LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Öreg házban vár

karácsonyi csodára

egy kicsiny gyermek

barna szemét ő

bánatosan  búsulva

emeli reám

csilingelnek-e

a zöld fán angyal-díszek,

szaloncukorka

kerül-e alá

díszes csomag  ajándék

vagy valami jó

sok szomorúság

érte  a mama elment

nem jön vissza már

Ha hinni tudna

csak azt kérné  a mama

jöjjön el hozzá

nem lesz sütés most

a konyha üres hely lett

szíve mosolyt vár.

De a csoda nem

várat magára csengő

szól csomagja jött

s hogy lehet hogy nem

de a csomagot mama

küldte levéllel

levélben búcsú

csomagban ajándék mely

egyedül övé.

Bánatos barna

szemébe könny csordul mert

jött  e üzenet

a  mama őt a

Mennyben sem felejtette

el - meleg szíve

arcán most mosoly

karácsony angyalai

repülnek fölé.

Évek óta szeretném, ha újra 

A mi fenyőfánk mindig zöld,

Csillogó angyalszárnyak suhannak,
A világra vigyáznak, megóvnak.
Arany fényű glóriában állnak,
Az emberek imáira várnak.

Templomban harang kondul szent éjjel
Hívogat, hangja hangzik felétek,
Tárjuk ki szívünk Megváltónk felé,
Ünnepeljük most karácsony szentjét.

Gyermekek, fehér selyem ruhában,
Énekelnek Jézus szent anyjának,
Elkísérik Józsefet az útra,
Szállást kérnek Betlehemben búsan.

Talán "egyszer" lesz ki befogadja,
Szívébe helyet ad majd Jézusnak, - 
Ki értünk jött és szenvedett, bajban,
Bánatban, - bűnünket megváltotta.

Hárfa hangján lágyan kél az ének,
Fenyőfán a gyertyák lágyan égnek.
Melegség költözik a szívekbe,
Úr-Jézus király köszöntésére.

Őrzöm a világot, mit Isten teremtett,