Egy és Más

József Attila 

ALTATÓ

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét -

aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

velealszik a zümmögés -

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

- s mig szendereg a robogás -

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább -

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik -

aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed, -

aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka. -

Aludj el szépen, kis Balázs.

1935. február 2.

*********************************************************************************************

 Pofátlan ÉBRESZTŐ

 /ellen-parafrázis József Attila versére/

Kinyitja kék szemét az ég,

felnyitja sok szemét a láz,

paplan alatt nem zöld a rét,

ébredj fel szépen, kis Balázs.

Lábán egyet előre lép,

ébred a bogár, a darázs,

veleébred a zümmögés -

hé, ébresztő van, kis Balázs.

A villamos éledezik,

s indul lassan a robogás,

sárgában csönget egy picit -

ébredj fel kérlek, kis Balázs.

Látod, felébredt a kabát,

szakadt zsebéből csordogál

álma, hasad korog tovább -

máma, ne szunnyadj, kis Balázs.   

Virgonc a lapda, odaszáll,

hol erdőben zöng a darázs,

s ott egy csupor mézet talál -

ébredj, hogy jusson, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg

golyót kérheted, jöjjön, már

közel, csak nyisd fel a szemed, -

most kelj fel és járj, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!

Vadat napra űző Tamás!

Látod, betűz a sugara,-

Ébredj már végre, kis Balázs.

2016 február 29.

Tavaszi szél.. - avagy variációk egy témára

Tavaszi szél… ( magyar népdal)

Tavaszi szél vizet áraszt, 

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ, 

Virágom, virágom. 

Hát én immár kit válasszak, 

Virágom, virágom? 

Te engemet, s én tégedet,

 Virágom, virágom." 

Tavaszi(as) szélátfúvás :)

Tavaszi szél vizet kavar,

látod-é virágom,

minden madár' engem akar

hallod-é virágom?

Hát te immár kit választasz ?

fú a szél virágom…

Te engemet lefárasztasz,

virágom…kivárom. :)

 Tavaszi fa-pipa más-kép(p)

Van, ki tavasszal sem lát a pipától

és boldog, ha egy-két fát leháncsol,

gondolva: így majd tavaszt gáncsol,

beleköt az élő fába, - hiszen az mit is

merészel!? Jóízű, édes gyümölcsöt érlel?!

"Legyen csak neki is keserű, mostoha",

- mondja, s emígy füstölög a pipa:

 " Elolvadtahó / Semmitsetakar/

varnyútakaró! / Ménincsenhideg?/

Ezbiznemvaló! "

De Jaj, szegénynek sora mily' mostoha

hiába füstöl,.. Nem a tavasz az ostoba!

A télbe néhány bűzgödör befagyott,

de a tavaszi szél kifújja belőle a szagot.

Kibomlik minden rügy és lesz zöld levél,

orgonaillatot lenget szanaszét a szél,

szmogos füst-gáz helyett tavasz illatát

képes megújítani mindent ami él,

pont úgy az okosat, mint az ostobát.

 tavaszi izé-dal

tavaszi szél-izé dallamára

ablakba mászik a még máma

benne van  az árakba

virág nyílik a zárakba

nyisd ki babám ne légy sóher

szeress engem nem kell sóder

jó a rizsa 'te engemet én tégedet'

reggel - este ezzel etet

így lett izévé a világom

mostan világgá kiáltom

ez itt nem a sanzelizé

csak olyan tavaszi izé-

biz-é virágom virágom

Ébredő tavaszban

"Tavaszi szél vizet áraszt…",

Élednek képek, előbújnak álmok,

mint picinyke hóvirágok, éppen

szirmot bontanak a szélben,

friss illatot áraszt a föld,

fehér fejecske sóhaja zöng,

kis harangja dúdol a madárnak

míg tollát borzolva ül az ágon,

átadja magát a napfény dalának:

"Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom…"

https://www.youtube.com/watch?v=w2WhWbIPRvE

"Még engedem,

hogy ár sodorja, szél kavarja életem,

ameddig jó nekem.

De azt hiszem,

most van itt a perc,

hogy fogd a két kezem,

az kell nekem!

Mert ha itt vagy velem,

a szívem megpihen. "

Tavasz-mesét mondj nekem   / dal /

most kell valami forró

mert a világ túl hideg

magába forduló

rideg ős-szörnyeteg

most el is veszhetek

ha nincs aki áldozatot

mutat be értem a napnak

ha minden szívből kitagadnak

te legalább maradj velem

tavasz-mesét mondj nekem

legalább te

ne mondd hogy nem tehetem

ami nem múlt még az jelen

azt hiszem határtalan

de túl tágas nekem

a tér olyan messze van

a karnyújtásnyi végtelen

te maradj itt velem

álmodj vagy mesélj  most

nekem egy szál virágot

határold el bennem a külvilágot

tavasz-mesét mondj nekem

legalább te

ne mondd hogy nem tehetem

most kell valami szív-meleg

de a tél ezt nem érti meg

te tavasz-mesét mondj nekem

látod nyújtom a kezem

mert január vége van

már rég elolvadt a hó  

és minden bizonytalan

de a kezed olyan forró

felmelegíti a szívem

legalább te ne mondd hogy nem

tavasz-mesét mondj nekem

legalább te

ne mondd hogy nem tehetem

 /idézetben:  Demjén, dalszöveg  részlet /

A Benti és a Kinti

( Személyes tartalom! Akit nem érdekel, kérem, ne olvassa!)

Majd a végén talán kiderül,

hol készül ez most, kívül, vagy belül…

Bent mond Valaki pár szót, leír valamit,

kint elolvassa a Másik, de mindig csak amit

ő megenged, kívülre csakis az tartozik.

Nem szeretik egymást, nem is beszélnek,

aki bent van, gyakran a kintről álmodik,

s aki kint él, befelé utat nem keresgélhet.

A benti most szomorú, sír és a szíve fáj,

de a kinti kineveti,: " Ó, te szamár!

Egyik dobozban az emlékeid rejted,

másikban lapulnak a félelmeid,

egy égszínkékben bújnak a vágyaid,

és a legszebb dobozban virít a képzelet,

de mondd, minek neked ez a sok kacat,

csak itt őrzöd, és sajnálod magad,

bolond vagy, régóta mondom én,

a szivedben más sincs csak remény…"

S aki bent van, csak hallgat nagyokat,

nyeli a könnyeit, meg a szavakat,

mert hogy is mondhatná el a kintinek,

hogy az a sok kacat mégis minek…

Minek őrzi még mindig ott bent

a  múltat, a vágyait, a becsomagolt,

vagy ki sem bontott álmait.. Ami volt,

nem is létezett talán, mégis úgy fáj,

ha elszáll a képzelet röppenő szárnyán,

és bent üresen marad egy doboz árván.

Hogyan mondja el a Másiknak ott kint,

hogy bent megmaradt minden kincs,

amit a kinti már eldobott, elengedett,

s amiről azt gondolja nincs, vagy nem lehet…

Mit szólna a kinti, ha mégis belelátna,

biztosan csalódna, ha egyszer rádöbbenne

belül az van csupán, ami kívül fájna.

Szív, szó, szerelem, ami mindennél többet ér,

mindenség- darabkák, fény és szenvedély…  

Ezért nem derülhet ki, hol készült ez a pár sor,

mert bent megírta valaki, de ha a kinti meglátja,

hogy róla is szól, biztos nem engedi napvilágra…   

Egy Generál-dal - pár emléket generál…, tán valami asszociál...

Aluljáró  egykor....... ( és ma?)