stapi blogja

Szerénytelenül...

Leszek olyan szerénytelen, hogy felteszem a linkjét annak a cikknek, melyet velem készített a Szarvasi Newjság újságírója, fotoriportere. Hogy miért? Mert eddigi életem során ilyen még nem fordult elő velem.

Íme a cím, ahol megtekinthető:

https://www.newjsag.hu/

A bal felső sarokban a nagy képre kattintva juthattok el a cikkhez. Kb. két napig lesz főoldalon, utána csúszik lefelé.

Közvetlen elérés: https://www.newjsag.hu/2020/11/08/egy-zenesz-ars-poeticaja-versben/

Mivel itt nem kattintható, ki kell másolni, és úgy bevinni a kereső címsorába. De alul hozzászólásként is megadom, ott kattintható lesz.

Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa!

Szeretettel: István

Vászon

 

Ki a vásznát maga festi,

s nem csábítja el a resti,

túl mutat az a "nagy" észen,

s nem sikkad el interfészen.

 

A vászon így lehet örök! -

s bár jönnek a felső körök,

szív és lélek befogadja,

a lángokat eloszlatja!

 

2020. október 24.

 

Huszadjára

 

Huszadjára csendül most már

fülünkbe a zene,

a zenekar időtálló,

bűvös hangversenye.

 

Hős, kitartó munkájával

hagyományt teremtett,

Szarvas nyüzsgő életébe

boldog időt ejtett.

 

Nem rejthetem véka alá:

nehéz volt a kezdet.

De megérte új köntösben

megtörni a csendet!

 

Kondacs Pali volt, ki "akkor"

Rubiconba lépett,

s túl a gyászos, vesztes csatán

öntudatra ébredt.

 

Nem esett ki, csak egy fél év,

s újra él a banda.

Nem múlhat el tollvonásra

a zene hatalma!

 

Itt van tehát a Nagy Csapat,

ifjakkal frissülve,

e magasztos feladatra

szívből felkészülve.

 

Hallgassuk most őket ismét,

áradjon a zene,

tenyerünket csapja össze

lelkesen üteme.

 

Búcsúztassuk ez Ó Évet

vidáman és fitten;

mindenkit itt, Magyarhonban,

– s minden magyart, bárhol is van –

 

Áldjon meg az Isten!

 

2018. június 16.

 

A Szarvasi Fúvószenekar huszadik óévbúcsóztató műsorán hangzott el, kifejezetten erre az alkalomra - mint jubileumi alkalom - írtam.

Otthon

 

Csonka volt, most mégis ép.

Szellemnek ad otthont.

Arany János emlékére

nyitották e szép hont.

 

Csonka-torony... Emlékezz!

Vár állott itt régen.

Arany László jóvoltából

vendég jár e végen.

 

Nagyot rejt e kis szoba!

Felfedi a múltat.

Látványától bősz vihar

a szívekben dúlhat...

 

Ott a fotel, melyben halt...

A „lantasztal tiszta“...

Régi pipatórium

idéz múltat vissza.

 

Ódon lépcső recsegi:

Szellemedben tisztulj! –

Emlékében megfürödve

új utakon indulj.

 

De a múltat meg ne vesd!

Őrálló az benned.

Reá nézve kell a versben

igazságot tenned!

 

2019. november 6.

Levelek

 

Hullanak a levelek,

míg az ősszel perelek.

Tél vize hull nyakamba,

s nem öltözöm aranyba.

 

Csiripelő verebek,

mint suhogó seregek,

kerülik a jeges árt,

míg az idő már lejárt...

 

Kizöldül a kerti fa,

napsugár a tarifa.

Telt begyű lett a veréb,

az aratás csodaszép!

 

2019. február 28.