lnpeters blogja

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

——–

Fancsalodik a derű,

Gagyi szennye terjed;

Megtorpanó optimizmus

Cinikusra erjed.

——-

Savanyodik a humor,

Zaj öli a csendet,

Bürokratikus látszatok

Pótolják a Rendet.

——-

Komorodik a világ,

Elhervad a rózsa,

Élettelen pénz-kolosszus

Az Élet adósa.

——-

Zsugorodik a jövő,

Fekete a zöldség,

Életre meg túlélésre

Nem futja a költség.

——-

Tőke-vonat zakatol,

Közöny ül az égen;

Amerre megy, sivatag lesz

Mindenütt az Éden.

——

Komorodik a világ,

Pénz a legfőbb Ennyi;

Öntelten szemléli, hogyan

Növekszik a Semmi.

——-

Harsog a buta zörej,

Lét zenéje néma,

Bölcsességet osztogat

A fogyatékos léha.

—–

Rongyos celeb mű-idő

Öli meg a percet,

Hígvelejű szóözönök

Mímelik a verset.

———

Néz a Ritmus tétován,

A Dallam szivárog;

Nélkülük csak tovább mélyül

A fekete árok.

——-

Szűkülnek a távlatok,

A remények fogynak,

Ostrom verte kis örömök

Némán mosolyognak.

——–

Élünk, amíg élhetünk,

Amíg Isten éltet;

Amíg élünk, általunk is

Tovább él az Élet.

——–

Élni talán küldetés,

A Rossz tagadása;

Minden boldog ember talán

Isten földi mása.

———

Csók, Ritmus és Szerelem,

Lelkünk öröksége;

Adjuk tovább, hogy a Létnek

Sose legyen vége.

A Bosszúság csenevész,

Sanda, rút pofa;

Nyerít, mint a vén fuvaros

Legsántább lova.

——

A Bosszúság öltönyös,

Nyegle kanmajom;

Enyeleg, mint fényes legyek

A lócitromon.

——-

A Bosszúság vigyorog,

Teátrálisan;

Hogyha rajta megsértődsz,

Az Élet elsuhan.

——-

A Bosszúság taktikus,

Mint a vén tatár;

Hogyha elszántan fogadod,

Gyorsan tovaszáll.

——-

A Bosszúság pöfeteg,

Vén kötekedő;

A világ szemében mindig

Ő a szenvedő.

——-

A Bosszúság unalmas,

Rossz tolakodó;

Mint szürke köd-villában

A legszürkébb lakó.

——–

A Bosszúság mérgezett,

Balta-csapta Lét;

Gondosan titkolni szokta

Igazi nevét.

———

A Bosszúság névtelen,

Gyáva és sunyi;

Tükrében fessnek tűnik

A kültelki gagyi.

——-

A Bosszúság ostoba,

Mint a vén szamár;

Sasnak képzeli magát

Pedig csak vészmadár.

——-

A Bosszúság hosszú tőr,

Mérgezett ököl;

Szabadalmaztatva van,

Hogy nagyon lassan öl.

—–

A Bosszúság Vérszopó

A sírodra ül;

Aki él, sosem maradhat

Vele egyedül.

—–

A Bosszúság alkonyat,

Nedves sírverem;

Nem létezik orvossága,

Csak a Szerelem.

——-

Mégsem jött el az órája,

Nincs itt a sora;

Mert Anikóm nem árul el,

Nem hagy el soha.

Áprilisi kora nyár,

Táncot jár a napsugár;

Nem törődik rossz adóval,

Ork beszéddel,

Durva szóval,

Itt kopog

A kora nyár.

——–

Áprilisi kora nyár,

Hívogató illatár,

Megszorító őrültségek

Ellenére

Itt a nyár.

——–

Friss tavasznak örül a szó;

Sok csók kell – és kevés adó.

——-

Áprilisi kora nyár,

Fészkére száll a madár,

Frissen nőtt lomb mosolyog,

Mert az Élet

Jövőre is

Élni fog.

Komor Jelen bajsza kajsza,

Kevés a pénz, sok a hajsza.

——-

Bolond bölcsek adót szülnek,

Most ágálnak, később – ülnek.

——-

Mert lyukas a költségvetés,

Gyakoribb lesz a temetés.

——

Konvergencia-probléma;

Szó-adót fizet – a néma.

——

Eu-kórházban úgy lehet;

Rugdossák a betegeket.

——

Hitelbe vett nyomor; ciki -

Csontvázunk se fizeti ki.

—–

Itt globális, ott brutális;

De az Élet: populáris.

——-

Gyógyítgatnak roppant sebet;

Fosztogatnak üres zsebet.

——-

Ha a fapados lét kemény;

Megvigasztal szajha Remény.

——

Kint fizetünk, bent szeretünk,

Majd koporsóban pihenünk.

Szelíd jövőt kereső

Lágyan hulló langy eső,

Tavasz tüneménye,

Megújul az emberek reménye.

——-

Esőfüggöny, éteri,

Közöny porát elveri

A tavaszi zápor,

Eloszlik a téli halál-mámor.

——

Alkonyatban verdeső,

Csendes tavaszi eső

Öntözi a fákat;

Ami széttört, újra összeállhat.

——-

Millió vízcsepp-gyerek

Ejtőernyőn csepereg,

Üdve búzaszemnek;

Hírhozója Szépnek, Szerelemnek.

——

Amíg élünk, szeretünk,

S míg szeretünk, élhetünk;

Szeretet, alázat -

Minden egyéb csak hiú káprázat.

——-

Szelíd jövőt kereső

Lágyan hulló langy eső,

Tavasz tüneménye,

Megújul az emberek reménye.