stapi blogja

Holnap a számla

Felejtettem, mint már annyiszor...

Hiába ült reám a szigor.

Ment a fűtés – lehetne nyár is! –

de most tél van, hűlő oázis...

Feljebb vettem vacogás ellen,

éreztem, hogy oldottabb lettem.

E helyzetben az álom rám tört,

futottam én benne egy pár kört.

Ébredéskor csodának hittem:

nem fázok, hát... változott minden?

Még nem tudom. Tán elég mára!

Megmutatja holnap a számla.

2019. december 3.

Görkorcsolyás boldogság

(Világháló nélkül)

Jönnek-mennek, elgurulnak messzire;

gyerekek még, nincs nagy gondjuk semmire.

Lábukon a görkorival nyargalnak,

izmaikat edzik e szép alkalmak.

Öröm látni kicsattanó arcukat.

Bátorító, utcánkban e hangulat!

Életteli pillanatok tengerén

jut el hozzám e biztató szép remény:

boldogságuk, egészségük megmarad,

ha melegen kalapálják a vasat...

Nem rontotta őket még az internet,

melyet eddig csakis hírből ismernek.

Boldog vagyok ezért, mégis félek én...

Vajon mikor romlik meg e szép remény?

Lesz-e erőnk leküzdeni az ellent,

vagy talán ez álnok kígyó megrettent?

Összefogás hozhat itt is eredményt,

óvjuk együtt e sok apró teremtményt!

Szívhez szólón osszuk nekik a leckét,

de a szigor legyen okos és gyengéd.

2019. február 17.

A természet napja - május 22.
(Fiktív)*

Zöldi hónap akárnapján
mi is öltsünk zöldet.
Zölden járjunk falunk alján
újra hegyet, völgyet.

De ne az a régi hegy-völgy
legyen nótánk tárgya!
Legyen inkább hatalmas tölgy
utunk céliránya,

mely a fényes, dölyfös kakas
ólja akadálya,
hisz a helyi tyúktanácsnak
nincs aranyszabálya.

Mert ez áldott kék ég alatt
minden őt szolgálja,
ami pedig neked maradt,
azt is ő zabálja.

A természet csak az övé,
majd ő átformálja...
"A kukacok undi ölén
ilyen a formája."

Bárhogy is van, a természet
nekünk legyen védett,
ne engedjük, hogy a végzet
öljön kakas végett...

Miénk a szó, miénk a tölgy,
kiállunk mind érte!
Zöldi napon siralomvölgy
nem lesz falunk éke.

2018. július 12.

* Mind a történet, mind a helyszín kitalált.

Városi hajnal

Körúti hajnalt tör ketté a villamos,

rikoltó kerékkel tapossa árnyékát,

az úton kátrány szagú folt illatoz.

Korán kelő anyó tesz reggeli sétát,

aszott karján a szatyor kopott és sivár,

véle szemben alvatlan utcalány ődöng.

Mint zátony a kőtengeren, kiáll és vár,

ódon szárazbejárót őriz egy fatönk,

a házban csend van, elmúlt már a dáridó.

Tán épp onnan jött a lány és most fáj neki,

hogy messze már, messze hullt a tanévnyitó,

új idők új szele iskolázta ideki.

Ezres yamaha töfög, csillan a sisak,

vad gázfröccsöt köpve köszön a szerkezet,

egy pillanat, s dúdolnak nekik a hidak...

mindegy, hogy korán, vagy késve érkezett.

Sziréna éleszt álmos füstbe életet,

valahol félig jutott el csak a bába...

Valaki kent egy horog alakú keresztet

a falra, s most fut, ahogy bírja a lába.

Rendőrök járnak a nyomába’.

2012. augusztus 29.

Megadott szavak:

zátony, körút, kátrány, fatönk, dáridó, horog, szerkezet, bába, árnyék, sisak

Kendőbe kötve

A templomból hazafelé
hosszú sorok kígyóztak.
Szaladtam a mama elé,
kinek szemei óvtak.

Kezében könyv, fején kendő,
a lábain kalucsni...
Jó nagy sárban volt menendő,
s hazáig kell taposni!

Vissza-visszatér ez bennem,
tőle kaptam emlékül.
Törékeny és kis termetét
itt láthatom vendégül.

Ők még tudták, mi az illem,
pedig nem voltak csaták -
Csak egy Könyv volt a kezükben,
s szavát szívbe fogadták.

Messziről is látható volt,
ki foglalt, és ki szabad...
Tudhatta az, aki bókolt,
a szép hajnal hol hasad!

Messze már ez ősi élet,
nincs az írás betöltve...
A feje már - bárhogy kéred -
asszonynak sincs bekötve.

De a szív, ha régi maradt,
a hűségét megőrzi!
Táplálja az ősi tavat,
s a szerelmét tetőzi.

2018. március 3.