stapi blogja

Gyász
stapi•  2018. november 11. 00:04

Egyetlen név

Egyetlen név

Fehér, szürke, rózsaszín vagy fekete...
Mindegy, a bánat itt nem lát színeket.
Ha itt vagy, vedd elő, s tárd ki szívedet.
E helyt minden lakó egy-egy remete.

Hitével, vagy anélkül, de kilépett
a túlcsordult világ vad sűrűjéből,
s feje fölött - dísznek - fakó kereszt dől.
Életműve - ha volt - mára kiégett.

S ha egy-egy nevet még őriz a fáma,
behavazza azt is a múló idő,
nincs gyógyír, sem varázskapszula rá ma,

hogy folyton őrizzen az emlékezet.
Egyetlen név, mit sóhajthat a tüdő:
Jézus! Ki ÚR élet és halál felett.

2018. november 10.

stapi•  2018. szeptember 9. 15:25

Sóhajok hídja

Sóhajok hídja

 

Félhomály. Gyertyafény.

Mély tónusú ruhák.

Ravatal, gyászlepel...

Gondolatok kuszák -

Elfojtott sóhajtás,

fel-feltörő sikoly;

krizantém illata

érzelmeket tilol.

Gyászének, gyászbeszéd

el-elcsukló hangon;

hányatott életen

beköszönő alkony...

Szemekben gyöngyfüzér.

Tördelt kezek árja.

Léleknek fájdalma

enyhülését várja.

 

Így mulat az idő,

megcsörren az óra,

kattan a jégbilincs,

nincs már mód a jóra.

Gyászmenet előtt jár,

most rálép a hídra...

Veszve a visszaút –

Lezárta a hidra*.

 

2018. szeptember 6.

 

* A görög mitológiában az alvilág kapujának őrzője.

stapi•  2018. augusztus 17. 15:21

Elment

Elment

Elment -
Elment az élet.
Elugrándozott,
mint egy kerge kisnyúl.
Futnék utána, de béna a lábam.
Kóser emlék - keser' emlék.
F(r)ázisonként ráz az áram.
Elment az élet, s nem jön vissza.
Nyulam a harmat cseppjeit issza.
Béna lábam bukdácsol még...
Kapcsos könyvben az őszikék
rólam szóltak...
Rólam szólnak
gyenge mondák, visszás versek,
amik sorban ködbe vesznek.
Elment az élet.
Mint egy kerge kisnyúl,
elugrált.
Nem néz vissza, már nem issza
cseppjeit a hűs forrásnak...
Valahol már gödröt ásnak.
Rímbe hantolt életérzés,
csődközeli vak lenézés -
Ős-kövülten
kövült ősben
borostyánszín arc...
Lecsengett a harc.
Elment az élet.
Elment -

2018. augusztus 17.

stapi•  2018. április 21. 15:20

Otthon?!

Otthon?!

Készül a szelfi... másra terelni...
Mit tud a híres, kit tüze hoz?
Vére a régi, köntöse védi,
pénzzel a zsebben - szól az eposz.

Otthona lett ez, mert mama kedvez,
száz baba vár még... Majd idejön!
Törve a házad, - massza, ha árad -
mert a határon mind ki-be jön.

Nincs igaz otthon már, csak az ostrom
százada él most, nincs aki véd;
Istened ellen támad az ellen,
szelleme nélkül szól vakigét.

Majd ha a mennyek Istene véget
vet rohamuknak végeken, ott,
eljön a boldog békeidőszak,
s bűn-teli kornak vége legott.

2018. április 21.

stapi•  2013. március 19. 22:06

Kongó szívből

Kongó szívből száll a sóhaj,

míg a kaptár lágyan zsong.

Fülemben még az ásózaj,

az emléke itt búsong.

 

Ott, a múló pillanatban

csak a kopár föld maradt,

mély fájdalom szállt a dalban,

megpihenvén ott alant.

 

Méhek száza jött, siratva

másik felem hamvait –

édes nektárt ha ihatna,

mely elhagyná ajkait.

 

Derűs arca most kőkemény.

Hosszú az út, vár az ég...

A felszálló pára mentén

látni vélem szellemét.

 

Zsong a kaptár, tavasz éled,

a két szemem feltekint.

Elibém a gyászos véset

álomszerű ködöt hint.

 

2013. február 28.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom