LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Szerelem
ArnyekEsFeny•  2018. május 29. 22:33

Egy álom véget ért...

A kertben szelíd dallamok,
Üdvözlik, hogy velük vagyok.
Futó rózsa az ágy felett
Illata hull a szívemre.

Ringatódznak az olajfák
Nyíladózik a kána már,
Estére hajlik az idő
Vörös ég alján száz felhő.

Talán éjjelre jő vihar,
Derűre borút hozza majd...
Fénylő csillagos drága ég!
Lassan egy álom véget ér.

Hetekig vártam válaszod
Leveled, vagy telefonod...
S tudom, nem jön, elengedem
Szép csendben ráncos két kezed...

ArnyekEsFeny•  2018. február 12. 21:58

Sok év után is

Tudod mit szeretnék? Ha többször reám figyelnél.
De nem csak a mai napon,
Hanem minden más hajnalon.


Szeretném, ha virágot vennél nekem,
Lágyan megfognád kezem,
S úgy néznél ma rám,
Mintha először láthatnál.


Ha úgy beszélnél velem,
Mint ki mindig utánam eped,
Boldoggá tennél, és örülnél velem,
Hogy sok év után is, Te vagy a kedvesem...

ArnyekEsFeny•  2017. július 28. 22:56

Vágyak - haikuval

Elnyűttebb a test, 
nem úgy a vágyakozás,
szerelemre vár.
...
hívnám őt de fáj
minden amit régen tett
velem, s nem velem......
Ráncos a kezem
mégis érintésre vár
 - elfeledte már.

...
Látod a szemem?
Mert én látom a tied.
Lelked járja át...
...
Mindjárt itt az ősz,
hiába is fáj, hogy jön,
- nem jön több tavasz.
...
Játszadozom még
az idő kerekével,
- megadom magam..





ArnyekEsFeny•  2017. július 9. 20:17

Hozzám tartozol...

Tudod, vagy nem tudod,

Te - hozzám tartozol.
Hiszed, vagy nem hiszed,
Én mindig veled leszek.


Akarod, vagy nem karod,
Én mindig ölellek, s hagyom,
Hogy mindig átölelj,
Visszavárj, kedvesem.


Engedd, hogy elhiggyem,
Nincs is más szívedben, - 
Minden más éjszakán
Üres melletted az ágy.


Amikor nem vagyok veled
Vágysz rá, hogy itt legyek.
Titkaink őrizd meg,
Éveink felejtsd el...


Még most is úgy ölelj, 
Mint mikor megismertelek.
Mert történhet bármi,
Jöhet akárki - hozzám tartozol
s én hozzád tartozom - kedvesem...




ArnyekEsFeny•  2017. június 23. 21:02

Fagy-galamb

Veled vagyok mindennap,

Hozzád fűzöm sorsomat.

Kéklő égen fenn a Nap,

Ragyog mit egy lángcsóva.

Én a sötétben félek!

Te vigasztalj szüntelen!

 

Simogass, ha nem kérlek,

Bújj hozzám, ha elküldlek,

Hívogass, ha nem szólok,

Becézgess - én gyógyulok.

Ölelgess, és úgy szeress,

Véget soha ne érjen!

 

Ha megbántlak is - szeress!

Gonosz vagyok, te - szeress!

Ha megcsallak – te ne tedd!

Ha hazudok – ne hidd el!

Olyan vagyok – amilyen,

Általad lett – kedvesed.

 

Türkiz égen fehér hab.

Szárnya szegett fagy-galamb.

Hóban égő forró Nap,

Éjszakában haló hang.

Az vagyok, mit Te akarsz,

Érted élek, értem halsz.

 

Étked vagyok, hát etess!

Ágyad vagyok, hálj velem!

Vágyad vagyok, érints meg!

Álmod vagyok, képzelj el!

Jövőd vagyok, ha kéred,

Maradj velem, én – kérlek!

 

Fagy-galamb a fenyőfán

Tövisek közt járkál tán…

Fagy-galambod én vagyok,

Égő hóban otthonom…

Erős karral úgy ölelj,

-           minden gondom szálljon el!