumban élünk, ami hol tágul, hol meg visszahúzódik.   A folyamat úgy néz ki, hogy:  ősrobbanás  - tágulás - visszahúzódás egy végtelen sűrű, ősrobbanás előtti pontba,  -  majd újra ősrobbanás… ,  vagyis a téridő  folyamatosan fenntartja, azaz újra meg újra megszüli önmagát.  De nem tudni, valóban így van-e.. .??

 

  „ … egy pulzáló univerzum képe rajzolódott ki a tudósok előtt, amely megszületik, tágul, majd a tágulás egyre jobban lelassul, míg végül megáll, és összehúzódásba megy át, azután pedig elpusztul, és a folyamat kezdődik elölről. A modellben a legfontosabb paraméter pedig éppen az univerzum összes anyagának gravitációs hatása, hiszen ez határozza meg minden egyes ciklusban a világegyetem fejlődését. Ebben a világmodellben az univerzum véges, hiszen az ősrobbanással kezdődik, és a "Nagy Reccs" vet véget neki, mégis végtelen lenne, hiszen az örökkévalóságig pulzál a létezés és a pusztulás körforgásában.

Az egyre gyorsulva táguló univerzum paradoxona:

A kutatások azt mutatják, hogy az univerzumban a megfigyelhető anyag mennyisége a gravitációs összeroppanáshoz nagyon kevés, ráadásul a 20. század végének nagy szenzációja volt, amikor távoli szupernóvák elemzésével megállapították, hogy egyre gyorsuló ütemben tágul a világegyetem. Ezt a viselkedést a jelenleg ismert elméleteinkkel egyáltalán nem tudjuk leírni, csupán feltételezhetjük,hogy valamiféle titokzatos, sötét energia lehet ilyen különös hatással a téridőre, habár semmit sem tudunk erről a különös energiáról. De mi lehet a sötét energia, és hogyan befolyásolhatja az univerzum jövőjét?

A titokzatos sötét energiáról szinte még semmit sem tudunk!

A válasz: egyelőre még nem tudjuk. Tegyük fel ismét a kérdésünket: véges vagy végtelen? A napjainkban leginkább elfogadott ősrobbanás-elmélet egyértelműen kijelöli a kezdőpillanatot a múltban,* azóta az univerzum pedig tágul és lehűl, de ez az elmélet sem tud minden kérdésre választ adni, többek között az egyre gyorsuló tágulás rejtélyére sem. Így jutunk el a végkövetkeztetéshez; egy annyira alapvető kérdésre, mint hogy „volt-e egyáltalán valamiféle kezdet?”, sem tudunk egyértelmű választ adni.

Ami biztosnak tűnik, hogy egy folyamatosan fejlődő és nem állandó univerzumban élünk, azonban a fejlődés iránya, jövője és egyben múltja is ma még kérdéses a kozmológusok számára.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen fejlettnek hisszük a civilizációnkat, miközben a világmindenség legalapvetőbb kérdéseire sem vagyunk képesek válaszolni. "

 *13.7 milliárd évvel ezelőtt, 2%-os lehetséges eltéréssel..

(az idézetben: Zábori Balázs kutató/MTA/  szemelvényei a témával kapcsolatos cikkekből)  )

 

Saját konklúzió:

Egy vég nélküli, meg nem fejtett, bonyolult folyamatban itt a földön az ember által kreált 00:00:00 pillanatban pontban megjelenő idő tehát valójában nem is létezik!!  Viszont illúziónak és „porszemségünk”  igazolásának  azért mégis megteszi, ha ilyen módon bezárjuk magunkat is az örökké-valóság körfogásába…:)

….

Mindezt írtam azért, hogy aki ma megért a világból valamit,

élvezze a létet, hiszen még temérdek a reménytelen vakhit,

az ember mégis hisz: az út közelebb visz, mikor szeret valakit…

 

 ********************************************************************************************

Két vers az időről:

 

00:00:00

 

nulla óra

nulla nulla perc

nulla nulla

másodperc

pillanata

az idő maga

benne vagyok

nem lépem át

a ma határát

egyedül

itt maradok

még ma

a holnapba

bezárva

időtlenül

 

hol rabnak lenni jó

 

az idő csak illúzió

érthetetlen fúzió

mi összeköt őszi

ökörnyálon

minden életet

az enyémet is veled

a csillaghatáron

és azon túl is

napszövetű térben

a sötét anyag rejtett

közegében

fénycsapdába

esik a pulzáló sugár

ahol rabnak lenni jó

mert képzelt minden határ

determináltan szabad fúzió

összeköt eloldoz visszahoz

még megfejtetlen

határtalan energia

a jövő múltba hajló

visszatér minden naphoz

az idő csak illúzió