lnpeters blogja

A dallamban, a rímben,

Szóban, mintában, színben,

Játékban,

Hangulatban,

Abban legyél magyar…

—–

A magyar szó nekünk szent,

Másoknak hangulat,

De attól, hogy nekünk szép

Más szépet

Nem tagad.

——-

A ritmusban, a hitben,

Friss, élni vágyó hitben,

Álomban,

Szeretetben;

Abban legyél magyar….

——

Már sokszor fogtunk össze

Történelmünk telén,

S tiszteltek érte minket

Az egész földtekén.

——-

A jóban,

Tiszta szóban,

A vészben tiszta kézben,

Csendes emlékezésben,

Abban legyél magyar…

——

Múltunk: ezerszeres talány,

Nyelvünk: a szépséges magány…

——–

Létünk: hogy nem vétünk;

Ez a küldetésünk.

—–

Nem újabb áldozatra,

Nem hősi kárhozatra,

Életre hív a Lét.

——

A jelen bármi tépett,

Még élni hív az Élet;

A jövő még a tét.

——-

Alkotó büszke lázban,

Szépet formáló vágyban,

Apró reményt terelve,

Meghitt jövőt nevelve;

Hát ebben légy magyar!

——-

Nem hordókon hadonászva,

Nemzetiszín rongyot rázva

Vagy te hazafi.

——–

Szemétdombon szimfóniát,

Lebujokban meghitt imát

Ritkán hallani.

——-

Nem teátrális gajdolás,

Táblabírás ordítozás

Menti a hazát.

——-

Nem émelyítő kellékek,

Silány, hulla külsőségek

Zengik igazát.

——-

Lentről jövő méltóságban,

Tevékeny összefogásban

Rejlik a jövő,

Nem egyenruhában vonul,

Meghitten a kézbe simul

Az igaz erő.

——-

Megbocsátva,

Kínt eldobva;

Szomszédsággal összefogva,

Aki jót akar…

Lehet újabb szép esztendő,

Méltóságteljes Jövendő…

Ebben légy magyar!

Tudjuk, hogy összeomlik…

Gengszterváltás nemzedéke

Tudja, csak látszat a béke,

Hogy egyszer ennek is vége…

Ha a kamat leszakad,

Magyar haza nem marad;

Írmag se akad…

——

Hogyha tudjuk, mért fizetjük?

Oktalanul,

Mért rohanunk a sötétbe?

Mért?

Mért fosztjuk ki önmagunkat

Süket semmiért?

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

A csomolungmányi köteg

Fojtogató kölcsöntömeg

Nem fizethető,

Elmegy az erő,

Végleg elfogy tőle itthon

Minden levegő…

——–

Hogyha tudjuk, miért hagyjuk

Összeomlani?

Tudja valaki?

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

Eladva a haza bőre,

Milliárdos lett belőle

Néhány kedves, jó hazafi;

Külföldre fognak utazni,

Ott vidáman mosolyogni,

S országunkat ócsárolni.

——-

Hogyha tudjuk, mért hallgatunk?

Mire várunk?

Miben hiszünk?

Minek hallgatunk?

Hát mit akarunk?

———-

Tudjuk, hogy összeomlik…

Állunk a hűlő esőben,

Minden, minden szétesőben,

Jövőnk nyugszik

Temetőben.

——-

Szent hitünk,

Álszent elitünk

Mire jó nekünk?

——-

Tudjuk, hogy összeomlik…

Ha minden önmagától

Végzet-havat lapátol,

Sodródunk néma tájon,

S az Idő vak marad..

Úgy nincs semmi Remény.

——–

A Végzet csak végzet marad,

Talán a

Szabad Akarat…

——-

Tudjuk, hogy összeomlik…

Ha minden így marad;

És mellette temérdek

Könny,

Meg vér is fakad.

——–

Ha minden így marad,

Csak az Idő szalad,

Az ember ügye

Odalent

Marad.

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

Régi véres forradalmak

Poros sírokat takarnak;

Béke és méltóság nélkül,

Az ember legfeljebb

Vénül.

——–

Az erőszak

Őskorba visz,

Csak az boldogul,

Aki

Hisz.

——-

Tudjuk, hogy összeomlik…

Vár ránk végső csőd-robbanás,

Vérfürdő, feldarabolás,

Holt-volt honunk kadávere

Véresen

Köhög;

A kölcsönök felvevője

Külföldön röhög.

———

Halál dirigál,

Ha szubkultúrák halmaza

Egymásra

Nem talál.

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

Akartuk vagy nem akartuk:

A centrum most mi vagyunk;

Hogyha élve maradunk,

Más népeknek

Fényes példát

Mutatunk.

——–

Ha bukunk,

Nagyot bukunk;

Szegény totyakos nézőknek

Semmi esélyt sem adunk.

——–

Tudjuk, hogy összeomlik,

Sanda globális cinizmus,

Rossz multikulti-nárcizmus

Vakon hazudik,

Globális világunk könnyen

Atlantiszodik.

——–

Szegény globális nebuló

Önfelszámoló…

——–

Tudjuk, hogy összeomlik,

Ha semmit sem teszünk;

Megszorítás híg udvara

Temető ragacsos sara;

Magyar élve halni spórol -

Lemondunk a koporsóról.

——–

Kihal majd a kamat-jeti;

Aki felvette:

Fizeti.

——–

Portyázó kuruc legények,

Szuronyt szegező honvédek

Voltak apáink valaha;

Nekik a harc,

Nekünk béke

A Jövendő menedéke;

Nekik a győzelem: csoda;

Nekünk a vereség: soha.

Ilyen őszünk sose volt,

Tapsikol a telihold,

Izzad élő,

Dermed holt,

Ilyen őszünk sose volt.

——–

A kései hőség hörög,

A képzeletünk dübörög,

Lassú Idő gyorsan pörög,

A jövendő ege dörög.

———

Talányos a telihold,

Ilyen őszünk sose volt.

——

Az ország csontváza zörög,

Szorongatják brancs-kölcsönök,

Elfuserált lövészárkok,

S ködbe lopott milliárdok.

——-

Kárörvendő telihold,

Ilyen őszünk sose volt.

——

Falánk kamat jövőt ehet,

Hulla szavazatot vehet,

Ár silányat kinccsé tehet,

S még ennél is rosszabb lehet.

——–

Somolyog a telihold,

Ilyen őszünk sose volt.

——–

Összkomfortos brancs-utakon

Globalizált brancs-uralom;

Gigantikus kisszerűség

Nem mondana értünk misét.

———

Pipázik a telihold,

Ilyen őszünk sose volt.

——–

Fényességes telihold,

Nem lesz tündér a kobold;

Nem kastély az ócska bolt,

Ami élő: sose holt.

——-

Ilyen őszünk sose volt,

Tapsikol a telihold,

Izzad élő,

Dermed holt,

Ilyen őszünk sose volt.

Related posts:

Négy fiát is eltemette,

Pedig királynak nevelte.

——–

Volt egy álma: Magyarország;

Míg barátok szét nem hordják,

Ellenségek szét nem szórják…

Magyarország,

Magyarország.

——–

Volt egy erős, büszke apja,

Vajk meg félt – de nem mutatta.

——–

Szenvedélye: Magyarország.

Földjét tengerek nem mossák,

Mégis, mégis: Magyarország.

Magyarország,

Magyarország.

—–

Ereiben Árpád vére,

Koronát tett a fejére.

———

Gyorsan, gyorsan: Magyarország;

A jelent sokan rombolják,

Rövid vendég az ifjúság:

Magyarország,

Magyarország.

———

Hazát akart és szeretett,

Szentelt neki egy életet.

——–

Hogyha megáll: néma holtág,

Ha fejlődik: Magyarország.

——–

Mindig szép marad a világ,

Ha van benne: Magyarország.

——

Fegyvert kegyetlenül fogott,

S alázattal imádkozott.

—–

Megszületett Magyarország,

Pogány hordák ostromolták,

Keresztény dogmák rombolták

Mégis, mégis:

Magyarország.

———–

Egykor Vajknak megszületett,

S a neve Stephanus Rex lett.

——-

Fanatikusok szapulták,

A pogányok őt okolták,

Törvényeit lándzsák hordták;

Így született Magyarország;

Magyarország,

Magyarország.

———

Jó szándékú idegenek

Családok ősei lettek;

Esztergom érseket kapott,

Tíz falu templomot rakott,

Megrepedt a régi világ,

Éledezett Magyarország.

——–

A kereszt magasba lendült,

Rómában Te Deum csendült.

———

Apró magok földbe hulltak,

Újabb megyék alakultak.

——-

Még életben lévő múltak

Feneketlen kútba hulltak.

——–

Római keresztény égbolt

Rejtett mindent, ami rég volt.

——-

A daliás Vajk odalett,

István király öregedett.

——-

Jövő hírét misék hozták,

Püspök botját aranyozták,

Keresztelkedett az ország;

Magyarország,

Magyarország.

———

István király, a hatalmas,

Öregen Bibliát olvas.

——–

Népét az Akolba vitte,

És azért tette, mert hitte.

——-

Mert ez a magyarok hona,

A királynak: zárt korona.

—–

A királynak zárt korona:

Nem hódolunk másnak soha.

—–

Nem hódolunk másnak soha,

Ez a király akarata.

——

A néhai szent királyunk,

Ma is az ő vállán állunk.

——

Szobrának körvonalai,

Egykori híres szavai

Az ország lelkébe égtek.

—-

A gyertyák csonkig leégtek,

Szenteket adtunk az Égnek,

Ahogy István király szánta.

——-

Múltunk ködös, jövőnk sánta,

Aki védte, sose bánta,

Csak a túlélők csalódtak.

——-

Akik csendben morgolódtak,

Más országokba csapódtak,

Mint a sötétben a lepke.

——

István király keze műve

Talán máig sincs kihűlve,

De már jócskán el van kopva.

———

Hol elkopva, hol ellopva,

Hol felélve, hol kidobva

De mégis van:

Magyarország.

——–

A nagyvilágon e kívül,

Mindenütt ellobban, kihűl,

Csak itt borulhat virágba.

——-

Szenvedve, harcolva, sírva,

Magyar verssorokba írva

Őrizzük, amíg csak élünk.

——–

Nagyapánk dolgos tenyere,

Szüleink száraz kenyere

Véste lelkünkbe örökre.

——–

Évszázadok széjjelhordták,

Tolvaj hordák kirabolták,

De mindig újjászületett.

——–

Néhai Szent István király

Fáradt, öreg tekintete

Fakuló idők falán át

Ma is élő országot lát.

——-

Felírta tán egy felhőre

Múltat, jövendőt előre,

Gyengeségét megvallotta,

S Patrónának ajánlotta

Frissen épített országát.

——-

Legenda mulandó hava,

Politika csacska szava

Festegeti az arcképét.

——-

Ahová nomádok hordták

Kelet porát,

Nyugat sorsát,

Még mindig van:

Magyarország;

——-

Magyarország,

Magyarország.

Eltelik az újabb nyár is,

Mégse leszek liberális.

———

Nem globális,

Csak lokális

Régimódi populáris

Körmölgeti e sorokat,

Aki nem ad nagyon sokat

Multi fogpaszta-beszédre,

Se beteg ork hőzöngésre,

Hogy magyar az Isten fia;

Ez is, az is

Csak mánia.

———

Szent szó a demokrácia,

De ez másféle krácia,

Ami itt nálunk települ,

És leginkább csak celebül

Tud beszélni.

———-

Valaha a liberális

Őserdőben utat vágott,

S vállán vitte a világot.

——-

Ma már csupán notórius

Piacöltöny-korifeus,

Ura a globális tőke,

S azt hiszi, a világ szőke.

——-

Fukuyama

Szófolyama

(Talán még maga se hitte)

Nem olyan rég azt hirdette,

Demokratikus Kánaán

Kopog a jelen ajtaján,

Üdv adatik a világnak,

Vége a históriának;

Az Idő tovább nem erjed,

Minden földeken elterjed

Az egyedül üdvözítő

Szépséges piacgazdaság,

És a sejkek meg a pasák

Mind öltönyben vigyorognak,

Népeik nem nyomorognak;

Egyetemes öltöny-öröm

Üzletel minden délkörön,

Minden szempár hálát ragyog,

Mindenki angolul gagyog,

S mind táblára fehér kréta,

Jön a nyakkendős próféta

És a hálás nagyvilágot

Elönti a vágyva vágyott

Egyetemes multikulti,

S minden más a múltba hull ki…

———-

A világ egységes asztag,

De egységes piacgazdag

Nem lesz sose;

A profitnak két éle van.

A botnak meg két vége van.

És amíg van profitvigyor,

Addig lesz nyomorú bugyor,

S terror…

———

Robbantgat a fanatikus,

Vad, csökönyös arab mumus,

S a multi-kapitalizmus

Rendítgetve hitet, hazát,

Lassan felszámolja – magát.

————-

A jólét eltűnik tova,

Lesz helyette rossz hadova.

————

Nem nyughat

A fejlett nyugat,

S míg építi dicsősége trónját,

Készítgeti

Saját

Trianonját.

——–

Szegény,

Szegény liberális…

Végül nem sokáig bírta,

S ahogy Bibó István írta:

Szegény mára élemedett,

Nagy vagyontól szegényedett…

—–

Triviális,

Hogy globális

Lehet a fejlődés útja,

De mély ám a múltak kútja,

S aki tükrét jól kutatja,

Tudja,

Hogy a sok lokális

Együtt lehet majd

Globális.

——-

Fontos a haza,

A hit,

S, mivel Gaia nonprofit,

Nem öltönyös bankó-éhség,

Nem fegyver,

Vagy koldus rémség

Visz az Ígéret Földjére;

Csak lentről jött

Szegény

Béke.

———

Katedrálisból

Kanális;

Szegény,

Szegény liberális…

——–

Szesz-múzsájú idült kocsmapista

Mondja:

Versem

Nacionalista.

Prófétaszőr,

Remeg szája,

Karja;

Kövesse őt,

Aki őt akarja.

——-

A becsület sose pártos,

Sok rossz párt,

Kevés jó lángos,

Hideg éjben kicsi vánkos;

Tó egén

Nem szálldos

Táltos.

———-

Globalizált pók a falon;

Európa: nagy luftballon.

—–

A nemhit kamatra lohol,

S mára már a hitel:

Pokol.

———

Globalizált atyafiság

A hadisarc százszorosát

Barátkozta a nyakunkba;

Túlélni lesz

Nehéz munka.

——–

Globál-álmodozni: semmi;

Igaz szomszédokká lenni;

Az lenne most

A valami.

——–

Nem újabb, kerge ön-mattal,

Hanem csakis

Öntudattal.

———-

Nem oktrojált, hamis község,

Nem álságos, rossz közösség,

Hanem csakis: kölcsönösség.

——–

Kuruc fantazmagória,

Labanc ideológia

Közös karámban

Bégetnek;

Hogyha hagyjuk:

Elégetnek.

———

Bár látszatra ideális,

Mégse leszek liberális.

——-

Mert valóságos a sár is,

Hát maradok populáris.

———

Nem globál-sznob fontoskodás,

Álhazafi csujjogatás

Mentheti meg a hazánkat,

Hanem munka

És alázat.

—–

A jövendő nyegle, suta

Rendezői olvasata

Felejtendő;

Jobb jövendő akkor akad,

Ha lelkünk a miénk marad,

Bátorság,

Szabad akarat

Épít fel vagy bont

Falakat.