LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
VallásCsodás lesz a megérkezés
Miért a mindennapok sóhaja,
Miért a könyvbe zárt ima?
Vajon Isten mosolyog ha reánk néz?
Vagy talán már régen feladta?
Próbált megváltót küldeni,
De süket fülekre talált,
Néhány ember a keresztre néz,
De hol van a sok-sok milliárd?
Tévelygő szívünk még remél
Míg ragyog a fényes napsugár.
Míg csillag mutat utat az égen
Fagyos, hideg betlehemi éjszakán.
Öleljük újra a kisdedet,
Ringatjuk egyre őt tovább,
Mária minden gyermeket
Ölelő asszony és leány.
Bennük felsejlik a jövő,
Fejük fölé József ácsol majd tetőt,
S mind egyre újra kérdezik
Saját gyermekük mivé nő...
Él-e majd benne csírája a hitnek,
Annak a hitnek,
Mely a keresztre veti tekintetét...
Lesz-e még ki holnap elindul, s hirdeti,
Az élet csak Jézussal szép.
Kinyitják-e majd a régi könyvet,
Mely nem tagadja le ami volt ami történt.
Melyből az ember mindmáig tanulhat -
Ha övé marad az emlékezés.
Felfénylik-e szívünkben a csillag,
Amelyet a bölcsek követtek?
Várom, hogy Isten letekintsen,
S hiszem, hogy nem felejtett el.
Miért a mindennapok sóhaja?
Miért a könyvbe zárt ima?
Csak rajtunk múlik, hogy megváltozzon
S nyitva álljon minden Biblia!
Olvass bele! Vedd kezedbe!
Nem éget! - Áldása van, van hatalma!
Később az a néhány ember,
Aki a tündöklő jászolra néz,
Énekel, zenél és táncol,
Szereti mind a kedvesét!
Imádságot kiált az égre,
Gyöngyként őrzi az emlékezést -
Sok-sok millió emberszívéig ér fel,
S csodás lesz a megérkezés!
Vita Istennel
- Nem megmondtam neked, hogy csak engem imádj?
Mit gondoltál, hogy talán önzés e parancs?
Hogy féltékenység, vagy beteges kábulat?
Pont ezzel kívánlak megvédeni, hogy vigyázz!
Bárkit szerethetsz, de engem imádj!
Túlzó szereteted én elviselem...
De hogy viseli el társad, gyermeked?
Féltékenységeddel gyötröd életét,
Börtönbe zárod lelkét, szellemét.
Nem gondozod, nem is szereted...
Magadhoz láncolod - hát valóban ez kell csak neked?
- Minden igaz, amit mondasz Istenem,
De mentségemül szolgáljon, nem társam, gyermekem...
Ő nem más, mint - Ő - az unokám!
Nem tehetek róla, ez egy más világ!
Próbálom betartani parancsaidat,
De ezt az egyet Uram, aligha
Tudom. ... Pedig igyekszem...
S lásd, újra itt van, képe kezemben...
Most érte imádkozom, érte esdeklem...
- Hát pont ez az, amit Én nem akarok!
Magadhoz kötöd, magadhoz láncolod!
Beleszólsz életébe, - pedig nem kellene!
Saját hibáit el kell, hogy kövesse!
Így találja meg majd hozzám is,
Hol az út, lehet tánc, lehet háború...
De te uralkodsz - akaratlanul!
- Igaz, igaz minden vád és minden szó, Uram.
Vádol a gyermekem és társam is - jogosan.
De ne feledd! Ezt a szép szokást,
Hogy szeretni kell az áldott unokát,
Tőled kaptam, te adtad meg nekem...
- De bánj ez áldással ember-szerűen!
Ne ragadjon el a hév, az indulat!
Szeresd, és közben maradj önmagad!
Bármit teszel, ő saját tervét követi majd -
Fájdalommal teli, rögös úton is halad...
- De én Uram, épp ezt nem karom!
Azt szeretném, ha boldog szép napok
Követnék életében egymást mindennap!
- ...és mondd gyermekem, az alázat hol marad?
Miért nem engeded, hogy kalandok során,
Bejárja saját élete vonalát?
Bárhogy is alakul - te honnan tudhatod,
Hogy élete szép lesz-e, pont ahogy akarod...
Hogy ítélsz? Helyembe képzeled magad?
Ember vagy, hát maradj mindig az!
Mert amit az ember jónak lát-ítél,
Az Isten szemében csupán sarki fény.
- Most azzal vádolsz engem Istenem,
Hogy helyetted döntök, és ítélkezem?
- Bizony, bizony. És mondom: Ne félj!
Az Isten én vagyok!
Aki - Nem emberi mércével ítél!
Isteni üzenet
Ma még nem értjük mi történt velünk...
Csak a föld sara köti meg kezünk,
Az ő lelke már felettünk repül...
Ma még fáj hiánya, sírunk, szenvedünk,
Önző emberként - mi lesz most velünk?
Majd ránk talál Isten mosolya,
Üzeni: megérkezett, Ő már itthon van!
Jó éjt!
Jó éjt, gyermekem!
Tudd: Isten szeret.
Jó éjt, kis unokám!
Isten mesét küld hozzád.
Jó éjt, én szerelmesem!
Vigyázva óv Isten két keze.
Jó éjt, nagy Világ!
Isten vigyáz rád, minden éjszakán.
Áldottá váltam, köszönöm!
Jó volt ma nekem Istenem,
Áldásod kísérte életem.
Minden, mit tettem sikerült,
Árnyékom eltűnt, fény derült.
Rád gondoltam, hogy fogd kezem,
Megtetted, áldás lett életem.
Rózsává váltak a szavak,
Csodát bontott a gondolat.
Hálámat fogadd el jó Uram,
Mit adtál nekem ma, - boldogan
Adom tovább, míg élek én,
Isten megtartó tenyerén.