lnpeters blogja

Johann Sebastian Bach többször került súlyos konfliktusba a lipcsei városi tanáccsal. Csak átmenetileg javult a helyzet, amikor az iskola rektorává 1730 szeptemberének elején régi barátját, Matthias Gesnert nevezték ki. Amikor azonban Gesner helyébe egy ifjú titán került, kiújultak a bajok. A fontoskodó ifjú igazgató nyilvánosan akarta megbotoztatni a Bach utasításait követő diák-prefektust…

A városi tanáccsal való legkomolyabb összezördülés azonban korábban történt…

1729 húsvétján, egy kis létszámú együttessel mutatta be Lipcsében a csodálatos Máté-passiót, legnagyobb szabású és legtitokzatosabb műveinek egyikét.

A premier után beidézték a városi tanács elé. Keményen megdorgálták. Szemére hányták, hogy a szerződése szerint olyan zeneműveket kell komponálnia, amelyek rövidek, és nem emlékeztetnek operára.

Megkapta honoráriumát a lipcsei városi tanácstól a csodálatos műért.

Mintha csak ma történne…

Ítélkeztek a kinevezett művészek, a címzetes hozzáértők és az egyéb marhák…

Honorálták a zseniális zeneszerző nagyszerű munkáját.

Felére csökkentették a fizetését.

Sziporkázik, és ragyog,

Tegnap óta

Hófehérben kavarog;

Fagyos csókot hoznak

Jeges angyalok.

——-

Hull

Szakad a hó,

Tegnap óta nyakunkon

A hó-invázió.

——-

Csillámlik és kavarog,

A nagyvilág hófehér színben

Ragyog.

Hópelyheket kergetnek

A csillagok.

—–

Hull,

Szakad a hó,

Tudja ám a február,

Hogy mi a csízió.

——–

Hideg fényben felragyog,

Hó fényébe omlanak

A tegnapok;

Hó-világban hó-káprázat

Gomolyog.

—–

Hull,

Szakad a hó;

Ránk terül a februári

Hó-invázió.

——-

Omlanak a tegnapok,

Szürke égre a Jövő,

Mint hó ragyog;

Hideg szélben

Sápadt Holnap

Andalog.

—–

Hull,

Szakad a hó;

Ránk omlik a sarkvidéki

Jövő-misszió.

—–

Jövőnk egén hó ragyog,

Néha felnyögnek

A bezárt ablakok,

Nyomunkban hűséges Remény

Vánszorog.

—–

Hull,

Szakad a hó;

Az  idők játékában

A Jelen a fogó..

—-

Bezárt jövő-ablakok;

Rossz arcú vész

A fal mellett

Oldalog;

Kavarognak hópelyhek

És mondatok.

——–

Hull,

Szakad a hó;

Nyakunkba zúdul a fényes,

Hideg ráció.

——-

Talán minden őrültség

Eloldalog,

Talán jönnek

Tisztességes holnapok;

Tán az Élet

Mégis tovább

Élni fog.

—–

Hull,

Szakad a hó,

A Remény

Csak a Bátorságban

Található.

Örültünk, amikor felvett

Bennünket az öreg korvett…

Egykor török, meg tatár…

Egye fene!

Ossza már!

——

Recsegnek az eresztékek…

Egykor zöldellő vidékek…

Tajték a hullámfalon,

Többé nem kell

A talon.

——-

Láttunk kopár hullámhegyet;

Hitelből vettük a jegyet -

Kölcsön-halál,

Takaros…

Egye fene – passz piros!

——–

Vérvörös a felleg orma,

Kettéhasadt a vitorla,

Hallgatagon

Kimúlni..

Egye fene – tök ulti!

——-

Habos szemfedő elterül,

Árboc csúcsa vízbe merül,

A víz színén

Színes cetli,

Elbukott a piros betli.

—–

Jeges vízben csontig ázva,

Végzet durchmarsát kontrázva,

Az Élet tán

Rongyos condra

Amíg élünk – lesz rekontra!

Éles szél,

Hideg szél,

Januári szél.

—–

A felhő azt suttogja:

Megjön veled a tél.

—-

Hideg szél,

Téli szél,

Januári szél.

——-

A felzaklatott képzelet

Havat látni vél.

——

Hideg szél,

Téli szél,

Januári szél.

——-

Fenyegetőn gyülekezik

Felettünk

A tél.

——

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——

Havas úton

Kis batyuval

Remény mendegél.

——

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——-

Mindenfelől

Jeges hangon

Fenyeget a tél.

——-

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——

Sose jön el a tavasz,

Ha be nem hódolunk,

De hogyha behódolunk,

Úgyis megfagyunk.

——-

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——

Jéggé vágyik dermeszteni

Bennünket a tél,

A reményünk hiába várt

Kikeletben él.

——-

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——-

Fenyeget a tél,

Rossz átkot regél,

Szorongató,

Dermesztően

Zord fagyra ítél.

——

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——-

Talán túl sem élhetjük,

Ha ránk zúdul

A Tél,

De úgyis elmúlik egyszer

És az élet él.

—–

Hideg szél,

Téli szél,

Januári szél.

——-

Anyagias,

Szorongató,

Vén pökhendi Tél;

Rólad beszél,

Ordít,

Sivít,

Dübörög a szél.

—-

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

—-

Van nekünk takarónk:

Szerelem

És Szeretet,

Ha szerencsénk van,

Tán még túléljük a telet.

—–

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

Az ötvenes években Magyarország vidéki városaiban gyalázatosan rossz volt a gázszolgáltatás, de erről persze nem volt ajánlatos nyíltan beszélni.

Valamelyik Duna-parti településen egyszer átkiált a szomszéd a kerítésen:

-         Maguknak van már gázuk, Szabó bácsi?

-         Félig-meddig!

A szomszéd erre nagy szemeket mereszt.

-         Félig-meddig? Hogy lehet félig-meddig?

-         Hát az újság szerint már van, egyébként nincs!