stapi blogja

Mũvészet
stapi•  2019. december 31. 07:02

Huszadjára

Huszadjára

 

Huszadjára csendül most már

fülünkbe a zene,

a zenekar időtálló,

bűvös hangversenye.

 

Hős, kitartó munkájával

hagyományt teremtett,

Szarvas nyüzsgő életébe

boldog időt ejtett.

 

Nem rejthetem véka alá:

nehéz volt a kezdet.

De megérte új köntösben

megtörni a csendet!

 

Kondacs Pali volt, ki "akkor"

Rubiconba lépett,

s túl a gyászos, vesztes csatán

öntudatra ébredt.

 

Nem esett ki, csak egy fél év,

s újra él a banda.

Nem múlhat el tollvonásra

a zene hatalma!

 

Itt van tehát a Nagy Csapat,

ifjakkal frissülve,

e magasztos feladatra

szívből felkészülve.

 

Hallgassuk most őket ismét,

áradjon a zene,

tenyerünket csapja össze

lelkesen üteme.

 

Búcsúztassuk ez Ó Évet

vidáman és fitten;

mindenkit itt, Magyarhonban,

– s minden magyart, bárhol is van –

 

Áldjon meg az Isten!

 

2018. június 16.

 

A Szarvasi Fúvószenekar huszadik óévbúcsóztató műsorán hangzott el, kifejezetten erre az alkalomra - mint jubileumi alkalom - írtam.

stapi•  2019. november 6. 17:29

Otthon

Otthon

 

Csonka volt, most mégis ép.

Szellemnek ad otthont.

Arany János emlékére

nyitották e szép hont.

 

Csonka-torony... Emlékezz!

Vár állott itt régen.

Arany László jóvoltából

vendég jár e végen.

 

Nagyot rejt e kis szoba!

Felfedi a múltat.

Látványától bősz vihar

a szívekben dúlhat...

 

Ott a fotel, melyben halt...

A „lantasztal tiszta“...

Régi pipatórium

idéz múltat vissza.

 

Ódon lépcső recsegi:

Szellemedben tisztulj! –

Emlékében megfürödve

új utakon indulj.

 

De a múltat meg ne vesd!

Őrálló az benned.

Reá nézve kell a versben

igazságot tenned!

 

2019. november 6.

stapi•  2019. február 28. 14:43

Levelek

Levelek

 

Hullanak a levelek,

míg az ősszel perelek.

Tél vize hull nyakamba,

s nem öltözöm aranyba.

 

Csiripelő verebek,

mint suhogó seregek,

kerülik a jeges árt,

míg az idő már lejárt...

 

Kizöldül a kerti fa,

napsugár a tarifa.

Telt begyű lett a veréb,

az aratás csodaszép!

 

2019. február 28.

 

stapi•  2019. január 19. 10:31

Vén

Vén

 

Vén a pohár,

vén a bor,

mint a kopár

ős major.

 

Aranykehely

volt ott rég,

fehér pehely,

olvadt jég...

 

Mára helyén

kong az űr,

fogas hegyén

cifra szűr.

 

Átalakult,

mint a báb,

sok meglazult

kőhasáb...

 

Látogatók

élvezik,

támogatók

éltetik.

 

Múzeumi

falak közt

tömött puli

ül szemközt.

 

Vele szemez

vén pohár,

s új dalt szerez

vén borán.

 

2019. január 18.

 

stapi•  2018. augusztus 30. 11:47

Lírai más

Lírai más

Itt van a lírám, nem vagyok egyedül.
Olvasom ékét, ríme se feketül.
Nincs harag immár, nem jön a kritika,
vár üde holnap, nem nyit a klinika.

Elmegy az élet, múlik a hagyomány,
sápatag űrben karcom a halovány.
Színarany álcám sárgul a tereken...
Vedd ki a részed jókor a hegyeken!

2018. augusztus 28.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom