Egy és Más

https://www.youtube.com/watch?v=Gju5VB4T2-w

„Megint egy új kis dal a szerelemről,

Megint egy új kis dal és megint erről!

Ez a kis tolvaj dallam idelopódzik halkan,

S elcseni még a csepp maradék nyugalmam.”

 

Kis bolond dizőz … :)

 

Bolondos lett az ősz,

azt súgja nevetve,

hogy ő a legjobb dizőz

és ha lehetne, mindig,

mindig csak nevetne,

…csak nevetne ...

 

Kikacagná a forró nyarat,

begyűjtene minden

kóbor napsugarat,

szeptembertől augusztusig

pöttöm, pajkos szelekkel

kergetné színes álmait,

…színes álmait ...

 

Dúdolja egy őszi dallam,

hogy bolondul a télért,

még annál is jobban

csak a tavaszt tudná szeretni,

csókját elcsenné a nyártól

… elcsenné a nyártól ...

 

"Megint egy új kis dal"

érkezik az ősztől,

mi másról szólhatna,

mint a szerelemről?

Szerelmes az ősz - semmi gond,

régi-új dallam, egy kis bolond,

…egy kis bolond ...

 

 

 

„Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.”

/Arany János:Toldi estéje/

 

 

A Nap egy napja

 

Elfáradt már a Nap,

végigdőlt egy felhőn,

ma is loholt egész nap,

semmit sem felejtőn.

 Mindenkire sütött,

beragyogta a kék eget,

s húzta maga mögött

a Nagy Göncöl szekeret.

Ösvényt vágott az égen,

hogy rajta eső után

egy szivárvány elférjen.

Kortyolt a tenger vizéből,

 hűs párát lehelt a tájra,

éhes bari-felhők közé

aranyat szórt vacsorára.

Beterelte őket az égi akolba,

ahol bodros gyapjukat

  este gondosan lenyírta.

Végül minden elcsitult,

s a Nap a Holdat hívta:

megkérdezte, volna-e

kölcsön csillagos pokróca?

Ott alszik most alatta,

s a Hold, mint igaz barátja

vigyáz az életre, a Föld álmaira.

Járőröz a Nap helyett is éjjel

 jó testvére éjszakai fényét

a Tejútra szórja széjjel.

Hajnalban még találkoznak,

mikor a Nap újra felkel,

  s jó napot kíván neki a Hold

az egész csillagsereggel.

ösztönösen

 

hívása dallam fényorgonán

a nap játszik háromnegyedes ütem

rezdül az őszbe minden ami látszik

s rezdületlen ami nem

 

 

 

 

Szabó Lőrinc

Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél. 

Méh döng. Gyík vár. 

Pók ring. Légy száll. 

Jó itt. Nincs más 

csak a kis ház. 

Kint csönd és fény. 

Bent te meg én.

 

*****************************************

Almádi Róza 

Tél   /átirat /

 

Tél. Csönd. Táj. Éj.

Kék. Hó. Ház. Fény.

Szél száll. Pók sző.

Szív hall. Hold nő.

Hang hív. Csak te.

Nincs más. Ő se.

Kint jég és csend.

Tűz, én s te bent.

 

(a Tél stílusgyakorlat - nem más !)

 

 ... és akkor még két kistestvér:   :)

 Ősz  /átirat/

 

Ősz. Lomb. Szín. Lét.

Rőt. Lég. Fák. Rét.

Őz lép. Nesz jár.

Sün búj'. Pók vár.

Más ez. Nincs más.

Csak szív és váz.

Kint hűs a víz.

Bent láng és íz.

 

Tavasz   /átirat/

 

Zöld. Fény. Kert. Báj.

Ég. Fű. Tér. Táj.

Tó ring. Szél jár.

Szem hív. Szív vár.

Szó száll. Vágy leng.

Éj fest. Dal zeng.

Kint hang mi cseng.

Csönd és mi bent.

 

 

 

Tornai József: 

 Istenem, adj nekem egy tanyát…

 

Istenem, adj nekem egy tanyát az Alföldön,

csak egy nádtetős tanyát, gémeskutat, deszkaasztalt,

csöndet és néha akkora holdat, hogy ne lássam tőle

a halált.

 

Elüldögélek majd a gádorban este, messzire nézek

a vékony, görbe akácokon át, míg lelegelik

hosszú-hosszú napjaimat fekete lovaid,

az éjszakák.

 

Kerengő nyár

evokáció (Tornai József versére)

 

Bolyong a csillagtalan égen

a Hold most fénytelen

kereng, mint szívemben a nyár

- fészkéről kivert madár -

sötéten köröz felettem.

 

Lenéz a napszítta tájra,

Lomb sehol, minden fa kivágva..

Éneke riadt vijjogás,

erőtlen, sebzett a szárnya,

.. én látom, senki más.

 

Ősz aranyára várva,

elmenekülne egy tanyára,

fészkelni akácok éji illatán,

de nem várná ott fióka-lárma,

csak téli fagy, csak halál.

 

Sokáig nem bírhatja már,

a távoli gémeskút délibáb..

’Istenem! Adj neki más tanyát!’

… s lám, a fekete nyár-madár  

kerengő szívemre száll.

2016 júl. 05.