stapi blogja

Irodalom
stapi•  2019. november 6. 17:29

Otthon

Otthon

 

Csonka volt, most mégis ép.

Szellemnek ad otthont.

Arany János emlékére

nyitották e szép hont.

 

Csonka-torony... Emlékezz!

Vár állott itt régen.

Arany László jóvoltából

vendég jár e végen.

 

Nagyot rejt e kis szoba!

Felfedi a múltat.

Látványától bősz vihar

a szívekben dúlhat...

 

Ott a fotel, melyben halt...

A „lantasztal tiszta“...

Régi pipatórium

idéz múltat vissza.

 

Ódon lépcső recsegi:

Szellemedben tisztulj! –

Emlékében megfürödve

új utakon indulj.

 

De a múltat meg ne vesd!

Őrálló az benned.

Reá nézve kell a versben

igazságot tenned!

 

2019. november 6.

stapi•  2019. március 5. 09:57

Hangikámnak

Hangikámnak

 

Hangi, Neked írok verset,

hisz nem kaptam virágot;

elvégzem hát eme tesztet,

ha nem tetszik, kivágod!

 

Virág helyett verset írni –

nem az első kísérlet;

amíg nem kell füvet nyírni,

van rá idő, s feléled

 

a régi kedv, meg a nóta

szeretete, s összeköt...

hisz' ismersz már, amióta

verseimben nem fed köd.

 

Bár a ködbe borult versek

divatosak manapság,

de mi tudjuk, hogy mily' nyersek –

Kerüli a magyarság!

 

Pedig régen ez a nemzet

a DAL-ára indult el...

Petőfi még ma is csenget,

balladát írt vérével!

 

Ezért vagyok érthető, bár

nem szereti a Kánon,

egyszerű e ritmus-rím vár –

Valóság és nem álom!

 

Fogadd tőlem, drága Hangám,

szeretetem jeléül,

és e női ünnep napján

majd a többi felépül...

 

Mire itt a tavasz vége,

s rekkent minket a vén nyár,

összeköt már a szent béke,

s szükségtelen a végvár.

 

Elsétálunk a szigetre,

táskáinkban papír, toll...

Fütyülünk az etikettre,

s lesz belőlünk antik troll!

 

2019. március 5.

stapi•  2018. november 3. 05:44

Vereség a Pál utcában

Vereség a Pál utcában

 

Hiába a harc, a párbaj,

hiába a győzelem!

Végül jön a keselyűraj,

s az kerül ki győztesen.

 

Ország ország ellen támad,

s nem a jobb lesz a nyerő!

Sok polipkar nyúzza hátad,

hisz nála van az erő.

 

Jól látta ezt Molnár Ferenc,

még a történtek előtt:

A magyarság nem lett kegyenc –

Polip rágja élve őt.

 

2018. november 2.

 

stapi•  2018. július 12. 10:27

Áss a mélyre!

Áss a mélyre!

Láss a mélyre, öreg pajtás!
Nem kell hozzá csak főhajtás.
Ott a rejtély, ott a kulcs is,
tárt karokkal vár az úgyis.

Itt a pince, ott a padlás,
a sorok közt nincs hanyatlás.
A jól vetett, ám megvetett
írmag között sincs elveszett.

Tedd a lábad a rugóra,
ne várj égi, zöld ufóra!
Áss le mélyen, figyelemmel,
s olvass markáns fegyelemmel.

2018. július 12.

stapi•  2017. november 9. 09:46

Hálás fiókok

Hálás fiókok
(Kiadatlan versek)

Fiók mélyén,
padlás éjén,
rejtőzködve éltek.
Hálát várva,
szem-lezárva
nyugovóra tértek.
De a hála
gyenge szála
elszakadt már régen.
Versek árnya,
szivárványa,
elröppent az égen.
Csak a fiók
tradíciók
élnek még egy csöppet...
Fohászkodva,
hálálkodva
őrzik a bús csöndet.

2017. november 9.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom