LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Szemedbe néztem - megrészegültem

pedig száraz volt még a szám.

Hozzám hajoltál, itallal kínáltál,

s a Mennyország hozzám leszállt.

Borod vöröslött, arcom piros lett,

szavad bűvölt el, mellem zilált,

Meleg szobában, hideg éjjelen

Bacchus táncolt, eljött a nász…

Másnap a reggel fénnyel bántott meg

Zúgott a fejem, de – hideg az ágy,

Törött poharak most szerte-széjjel

kiömlött pezsgő,  és üres kosár.

Más nap te már mást örvendeztél,

másnak telt meg a boros pohár…

Rózsaszín szobámban, egyedül reggel…

kint rikácsol egy kis madár,

Olyan a hangja, mint aki tudja:

a másnaposság nem huncutság.

Másnapra ébredve más kedvét kerested.

Nem maradt utánad, csak hűs szomjúság…

Éj

    kék

            kés

Vér

    még

            él.

Ver

    szebb

            heg

Egy

    mely

            kell.

Ölj

    törj

            föl

Lökj

    bökj

            köss!

Ál

    már

            áll

Vár

    hát

            zár.

Volt

    van

            lesz

Csók

    nyak

            seb.

Csecs

     csúcs

            csík

Nyel

    nyúl

            nyíl.

Több

    nincs

            már

Ős

    hit

            vágy…

Látom szemén és alkatán
az élet megtörte
Magába rejti titkait
nem fedi fel előtted...

Magas várába elvonul,
nem nyitja meg neked,
Hány ajtó mögött rejtődzik
a Könnyek-tengere?

Valamikor réges-régen
megszakadt már szíve,
Most őrzi, félti, titkolja,
nem tárja ki neked.

Hiába kérés, mozdulat,
hiába szerelem,
Megfásult szívén szálka van,
simogatni sem lehet.

Még ha csak fagyott jégszívű
lenne a kedvesed,
Várni lehetne, - felolvad,
majd ő is megszeret...

De ő már észre sem veszi,
reményét vesztette,
Pulzáló, kiáltó nyílt seb
van csak a szíve helyett...

Szomorú szemű szép asszony
Ne higgyél senkinek, 
Szomorú szemű szép asszony,
Az élet kegyetlen.

Barna hajadba túr a szél
Könny fut a szemedbe,
Barna hajadba túr a szél,
Nem simogatja meg.

Megélt éveid kincseit
Őrizd meg szívedbe,
Megélt életed kincseit
Ki érdemli majd meg?

Ha tükröd néha mást mutat,
Ne higgy a tükrödnek,
A tükröd néha mást mutat -
De Isten átölel!

Mondd meg hát kedves kis virág