lnpeters blogja

Minden perc újabb gyötrelmet hozott,

A hóhéraiért imádkozott,

Homlokát tépte rossz tövis-fejék,

És leköpdöste őt

A csőcselék.

——-

Az üdvösséget hozza,

S minden zsarnokság újra

Megkínozza…

———

Krisztus keresztje elbír minket is;

Vajon elbírjuk-e

Mi is?

——-

A személyes lelkiismeret

Nem luxustárgy,

Nem kellék,

Nem adó;

Társadalomra, rossz statisztikára,

Jövő sikerre,

Jogra,

Gazdaságra

Nem ruházható.

—–

Az Élet véges,

A tétlen mindig vétkes;

S a Megváltás

Szigorúan

Személyes.

——-

A hatalom tán bölcs vagy eszelős;

A világért

Mindenki Felelős.

——-

A jelen lusta Jónások világa,

Isten elől lehet a pusztaságba,

Vagy pénzbe,

Élvezetbe

Menekülni;

Istent tagadni,

Posványba ragadni;

Álszent pofával semmiséget adni,

Kést köszörülni,

Lopott készbe ülni,

A számadást

Nem lehet elkerülni.

——

A Megváltás nem lottónyeremény;

Szabad akarat nélkül nincs remény.

——–

A Húsvét a lelkek otthona,

Áldott,

Krisztus feltámadott.

——-

Minden megváltás újabb változás;

De holt erkölcsnek

Nincs feltámadás.

——-

Ha a világ Jézus hitének

Hona,

Egy embernek sem lehet

Golgota.

—–

A szép jelen

Ma még csak látomás;

A Lélek vagyona:

Feltámadás.

——–

A Feltámadás mindig új Remény,

Boldog húsvétot a világnak,

s boldog világot

Húsvét ünnepén!

Szürkén duzzog az ég, lustán heverésznek a felhők;

Tétova, csendes eső bús képpel csepereg.

——-

Fáradt esztendő támaszkodik újra a botra;

Vénül a Lét, az Idő, még korosabb a világ.

——-

Ádvent szürke egét elhagyta a fényteli vén Nap;

Kurta a nappala, hát fel sem kel sohasem.

—–

Kívülről halovány és szürke a hallgatag ádvent;

Meg sem kondul az ég, néma a vén horizont.

——-

Várjuk a békés, meghitt Eljövetelt, a karácsonyt;

Készül a lelkünk, mert szép ünnep közeleg.

—–

Szürke a távoli hétköznap, és színes az otthon,

Kint a vihar meg a köd, itthon a szép szerelem.

——-

Szürke világ van kint, entrópia hajt a pokolba;

Ordas démonai: vak piac és hatalom.

—–

Meghitt otthon nélkül gyorsan a semmibe tűnne;

Vízözön ellen nincs gyógyszer, csak: Szeretet.

—–

Mert nem anyag, ami életben tart kerge világot;

Élteti csók, szerelem, isteni életöröm.

—–

Most amikor már év végén elfogyna reményünk,

Ádvent csendje talán új, üde életet ad.

——

Ádvent szürke ködében a Lélek várja a jussát;

Tárjuk az ajtót már, jöjj, örök isteni fény!

Egyre sötétebb estéket hoz a tél közeledte;

Nyúlik az alkonyat és kurtább lesz a napunk.

——–

Egyre kopárabb kertet láthat a tétova hajnal;

Zörgő, száraz avar reccsen a lábam alatt.

——–

Tél barlangja felé veszi lépteit újra az évünk;

Egykor onnan jött, s ott megy a semmibe majd.

——–

Tudjuk: tél jön, dermesztő hidegek közelednek;

Mégse reménytelenül nézünk szembe velük.

——–

Lángol a tűz, ami felmelegíti a szürke decembert;

Ám nem a kályhában; bennünk ég a parázs.

——

Bennünk szikrázik fel a távoli gyertya világa;

Ádvent ünnepe van, tiszta csodák ideje.

——-

Ádvent esti varázsa a gyermekkor hagyatéka;

Meghitt emléke most is felmelegít.

——

Gyermeki módon vártam a sok szép régi karácsonyt;

Áldott, szent örömük itt van a lelkemben.

——-

Ádvent esti varázslata árad a szürke vidéken;

Felszikráznak a holdfénytől a körvonalak.

——-

Tisztul az ég is: a bátor Hold tovaűzi a felhőt;

S töpreng hallgatagon fent a sudár Orion.

——-

Méltóságteljes, hideg ádvent hozza karácsonyt;

Százezer emlék zsong, gyűlik a víg szeretet.

——-

Mozdul a Lét törvénye, a Szépség újra előre;

Meghitt szent napokon új akarat születik.

——-

Várjuk a Kisded jöttét meghitt gondolatokkal;

Vénül a test, meg a szó, ifjul a régi remény.

——

Büszke fenyő szent illata érzik az alkonyi szélben;

Hogyha szemem becsukom, látom az ünnepi fényt.

——

Ádvent esti varázslata szálljon a téli világra;

Áldott szent napokat jósol a gyertyavilág.

Ádvent van.

Jóra várunk.

———–

Borongós szürke köpenyben

Sétál az éltes November,

Vállán köd oszlopa;

Dér kavarog,

Mint hajdani

Országutak

Hajdani

Pora.

——-

Égi sóhaj, földi leltár,

Ezerféle titkot feltár.

—–

Égi moraj, földi vétek,

Lelkünk bőrén vastag kéreg.

—–

November csendes hidege

Mesebeli ködös rege.

—–

Ádvent van.

Szépre vágyunk.

——

Mint szakállas, vén hóember,

Közeleg a jó December;

A csodák kora,

Tereli az ünnepeket,

Mint az ős-öreg szentképek

Szelíd

Pásztora.

——-

Égi fények, földi szavak,

Életre kelt vörös agyag…

——

Égi csillag, földi katlan,

Zeng a Ritmus szakadatlan…

——

December hófehér hava

Isten ködből zengő szava.

——-

Ádvent van.

Örök álmunk.

——-

Méltóságteljes reggelek,

Bölcs Hold pasztell felhők felett.

—–

Ezüst hangulatú napok

Jönnek. Már karácsony kopog.

—–

Valahol messze-messze,

Valahol,

Valaki régi-régi dalt

Dalol….

———

Szállást keres

Egy kézműves

Ki tudja, mióta.

——

Szent ünnepről,

Kisgyermekről

Szól a régi nóta.

——

Valahol messze-messze,

Idebent,

Szállást keres bennünk

A Rend.

——–

Valahol messze-messze

Idebent,

Eggyé válhat majd

A Fent

És a Lent.

—–

Valahol egyszer,

Talán nemsokára;

Rátalálunk majd

A lelki hazára.

——–

Egyszer majd ezüstfehér lesz a hó,

S fontosabb az álom, mint a való.

——–

A Jóra várni

Tán maga: a Rend.

Az öröm szent.

Üdvözöllek:

Ádvent.

Szegény özvegyasszony lánya

Ül komoran egymagába’

Nincs pénze a hozományra,

Esküvőre, engedélyre,

Nem lehet hát soha férje.

———–

Már nem indul, hogy elérje,

A helytartót, hogy megkérje,

Mondta már a vőlegénye:

Ismerd be végre magadnak;

A gazdagok sosem adnak.

———

Hideg, szeles téli napon

Léptek roppannak a havon,

S kopogtatnak az ablakon.

Amikor a zsalu tárul,

Valami puhán aláhull.

———-

Édesanyám, nézz csak oda!

Ez nem lehet más, csak csoda!

Aranyló, jóságos csoda!

Nézz ki, a csillag mit mutat?

Láttuk erre püspök urat!

—————-

Bárki volt, piros köpenye,

Hosszúkás, magas süvege

Volt, és hosszú botja vele!

Tudom, a hálát nem várja.

Az Isten ezerszer áldja!