Egy és Más

Vers
Rozella•  2017. július 6. 11:59

Felidézés...



Nyár van… és annyi minden eszébe jut az embernek, a forróság, a tenger, az emlékek, szerelem,… meg minden… Nem szokásom visszahozni a már régebben írt és egyszer már feltett verseimet, de most valamiért eszembe jutott egy rövid vers /Székely János (1929-1992) romániai magyar költő írta /, ami engem megfogott és írtam is rá anno egy felidéző szonettet, (evokációt), és később egy parafrázist is…  Most kivételesen így együtt felidézem mind a hármat … :) 


 

SZÉKELY JÁNOS: PART ÉS TENGER

 

Emlékszel a hajdani őszre?

Nem volt soha szebb, szabadabb!

Öleltél – mint partja a tengert,

Csapkodtál – mint partot a hab.

 

Gyötrődve tűnődöm azóta,

Sorsom mire szán, hova visz.

Rabbá teszi partja a tengert,

Megbontja a partot a víz.

 

****************************************************************

 

 Sodródás

 

Érzed-e még hajdani vágyunk 

s ölelések tüzét az őszi parton? 

Mint tenger szilaj hulláma sodortál 

vad gyönyörrel, búgó hangon...

 

Azóta sodródom a tengerárral, 

nem tudom merre a régi kikötő?

Csak arra a partra vágyom vissza, 

hol rabbá tett a lehorgonyzott idő!

 

2016 06.29.

 

 *******************************************************************


Szerelemszirének

( régi cím: Álomlátás tengerparton)

 

Szerelmek tengerpartján üldögélek,

hullámzik szívemben új horizontod,

hajammal együtt lelkem is kibontod,

ölelésedben végtelen ígéret.

 

Hangod fénylik, hív a naplementében,

sodor a szél egy őrült-szép dallamot,

zenéd eláraszt, old minden bánatot,

forró énekeddel vár rám az éden.

 

Gyúlik az arcom, ruhámból kilépek,

rád gondolok.., a vízben szirének,

talpam alatt az égető homok,

 

elindulok lassan, hogy a hangod

el ne veszítsem a zúgó szélben,

s merülök szerelmünk hűs tengerében.

 

 

 2014 12. 01.





 

Rozella•  2017. június 11. 10:03

Önvédelem

 

Önvédelem

 

Ha sírsz, ne nézz a szemembe,

fordulj el, nincs kép a tükörben,

hitesd, hogy nem sírni könnyebb,

büntess ismeretlen közönnyel.

 

Ha nevetsz, röppenő mosolyod

bohém lepkeként szálljon

szélselyem siklással messze,

hol nem látom, s nincs ami fájjon.

 

Ha mennél, ne búcsúzz, menj szótlan,

sose tudjam meg, hová, merre…

Ne érezd még, hogy minden út

egyetlen pillanat mögé van terelve.

 

Én maradok. Hiába menekülnék,

ámítás-sziklát az idő lemorzsol.

Nem mehetek. Tudom, visszafordulnék

nevetve, s nem védenélek meg magamtól.


 ( Csoóri Sándor Ördögpille c. versére...)


https://www.youtube.com/watch?v=EeDFMFJF7GQ



 ***************************************************************************



 Csoóri Sándor: Ördögpille

 

Ha mégy a lépcsőn lefelé,

ne nézz vissza a fordulónál,

ne áruld el, hogy visszajössz

s ha szólnék, visszaszólnál.

 

Piros homály csapkod utánad:

ördögpille vérselyem szárnya,

bújj el mögé, hogy így lehess

szemem örökös látomása.

 

Ha mégy a lépcsőn lefelé,

ne tudjam soha, kinek szánod

sejtelmes sürgésed és kényes

énekesmadár topogásod.

 

Futottam én valaha tőled,

büntettelek nyíltan, titokban,

add vissza most a büntetést,

míg van öröm a fájdalomban.

 

Ha mégy a lépcsőn lefelé,

látom most is egy búcsúzásod:

lépdelsz s mögötted fal zuhan,

vörös homály, téglapor, átok.






Rozella•  2016. június 23. 13:18

Csiribiri.. - avagy egy szerethető macska

 

 

Csiribiri

https://www.youtube.com/watch?v=5GgJ_VYT_pU

 

egy szerethető macska

 

felhőlajtorján leereszkedik

vörös fényből font kötélen

s mióki macska képében

mellé telepszik a ragaszkodás

hellyel kínálja maga mellett a vándort

a fáradt csüggeteget míg a bóbitás

mindenség egy ezüst sugáron

lóg a feje felett omló partfalak közt

embernyi menedék

és ő int a szemével

kapaszkodj bele bátran

lendülj át azon ami elköltözött

itt a padon biztosan megvár

a földhöz ragadt szeretet


http://kepkezelo.com/images/kle3sk84nb0fd0ovkzwx.jpg

 

(  A Weöres Sándor szobor Veres Gábor szobrászművész alkotása; a már idősödő költőt egy padon ülve, kedvenc macskáját simogatva ábrázolja. A pad támlájára vésve a következő sorok olvashatók:

„Ez a város születésem helye….

ma a Perint habjával van tele,

úszik a híd, düledez a partfal,

ó bár oltalmazná ezer angyal.”

 

1965-ben a nagy szombathelyi árvíz idején W. S. ezekkel a szavakkal  dedikálta egy barátjának az egyik kötetét.

**********************************************************************************

 

WEÖRES SÁNDOR : Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,

közeledem hetven felé.

 

Macskánk gyógyítja májamat,

ráborul és meleget ad,

 

vérrel fűtött kis termofor,

karmos talpakkal megtipor.

 

Állat-lényének deleje,

akár őserdő ereje.

 

Mint fűből szűrt tea,

áthat pezsdítő árama.

 

Tappancstól fülig fekete,

bundája, bajsza, termete,

 

de arcából süt élesen kerek

két citromszínű szem,

 

s az élő sötét vánkoson

ezüstös fényhullám oson.

 

Féléves múlt és bölcs nagyon,

tudós, tapasztalt doktorom.

 

De nem soká időz velem,

nem bír megülni egy-helyen,

 

nagyot szökken, nem is köszön,

már fönn cikáz a fatetőn.

 

Gombot, csatot butor alól s

elgurult pénzt előkotor,

 

mindent vizsgál, zugokba túr,

a kertben, házban ő az úr.

 

Ha lót-fut élettel tele,

én is száguldoznék vele,

 

feledném annyi évemet

s hogy vissza élni nem lehet.

 

 

 


 

Rozella•  2016. június 3. 07:10

sötétbe zuhanó fényben


sötétbe zuhanó fényben

/egy fekete évfordulóra/

 

sötétbe zuhanó fényben

madarak suhannak éppen

szívbe vert ék fölöttem

izzó fátyol-feketében 

 

vergődő szárnyaik égnek

belőlem parazsat loptak

látom foszlányokra tépett

álmaim ahogy fönt suhognak

 

éjjel s reszkető hajnal-órán

éles penge-nyelvek loholnak

nyomukban a vihogó sátán  

feszíti fel égre a holdat

 

ne lásd a vérző eget apám

isten nem áld nem szeret

bocsásd meg könnyeim anyám

már csak gyászolnom lehet

 

nappal tűzben összeforrt

sebeim madarak tépik éjjel

s ülnek üszkös néma tort

sötétbe zuhanó fényben

 

 

 

Rozella•  2016. május 11. 10:47

villantás


 villantás

 

görnyed az este az ég terhe alatt

csontjait roppantja a hold

lábnyomán halálcsillag halad

foszló felhő fekete könnyet ont

 

remegő hajnal bújna szívzugomba

rejtve az éjszaka szörny árnyait

beomlott tegnapok ólomsúlya

helyén ringatná opál-álmait

 

majd riadóz a nap és életre kel

kék-derengős égen a felhősereg

kardélen leng sok sötét lepel

testemre fény-harmat pereg

 

léptem arany tócsáiban csillant

esőkönnyek folynak arcomon

riadt szivárvány ég-föld ívet villant

hídján átkelhetnék a holnapon

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom