stapi blogja

Életmód
stapi•  2019. február 20. 16:30

Görkorcsolyás boldogság

Görkorcsolyás boldogság

(Világháló nélkül)

 

Jönnek-mennek, elgurulnak messzire;

gyerekek még, nincs nagy gondjuk semmire.

Lábukon a görkorival nyargalnak,

izmaikat edzik e szép alkalmak.

 

Öröm látni kicsattanó arcukat.

Bátorító, utcánkban e hangulat!

Életteli pillanatok tengerén

jut el hozzám e biztató szép remény:

 

boldogságuk, egészségük megmarad,

ha melegen kalapálják a vasat...

Nem rontotta őket még az internet,

melyet eddig csakis hírből ismernek.

 

Boldog vagyok ezért, mégis félek én...

Vajon mikor romlik meg e szép remény?

Lesz-e erőnk leküzdeni az ellent,

vagy talán ez álnok kígyó megrettent?

 

Összefogás hozhat itt is eredményt,

óvjuk együtt e sok apró teremtményt!

Szívhez szólón osszuk nekik a leckét,

de a szigor legyen okos és gyengéd.

 

2019. február 17.

stapi•  2018. július 13. 09:59

A természet napja - május 22.

A természet napja - május 22.
(Fiktív)*

Zöldi hónap akárnapján
mi is öltsünk zöldet.
Zölden járjunk falunk alján
újra hegyet, völgyet.

De ne az a régi hegy-völgy
legyen nótánk tárgya!
Legyen inkább hatalmas tölgy
utunk céliránya,

mely a fényes, dölyfös kakas
ólja akadálya,
hisz a helyi tyúktanácsnak
nincs aranyszabálya.

Mert ez áldott kék ég alatt
minden őt szolgálja,
ami pedig neked maradt,
azt is ő zabálja.

A természet csak az övé,
majd ő átformálja...
"A kukacok undi ölén
ilyen a formája."

Bárhogy is van, a természet
nekünk legyen védett,
ne engedjük, hogy a végzet
öljön kakas végett...

Miénk a szó, miénk a tölgy,
kiállunk mind érte!
Zöldi napon siralomvölgy
nem lesz falunk éke.

2018. július 12.

* Mind a történet, mind a helyszín kitalált.

stapi•  2018. június 23. 13:11

Városi hajnal

Városi hajnal

 

Körúti hajnalt tör ketté a villamos,

rikoltó kerékkel tapossa árnyékát,

az úton kátrány szagú folt illatoz.

Korán kelő anyó tesz reggeli sétát,

 

aszott karján a szatyor kopott és sivár,

véle szemben alvatlan utcalány ődöng.

Mint zátony a kőtengeren, kiáll és vár,

ódon szárazbejárót őriz egy fatönk,

 

a házban csend van, elmúlt már a dáridó.

Tán épp onnan jött a lány és most fáj neki,

hogy messze már, messze hullt a tanévnyitó,

új idők új szele iskolázta ideki.

 

Ezres yamaha töfög, csillan a sisak,

vad gázfröccsöt köpve köszön a szerkezet,

egy pillanat, s dúdolnak nekik a hidak...

mindegy, hogy korán, vagy késve érkezett.

 

Sziréna éleszt álmos füstbe életet,

valahol félig jutott el csak a bába...

Valaki kent egy horog alakú keresztet

a falra, s most fut, ahogy bírja a lába.

Rendőrök járnak a nyomába’.

 

2012. augusztus 29.


Megadott szavak:

 

zátony, körút, kátrány, fatönk, dáridó, horog, szerkezet, bába, árnyék, sisak

 

stapi•  2018. március 4. 16:00

Kendőbe kötve

Kendőbe kötve

A templomból hazafelé
hosszú sorok kígyóztak.
Szaladtam a mama elé,
kinek szemei óvtak.

Kezében könyv, fején kendő,
a lábain kalucsni...
Jó nagy sárban volt menendő,
s hazáig kell taposni!

Vissza-visszatér ez bennem,
tőle kaptam emlékül.
Törékeny és kis termetét
itt láthatom vendégül.

Ők még tudták, mi az illem,
pedig nem voltak csaták -
Csak egy Könyv volt a kezükben,
s szavát szívbe fogadták.

Messziről is látható volt,
ki foglalt, és ki szabad...
Tudhatta az, aki bókolt,
a szép hajnal hol hasad!

Messze már ez ősi élet,
nincs az írás betöltve...
A feje már - bárhogy kéred -
asszonynak sincs bekötve.

De a szív, ha régi maradt,
a hűségét megőrzi!
Táplálja az ősi tavat,
s a szerelmét tetőzi.

2018. március 3.

stapi•  2017. szeptember 26. 17:41

Kemencés tanya

Kemencés tanya

Kétsopronyi pusztaságon
kenyérillat terjeng;
legelsőnek megkóstolni,
sokadalom verseng.

Odavonzza messze földről
a kíváncsi népet,
aki ennek neszét vette,
vagy csak erre téved...

Összefogás eredménye,
hogy e tanya áll ma,
megvalósult néhány ember
dédelgetett álma:

hogy a falu, összefogva,
alkothatna bátran...
Elfeledett mesterségek
élednek e házban!

Eperfának védelmében,
árnyékában áll még,
s nehogy eme fránya korban
enyészetté váljék,

ügyes kezek munkájával
formát kapott ismét:
kívül-belül megéledve,
tartja a gerincét!

A szobában új a búbos,
benne pite sülhet,
padkájára fájós hátú
öregember ülhet.

A konyha is dicsekszik már,
csinos lett a sparhelt,
s e vén tanya belső vége
még egy szobára lelt.

Meg a romos istálló is
újjászülve áll ott,
pedig fala, s a teteje
roskadozva ázott...

Vágott gyümölcs aszalódik
a tanyával szemben,
mellette új építésű
ikerkatlan, csendben

duruzsolva rotyogtatja
a kilupkált szilvát...
Vigyázz, mert ha reád fröccsen,
szemed is szór szikrát!

Tennivaló akad bőven,
kert is van, ott hátul,
"megőrzendő" gyereksereg
tátott szájjal bámul...

De nem soká, mert már ők is
tudnak egyet és mást,
belefolyva a munkába,
kisegítik egymást.

Gyerek-, férfi-, s női munka
köt a műre masnit,
kalákában, összefogva -
támaszuk a nagy hit.

A férfiak épp most hoznak
jó termést a kertből,
nehogy végül kimaradjon
valahogy e versből...

Asszonynépség tüsténkedik
asztalon és földön...
s hogy a munka még jobb legyen,
átlépnek a csöndön.

A nótájuk olyan tüzes,
mint a fűtött katlan,
a lekvárral versenyezve
forr a régi dallam.

Száll az ének, idő repül,
csak a versem áll itt,
olvasva is mozdulatlan,
bárki bármit állít.

Így hát jobb, ha befejezem,
mielőtt a képem
egy lángossal betakarva
vörösödne - éhen.

2017. szeptember 5.

http://kemencestanya.blogspot.hu/

(Itt még a régi, gyorsan az alkalomra írt változat olvasható - ha csak közben ki nem cserélték, hiszen elküldtem a javítottat nekik.)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom