lnpeters blogja

Fülledt nagy melegben

Még szellő se rebben,

Hétköznapok fuldokolnak

Egyre nehezebben.

 

Torlódnak az évek,

Idő-tűzben égnek;

Emlékek áradatában

Úsznak a remények.

 

Ember néz az égre,

Reszket puha Béke,

Két szelet idő-kenyérnek

Nyár a tölteléke.

 

Fülledt, nagy melegben

Lét függönye lebben,

Izzad a kis gnóm Jövendő

Mind keservesebben.

 

Nem látszik a felleg,

Propaganda billeg,

Szétfőnek a liberális,

Globális idillek.

 

Aki kapja, marja,

Hosszú a pénz karja;

Ne képzeljük, hogy helyettünk

Isten kicsikarja.

A Kezdetektől egész mostanáig

Itt élünk Európa közepén;

Múltunk véres,

Jövőnk bizonytalan,

Mint minden más népé

E földtekén.

 

Ezer függönyű homályban

A Kezdet;

Hogy jöttünk, vagy nem jöttünk valahonnan,

A história erről csak dadog,

De itt kell boldogulnunk,

Magyarok.

 

Itt még a szél is magyarul susog,

Itt lettünk önmagunkká,

Itt rejlik Múltunk,

Jövőnk,

Magyarok.

 

A Kezdetektől egész mostanáig

Él Nyelvünk,

Él lelkületünk vele

Nem hisszük, hogy változnunk kellene,

És folyvást változunk.

 

Egy részünk még kapaszkodik a Múltba,

A többi feledi,

És idegenbe megy

Hazát keresni.

 

A Jövőnk kéz a kézben jön elünk,

Vagy mással andalog?

Van még a Földön dolgunk,

Magyarok.

 

A Kezdetektől egész mostanáig

Magunkban hordjuk a Múlt sóhaját,

Anyáink féltését, apai áldást,

Régmúlt csaták félelmét kínjait,

Imát,

Jajongást,

Könnyet,

Örömet;

Lelkünkben szikrázik az akarat:

Népünk,

Hazánk

Bennünk is

Megmarad.

 

Ki tudja azt, hogy a kőkorszak óta

Hány nép vére kering az ereinkben,

Akik mind itt terveztek szép jövőt,

Szent békét,

Gazdagságot,

Szép szerelmet…

Ki volt gőgös,

Ki a béke barátja?

Őket bennünk

Egyedül Isten látja.

 

Állunk a Jelen tengerfenekén

Felettünk sok kilométernyi Múlttal;

Ez követel tőlünk Isten előtt

Békességet,

Tisztességes Jövőt.

 

A Kezdetektől egész mostanáig

A felelősség másokat nyomott.

Rajtunk a sor.

Se jobbak, se rosszabbak senkinél

Mi sem vagyunk,

Magyarok.

 

Isten mustrája a Nyár,

Szépség-seregszemle;

Teremthet-e szebb jövendőt

Az Ember szerelme?

 

Kék nótát dalol az Ég,

A Jelen esendő;

Fontos dolgokról fog-e majd

Szólni a Jövendő?

 

Szabadság és Igazság

Perdül majd az élre?

Nem futnak-e a dolgok a

Jövőben is félre?

 

Isten mustrája a Nyár,

A Jövendő érik,

Vannak, akik szabotálják,

Vannak, akik élik.

 

Zöld muzsikát zeng a föld,

Virágillat éled,

Minden Nyáron szűz leányként

Újul meg az Élet.

 

Nem a pénz mindenható,

S az áruló bendő,

Nem a túlerő kertjében

Virul a Jövendő.

 

Amíg élünk

Akad munka,

Nem süt a pénz a hasunkra.

 

Finomkodjon, ami kérges,

Panaszkodjon, aki pénzes.

 

Vágyat, Létet napfény éltet;

Amíg élünk, legyen

Élet.

 

Amíg élünk,

Élet legyen;

Napfény csillogjon a hegyen.

 

Aki ember:

Alkot,

Nevel;

Múltat Jövő felé terel.

 

Aki művész:

Ember marad;

Vissza nem vesz,

Mindig csak

Ad.

 

Amíg élünk,

Van becsület,

Csupán a holt anyag süket.

 

Munka, cél, küldetés nélkül

A Lét rossz magánnyá vénül.

 

Ahol pénz tanít etikát,

Ott a tisztesség nyűtt kabát.

 

Amíg élünk,

Teszünk,

Vagyunk;

Magyarnak megmaradhatunk.

 

Csak az önbizalom szeret;

Alku hazátlanná tehet.

 

A jelenre pénzszag terül;

Megmondták:

Rendületlenül.

 

Amíg élünk,

Jók lehetünk;

Szent Tavasznak örülhetünk.

 

Savanyú arc sírokat ás,

A  komorság – önbecsapás.

 

Nem mise, istentisztelet;

Istent imád, aki  szeret.

 

Lelki fagy vagy testi hőség;

A Szabadság – felelősség.

 

Az ördög mártírt zabálhat;

Boldogság kell a világnak.

 

Létünk

Jövőt,

Múltat

Éltet;

Amíg élünk,

Legyen Élet.

 

 

Önfeledt, huncut napsugár

Ficánkol a fák felett,

Madárcsicsergő reggellel

Kacag ránk a Kikelet.

 

Eljutott hozzánk a Tavasz,

Örömkapu nyitva áll,

Nincs törvény, hogy végtelenből

Kinek-kinek mennyi jár.

 

Öröm analfabétái,

Szegény mai emberek;

Tavasznak örvend az Isten,

Csak az ördög kesereg.

 

Gyors az idő, fogy az élet,

Mint árnyékból szőtt kabát;

Az “előkelő” komorság

Kirabolja önmagát.

 

Tele örömmel a világ,

Aki tudja, élvezi,

A búsongó mániákus

Soha észre se veszi.

 

A távoli szörnyetegek

- Politika, gazdaság -

Nem rontják el, ha nem hagyjuk,

A Kikelet ritmusát.

 

Szemben, villanyoszlop hegyén

Kelepel a gólyapár,

A Tavasz örömkapuja

Mindenkinek nyitva áll.

 

Száll a Tavasz illatárja

Lombok és dombok felett,

Most élünk,

Jót most lelhetünk,

Most van itt a Kikelet.