stapi blogja

Mũvészet
stapi•  2019. február 28. 14:43

Levelek

Levelek

 

Hullanak a levelek,

míg az ősszel perelek.

Tél vize hull nyakamba,

s nem öltözöm aranyba.

 

Csiripelő verebek,

mint suhogó seregek,

kerülik a jeges árt,

míg az idő már lejárt...

 

Kizöldül a kerti fa,

napsugár a tarifa.

Telt begyű lett a veréb,

az aratás csodaszép!

 

2019. február 28.

 

stapi•  2019. január 19. 10:31

Vén

Vén

 

Vén a pohár,

vén a bor,

mint a kopár

ős major.

 

Aranykehely

volt ott rég,

fehér pehely,

olvadt jég...

 

Mára helyén

kong az űr,

fogas hegyén

cifra szűr.

 

Átalakult,

mint a báb,

sok meglazult

kőhasáb...

 

Látogatók

élvezik,

támogatók

éltetik.

 

Múzeumi

falak közt

tömött puli

ül szemközt.

 

Vele szemez

vén pohár,

s új dalt szerez

vén borán.

 

2019. január 18.

 

stapi•  2018. augusztus 30. 11:47

Lírai más

Lírai más

Itt van a lírám, nem vagyok egyedül.
Olvasom ékét, ríme se feketül.
Nincs harag immár, nem jön a kritika,
vár üde holnap, nem nyit a klinika.

Elmegy az élet, múlik a hagyomány,
sápatag űrben karcom a halovány.
Színarany álcám sárgul a tereken...
Vedd ki a részed jókor a hegyeken!

2018. augusztus 28.

stapi•  2018. június 25. 15:50

Álmodik

Álmodik

 

Tükörtojással álmodik a nyomor,

míg a szem ajtóüvegen karistol...

valahol egy öltönyös fazon gajdol,

közben Dunához költözik a szobor.

 

A fodrozó vízen gépolaj ölel

ringó dinnyehéjat; fektetett kábel

majonéz színben pompáz… útján rálel

jobb napokat is látott úr, ki közel

 

jött, fő-hajtva. Hajhagymái elunták

már dércsipkés kobakját, kalapja

gémbedt kezében ásít, szigszalag-

 

segélyre vár. Harsanó csigolya

lázít, amint fordul a korhadt tag –

s egy monstrum szeli lomhán a vén Dunát.

 

2012. augusztus 25.


Megadott szavak:


tükörtojás, hajhagyma, karistol, majonéz, gépolaj, gajdol, kábel, csigolya, monstrum, szigszalag

stapi•  2018. április 23. 14:56

Címtelenül

Címtelenül

Címtelenül hagyva versem,
megeheted félig nyersen.
Hiszen e vers csak egy kristály,
belé rejtve egy szép kis táj.

Kicsi ez a nagy versekhez,
friss harmatot nem permetez.
De van neki olyan bája,
mint az Éva ős almája.

Hasonlít is arra sokban,
mégis különb e sorokban:
Szakajthatod, nem lesz bűnöd,
- Ha nekem ezt most eltűröd!

2018. április 23.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom