lnpeters blogja

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

——–

Fancsalodik a derű,

Gagyi szennye terjed;

Megtorpanó optimizmus

Cinikusra erjed.

——-

Savanyodik a humor,

Zaj öli a csendet,

Bürokratikus látszatok

Pótolják a Rendet.

——-

Komorodik a világ,

Elhervad a rózsa,

Élettelen pénz-kolosszus

Az Élet adósa.

——-

Zsugorodik a jövő,

Fekete a zöldség,

Életre meg túlélésre

Nem futja a költség.

——-

Tőke-vonat zakatol,

Közöny ül az égen;

Amerre megy, sivatag lesz

Mindenütt az Éden.

——

Komorodik a világ,

Pénz a legfőbb Ennyi;

Öntelten szemléli, hogyan

Növekszik a Semmi.

——-

Harsog a buta zörej,

Lét zenéje néma,

Bölcsességet osztogat

A fogyatékos léha.

—–

Rongyos celeb mű-idő

Öli meg a percet,

Hígvelejű szóözönök

Mímelik a verset.

———

Néz a Ritmus tétován,

A Dallam szivárog;

Nélkülük csak tovább mélyül

A fekete árok.

——-

Szűkülnek a távlatok,

A remények fogynak,

Ostrom verte kis örömök

Némán mosolyognak.

——–

Élünk, amíg élhetünk,

Amíg Isten éltet;

Amíg élünk, általunk is

Tovább él az Élet.

——–

Élni talán küldetés,

A Rossz tagadása;

Minden boldog ember talán

Isten földi mása.

———

Csók, Ritmus és Szerelem,

Lelkünk öröksége;

Adjuk tovább, hogy a Létnek

Sose legyen vége.

Ropja már a félcipő,

Döng a föld alatta;

Úgyis elmegy, aki adja,

Az is, aki kapja.

——–

Idő orma dübörög,

Legyen, aki értse;

Úgyse fogunk megalkudni

Azért se,

Azért se.

—–

Táncol a vastag bakancs,

Repül a por tőle,

Hogy mi lesz itt, látni fogja

Az is, aki dőre.

——-

Jövő?

Tátott szakadék;

Vijjog, mint a vércse;

Úgyse fogunk meghajolni

Azért se,

Azért se.

——–

Járja a vastag csizma,

Az éjszaka hűlne,

Aki rabja az Időnek,

Hova menekülne…

A Bosszúság csenevész,

Sanda, rút pofa;

Nyerít, mint a vén fuvaros

Legsántább lova.

——

A Bosszúság öltönyös,

Nyegle kanmajom;

Enyeleg, mint fényes legyek

A lócitromon.

——-

A Bosszúság vigyorog,

Teátrálisan;

Hogyha rajta megsértődsz,

Az Élet elsuhan.

——-

A Bosszúság taktikus,

Mint a vén tatár;

Hogyha elszántan fogadod,

Gyorsan tovaszáll.

——-

A Bosszúság pöfeteg,

Vén kötekedő;

A világ szemében mindig

Ő a szenvedő.

——-

A Bosszúság unalmas,

Rossz tolakodó;

Mint szürke köd-villában

A legszürkébb lakó.

——–

A Bosszúság mérgezett,

Balta-csapta Lét;

Gondosan titkolni szokta

Igazi nevét.

———

A Bosszúság névtelen,

Gyáva és sunyi;

Tükrében fessnek tűnik

A kültelki gagyi.

——-

A Bosszúság ostoba,

Mint a vén szamár;

Sasnak képzeli magát

Pedig csak vészmadár.

——-

A Bosszúság hosszú tőr,

Mérgezett ököl;

Szabadalmaztatva van,

Hogy nagyon lassan öl.

—–

A Bosszúság Vérszopó

A sírodra ül;

Aki él, sosem maradhat

Vele egyedül.

—–

A Bosszúság alkonyat,

Nedves sírverem;

Nem létezik orvossága,

Csak a Szerelem.

——-

Mégsem jött el az órája,

Nincs itt a sora;

Mert Anikóm nem árul el,

Nem hagy el soha.

Rossz törvények hátán

Hajózik a Sátán.

——-

Egykor tatár, régen török;

Most: szipolyozó kölcsönök.

—–

Adót könnyezik a határ;

Öltönyben jár ma a tatár.

——

Nagy államadósság-béka

Húz minket a szakadékba.

——

Rossz törvények hátán

Örvendez a Sátán…

—–

Száz lobbi koncot mártogat;

Nem szeretjük a pártokat.

—-

Szavazógép-pártfegyelem

Átgázol hazán és hiten;

—-

Lefejezett ígéretek

Bűzlenek, mint rohadt retek.

—–

Hazug ígéretek hátán

Dagonyázik a vén Sátán…

——

A világ már rég nem kerek;

Sírnak régi munkahelyek.

—–

A padláson profit-fészek;

S a Jelen – örökké részeg.

—–

Dohosodik régi kendő,

Sír az elspórolt jövendő.

—–

Szakadozik az ég alja;

Magyar kín önmagát falja.

——-

Szaporodó ork tömegek

Írnak felül kölcsönöket.

——

Rossz pénzvigéc Párka-fogat;

Sivár célokat fonogat.

——

Rossz törvények hátán

Hajózik a Sátán.

——

Kormány mindig lesz magától,

De ki marad élni bátor?

—–

Ki fog túlélni, helytállni?

Ki fog majd jövőt találni?

——

Ki támasztja fel az eget?

Ki él majd – ha élni lehet?

Három vad pírszinges srác,

Szervác, Pongrác, Bonifác -

Tombol hosszú napokon;

Homokon meg romokon.

——-

Az öreg Nap szédeleg,

Elmenekült a meleg,

A szél se veszi zokon,

Eső kopog fadobon.

——

Fagyosszentek idején

Minden mese koravén,

Esőcseppek rejtekén

Rejtőzik a friss remény.

——-

Fagyosszentek ideje,

Az év bűnbánó helye,

Lomha bánat szemereg,

Esőcsepp és könny pereg.

——

Nap fején a glória

Ködös melankólia,

Felhőn borús a redő,

Esővel gyón az Idő.

——–

Fagyosszentek reggelén,

Világ néma peremén,

Néma kráter-ég alatt

Megpihen a pillanat.

——

Az Idő árja halad,

S a napok, mint vén halak,

Hömpölygő idő-vízen

Tovaúsznak szelíden.

——

Fagyos reggel, vén ravasz,

S az elröppenő tavasz

Önmagát gyászolja már,

Könnyben ázik a határ.

——

Fagyosszentek reggele

Halott reménnyel tele,

Szél és bánat: két rokon,

S konok Hit jár tű-fokon.

———

Fagyosszentek reggelén

Nyárral kokettál a Tél;

S világvége hiteget

Könnyen szálló hiteket.

—–

Fagyosszentek alkonya

Újuló remény hona,

A felhőfront somolyog,

De a Föld tovább forog.

——-

Vén fagyosszent, vén halál,

Itt az Élet dala száll;

A gyász mindig ugyanaz,

De jövőt hoz a Tavasz.

———

Fagyosszentek zord ege,

A Múlt múló hidege

Utunkba hiába áll;

Úgyis eljön már a Nyár.