stapi blogja

Ismertető
stapi•  2019. december 31. 07:02

Huszadjára

Huszadjára

 

Huszadjára csendül most már

fülünkbe a zene,

a zenekar időtálló,

bűvös hangversenye.

 

Hős, kitartó munkájával

hagyományt teremtett,

Szarvas nyüzsgő életébe

boldog időt ejtett.

 

Nem rejthetem véka alá:

nehéz volt a kezdet.

De megérte új köntösben

megtörni a csendet!

 

Kondacs Pali volt, ki "akkor"

Rubiconba lépett,

s túl a gyászos, vesztes csatán

öntudatra ébredt.

 

Nem esett ki, csak egy fél év,

s újra él a banda.

Nem múlhat el tollvonásra

a zene hatalma!

 

Itt van tehát a Nagy Csapat,

ifjakkal frissülve,

e magasztos feladatra

szívből felkészülve.

 

Hallgassuk most őket ismét,

áradjon a zene,

tenyerünket csapja össze

lelkesen üteme.

 

Búcsúztassuk ez Ó Évet

vidáman és fitten;

mindenkit itt, Magyarhonban,

– s minden magyart, bárhol is van –

 

Áldjon meg az Isten!

 

2018. június 16.

 

A Szarvasi Fúvószenekar huszadik óévbúcsóztató műsorán hangzott el, kifejezetten erre az alkalomra - mint jubileumi alkalom - írtam.

stapi•  2019. augusztus 19. 14:14

Kemencés Tanya

Kemencés Tanya

 

 

              Gyermekkorom a tanyán úgy él bennem, mint egy állandóan égő, hangulatos, vibráló mécses fénye. Utat mutat. Emlékeztet még régebbi, vagy az utána történt – de mindenképpen ezzel összefüggő – történésekre. Ha bevillan egy-egy kép, párhuzamot vonok vagy éppen ellentéteket keresek. Így van ez akkor is, amikor a – közelinek nem mondható, de nem is olyan nagyon távoli – Kemencés Tanyára gondolok, mely a 44-es főút mellett, a „Kamuti“ – vagy éppen „Kistölgyfa“ – csárdaként ismert, igen régi épület közelében van.

 

              Kemencés Tanya. Így, nagy kezdőbetűkkel, ahogy illik. Illik ez az ősök szelleméhez való tisztelgés miatt is, de illik a jelen kor olyan agilis, önfeláldozó emberei miatt is, akik elhatározásából és nagy-nagy kitartása jóvoltából egy olyan közösség épült és tart ki elképzelése mellett, amely tiszteli a múltat, és szeretné megmenteni az értékeit.

 

Néhányszor jómagam is tiszteletemet tettem e helyen, próbálva segítséget nyújtani az őszi elfoglaltság, a nevezetes szilvalekvár főzés közben, – remélve, hogy nem hátrafelé tolom a szekeret. Tanfolyam keretei között is megjelentem néhányszor, s ha egészségem és hiányos bátorságom engedné, talán más alkalmakra is elmennék.

 

Míg ezen elmélkedtem, többször is eszembe jutott – a tanya nevéből következően –, hogy vajon a kenyeret hogyan sütik? Élesztővel vagy – ha már múltat idéz e hely – lehetséges, hogy anélkül, csupán kovász felhasználásával?

 

Kissé öncélú, és talán magamutogató hatást kiváltó ez az érdeklődésem, mert magam is sütöm a kenyeret, és bizony egy ideje már csak kovászt használok. Ettől csak akkor térek el, ha nagyon sürgősen kell a friss kenyér. A kovászos kenyér egészségügyi hatásai kedvezőek az emberre, elsősorban az emésztőrendszerre. De erről okosabb emberek írtak már szakkönyvekben és az Interneten egyaránt, így én csak annyit írnék, hogy szívesen megnéznék egy ilyen sütést elejétől a végéig. Merthogy a jó pap is holtig tanul. (Mégis bután hal meg – mondta a fülem hallatára egy lelkész még fiatal koromban, amin aztán nagyot derültünk.)

 

              Kemencés Tanya... Újfent eszembe jut kedves ki tanyánk, ahol életem első kilenc évét tölthettem – nehezen, de mégis könnyen, hiszen a valódi nehézségek a szüleim vállán csapódtak le...

 

Volt kemencénk nekünk is. Láttam apámat fűteni, anyámat kenyeret dagasztani... Ő már nem csak kovászt használt, hanem élesztővel együtt kovászolt. A kovász mellé „párt“ használt, mely tulajdonképpen maga is kovász, csak liszttel, korpával – meg ki tudja, még mivel – felitatták, és napon megszárították. Hej, mennyivel más az illata, íze és az állaga azoknak a 4-5 kg-os kenyereknek, melyek egy hétig is ehetők voltak! (Bár a magam sütötte kenyeremet én is eszegetem 4 napig is, ha előbb el nem fogy... A bolti 2 naposan is nehezen fogyasztható. Vagy csak én vagyok finnyás? :)))

 

              Kemencés Tanya. Előtte a védetté nyilvánított, az épület tetejébe már belenőtt eperfa, mely azt hiszem, elhagyta a 200 éves kort, hiszen a tanya maga is 200 éves elmúlt. Vannak értékek hazánkban, így ez is egy olyan érték, ami megőrzésre méltó – a régi szokásokkal együtt. S ez az összetartó kis csapat mindent meg is tesz ennek érdekében.

 

              Isten segítse őket!

 

 

2019. augusztus 19.

 


https://kemencestanya.hu/

 

stapi•  2019. július 4. 12:53

Olvastam egy verset

Olvastam egy verset

 

Olvastam egy verset, melyben a vakondok

agronómusnak volt kinevezve éppen...

Szerintem ez állat nem lett ettől boldog,

paraszt volt ő mindig, marad a bőrében.

 

Minden felmenője földet művelt, ásott,

saját két kezével tette dolgát szépen...

Mért is váltana át, cserélné az álmot,

hűvös nyugodalmát mért hagyná el, kérem?

 

Nem ember ő, s főleg nem tart bankfiókot,

kukacvadász sorsát nemesíti nagyra...

Ó, te ember fia, ki a pénzed szórod,

magas lóhátadról nézz le a varangyra!

 

Segge alatt ás ő, mégis boldog, örvend;

szép a lelke ott is, hol a Nap sem fénylik...

Neked palotádban a kutyád is öklend,

üres szívvel gázolsz - aranylétben térdig!

 

2019. július 4.

stapi•  2019. június 22. 21:34

Az ész megáll

Az ész megáll

 

"Az ember esze megáll, s tűnődve lekuporodik."

 

Sír az ész és megáll, lekuporodva tűnődik...

Tán a képzelet játszik, s a látvány csak illúzió?

Bohócok rivalgása, a porond most az utca,

versengve hülyül a régen is bolond harcos ego.

 

Nem bírt az élettel, mert buta, s az ideája

a rombolás, rablás és ártatlanok gyilkolása.

Megritkult sorai: mint vénasszony tátott szája...

Többséget imitál rút-hazug legitimitása!

 

Vajúdik, egyre szül az Asszony, s betölti az űrt –

Mit e bohóc társaság csapolt a közös hordóba,

s most emelvényéről – hülyén bámulva – vicsorog,

s már zsebében nyílik a bicska, míg tölt a korsóba.

 

2019. június 22.

 

Az idézetet valakitől hallottam fiatal koromban.

stapi•  2019. május 22. 19:10

Újmódi gyermeknap

Újmódi gyermeknap

 

Újraélem gyermekkorom...

Azazhogy csak élném!

De elmémben nagy a korom,

nem töpreng effélén.

 

Akkor, régen, nem volt ilyen

itt az ős-alvégen...

Néha bámultunk irigyen,

hittük, Pest az Éden.

 

Aztán nőttünk, növekedtünk,

múlté lett az ábránd,

ezenközben megismertünk

sok keserű ármányt.

 

Megint nőttünk, s elszóródtunk,

színről-színre láttunk;

nélkülünk, de mégis rólunk

szólt az, mit nem vártunk.

 

A felszínen volt csak béke,

tenger mélyén párbaj!

Ma már látom, sosincs vége,

köröz pár madárraj...

 

Így köszönt ránk az idén is

a gyermekek napja:

gyermek alig, azért mégis

lesz itt torta, s habja,

 

ha sok varjú tolakodva

nem pusztít el mindent,

és a szentek vérét ontva

nem gyalázza Istent!

 

De úgy látom, a sok madár

varjúnászt hoz létre,

nem tudják, hogy hol a határ,

s hogy védeni kéne!

 

Úgy változik meg e világ,

hogy közel a vége,

újsütetű tendenciák

poklot hoznak létre.

 

Gügye, kettyós, egy sem százas

ragyog fenn a csúcson,

izomagyuk folyton lázas,

élnek emberhúson!

 

Gyermeknapot, olyan végsőt,

rendeznek most éppen,

mesterkézbe adnak vésőt,

megáztatva vérben! –

 

Újraélem gyermekkorom...

Azazhogy csak élném!

De elmém e bús alkonyon

nem töpreng effélén.

 

2019. május 22.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom