Fagy-galamb

Veled vagyok mindennap,

Hozzád fűzöm sorsomat.

Kéklő égen fenn a Nap,

Ragyog mit egy lángcsóva.

Én a sötétben félek!

Te vigasztalj szüntelen!

 

Simogass, ha nem kérlek,

Bújj hozzám, ha elküldlek,

Hívogass, ha nem szólok,

Becézgess - én gyógyulok.

Ölelgess, és úgy szeress,

Véget soha ne érjen!

 

Ha megbántlak is - szeress!

Gonosz vagyok, te - szeress!

Ha megcsallak – te ne tedd!

Ha hazudok – ne hidd el!

Olyan vagyok – amilyen,

Általad lett – kedvesed.

 

Türkiz égen fehér hab.

Szárnya szegett fagy-galamb.

Hóban égő forró Nap,

Éjszakában haló hang.

Az vagyok, mit Te akarsz,

Érted élek, értem halsz.

 

Étked vagyok, hát etess!

Ágyad vagyok, hálj velem!

Vágyad vagyok, érints meg!

Álmod vagyok, képzelj el!

Jövőd vagyok, ha kéred,

Maradj velem, én – kérlek!

 

Fagy-galamb a fenyőfán

Tövisek közt járkál tán…

Fagy-galambod én vagyok,

Égő hóban otthonom…

Erős karral úgy ölelj,

-           minden gondom szálljon el!