lnpeters blogja

Tábortűznek füstje lebben,

Múlt és Jövő a Jelenben

Életről beszél;

S a Göncölszekér

Felettünk

Regél.

——-

Vidám arccal ropog a tűz,

Kínzó gondot semmibe űz

Csillag-láthatár,

Szeretettel

Vesz körül

A nyári illatár.

——

Nyári este dédelgeti,

Mokány, hetyke tűz eteti

A kis csapatot,

Amit Isten

Ajándékul

Jó szívvel

Adott.

———

Tamás a szót jól forgatta;

Múltunkat jövőnek adta.

—-

Csongor sokat állt a végett,

Hogy kaphassunk – mozgóképet.

——-

Hitünket újjáéleszti

Ragyogó kollégánk: Eszti.

—–

Józsi a koronát lopja,

S szívét-lelkét nekünk adja.

——

Dzseni ajkán mosoly fakad,

Lábmunkája bőven akad.

—–

Árpi hoz kulcsot vagy talányt,

Őriz várat és hagyományt.

—–

Lilla zenéje káprázat,

Betölti az egész várat.

—–

Mészi várnagy horkolása

Néha zavarok forrása.

——-

Betty, hogyha velünk tarthat,

Hoz barátságot, nyugalmat.

—–

Zolit jól előléptettük;

Katonából – bánná tettük.

—–

Ildikó szerény – de nagyon;

S erőteljes a színpadon.

——

A mosolygó szerzetesünk,

Laci nagyon fontos nekünk.

——–

Anikó előbb rendezett,

S utána kapott szerepet.

—–

Norbi biciklivel jövet

Volt rövidnadrágos – követ.

—–

Petra néz szigorú szemmel,

A várnagy ébredni sem mer.

—–

Olgi is velünk volt nemrég,

Csak a buszok messze vitték.

—–

Komoly tehetséget titkol

A daliás Corvin Viktor.

——

Oroszlánkörmökkel áll ki,

A legfőbb hiányzónk: Ági.

——

Garabonciásnak minta:

Vén csibész Barátunk: Flinta.

——–

Tábortűznek füstje lebben,

Múlt és Jövő a Jelenben

Izzik

És ragyog;

Köszönöm,

Hogy Veletek vagyok!

Neked is szól a köszönet,

Te kedves, hű barát,

Együtt tapossuk bánatok

És örömek sorát.

——

Tábortűz: élő, eleven -

Talán azok vagyunk;

Míg kívül minden jégbe fagy,

Mi tovább lobogunk.

——-

Neked is szól a köszönet;

Mert Te is vagy nekem;

Folyjon bármi a Körösön,

Ezt sose feledem.

—–

Tán nem maradtam mindenütt

És mindig én felül;

De Te is ott voltál velem,

S nem voltam egyedül.

—

Barátnak ég a messzi tűz;

Lobogni van hová -

Az Isten óvjon, hű barát,

És élj nagyon soká

ön mosolyogva, kedvesen, szerényen,

Ócska, rozsdás kerékpárja recseg,

A szájában cigaretta fityeg,

Dolgozik, és közben

Arról mesél:

Ahogy az igazi magyar

Ma él.

—

Akárhány pártprogramnál pontosabban

Látja az álnok, pénzsóvár jelent,

Látja a nem-et, éli az igen-t,

Szerel, és ömlik

Belőle a szó,

Munkája? Szép és tiszta,

Mint

A hó.

—–

Látott munkát, munkanélküliséget,

Nem mindig talált, csak mindig remélt,

És mivel igen sok munkához ért,

Ásott, lapátolt, épített,

Szerelt,

És közben több gyermeket

Felnevelt.

—–

Külföld? Olyat ő nem látott soha,

Akadt mindig baj, vagy tennivaló,

Most meg már csak a gyereknek való,

Van fusi munka, nagy kert,

Vagy barázda,

Csak menjen a sok öltönyös

Garázda.

—-

Ezer ráncában jóságos mosollyal

Tanít hitet és szent alázatot,

Mond az uraknak egy példázatot,

Hiába sok pénz

És kevés ima;

Majd jön még béke

A poraira.

—

Baj hozza el,

Tesz-vesz

Szerel,

Békére lel,

S ünnep marad utána.

Nincs nyugta,

Pecsétes papírhalom;

Csupán jókedv,

Humor,

Meg bizalom.

——–

Testületek jönnek-mennek,

Őrületek voltak-lesznek,

Öltönyös taknyok grasszálnak,

A celebek mennybe szállnak,

Csirkefogók lógni fognak,

De leginkább mégis lopnak,

Nyelvek lógnak, fogak kopnak,

Ripacsok dalolnak-ropnak,

Szélhámosok hasra esnek,

Vagy kákán csomót keresnek,

Nyegle majmok prédikálnak,

Parvenük pénzt hajigálnak,

Ócska lelkek

Horogra

Akadnak;

Kisemberek

Emberek

Maradnak.