stapi blogja

Kritika
stapi•  2019. szeptember 11. 10:31

Ki a magyar?

Ki a magyar?

 

 

Már sokan írtak erről – és mindennek ellenkezőjéről is. Én másként közelítem meg a dolgokat.

 

              “Magyar az, aki magyarnak vallja magát” – szoktuk hallani, s írásban is nyomaira bukkanhatunk, tömegével. Én mást vallok.

 

              – Olvass az arcokban! – hallottam sok pszichológustól, pszichiátertől.

 

Olvasok az arcokban! A MAGYAR emberre jellemző a keménység, de a figyelem is. Jellemző, hogy egy jobb megoldás reményében fel tudja adni az álláspontját, és elfogadni a „mégoly tébolyult“ ellenfele álláspontját is, mert előre gondolkodik, és megtanulta, hogy az ellenfél/ellenség taktikájából milyen előnye származhat, illetve azzal hogyan javíthat a saját megszokott cselekedetein. S ha hibásnak bizonyul is, tudja, hogyan lehet javítani rajta.

 

Kedves olvasóm, ne hidd, hogy a valódi magyar történelem a témája ennek az írásnak. Azt meghagyom a történészeknek. Jómagam inkább az eszmei, sprirituálís történésekkel szeretnék foglalkozni rövid írásomban. Rövidsége folytán nem térhetek ki minden állomására, így az esetleg megválaszolatlan részletekért előre is elnézést kérek.

 

           Tapasztalatom szerint az ateisták is hisznek valamiben. Ha másban nem, hát az istennélküliségben, ami aztán előbb-utóbb átcsap „istentelenségbe“. És ezt szívesen gyakorolják is. Persze elsősorban másokon, azaz másokra vetítik ki istentelenségük eredményét: a bűnt. (Jól látjuk, hogy miként vádolják meg a regnáló kormányt azokkal a bűnökkel, amit évtizedekig ők maguk követtek el. De ez politika, ezt hagyjuk meg a politikai elemzőknek.) De azt még ők is elismerik – gyakran hivatkoznak is rá –, hogy „a fejben dől el minden!“ Azaz: ha hiszed, hogy sikerül valami, az sikerülni is fog. És bizony sokszor úgy tűnik, hogy ez igaz is, hiszen példák sora látszik bizonyítani. Én a magam részéről ezt cáfolom, és cáfolja az IGE is. Istent kihagyva a számításokból nem jöhet ki jó eredmény!

 

De ez az eszmefuttatás nem vezet el bennünket annak a felismerésre, hogy: KI A MAGYAR? Az eddigiek inkább csak alapot adnak a felismeréshez.

 

Lassan hét évtizedes tapasztalatom és a sok-sok megjelenő írás nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy csak a közvetlen kapcsolat, a közvetlen tapasztalat adja meg a választ.

 

Ebből következően úgy gondolom, hogy csak az lehet MAGYAR, aki képes akár évezredekkel előre gondolkodni a saját megmaradása érdekében. De ehhez az is szükséges, hogy a sok évezredes múlt történelmét pontosan ismerje, annak minden következményével, mondanivalójával együtt. Szükséges még hozzá az is, – és ezen most sokan felháborodnak, de valamikor majd maguk is megtapasztalják, csak sajnos akkor már késő lesz –, hogy ISTENT, a Teremtőt ismerje el MINDENEK UÁNAK, – így a történelem Urának is.

 

A mai viszonyok biztos támpontot adnak arra vonatkozóan, hogy hová visz, ha ezt sutba dobja az emberiség. (Nyugat-Európának vége! Most még rúgkapál, de – a megoldást az istentelenségben keresve – sorsa meg van pecsételve!) Magyarországon még pislog a mécses. Ó, csak ki ne aludna! Sajnos még az Isten-hívők között is vannak, akik a jelen állapotot pusztán az Ördög által provokált jelenségnek fogják fel, és elfelejtik, hogy a történelem Ura maga Jézus Krisztus! Kritizálnak – miközben a maguk útját járják. Kritizálnak – miközben nem adnak követendő példát. Kritizálnak – miközben az ellenfél/ellenség ármánykodását a magyarság felemelkedésének zálogaként ismerik el! Csak tudnám, mire volt jó az elmúlt 65-70 év???!!! Ha abból nem tanultak, akkor édeskevés a remény, hogy a jelen történései megváltoztatják nézeteiket. (Persze ha akkor „jól helyezkedtek“, akkor most nehéz megtalálni a helyes utat a politika dzsungelében.)

 

           Mivel rövidnek ígértem eszmefuttatásomat, lassan be kell zárnom. Úgy látom, hogy a MAGYARSÁG felemelkedését egyedül Jézus Krisztus oldhatja meg, ezért tanácsolom a kedves olvasónak, hogy tájékozódjon felőle. Immár több-ezer éve rendelkezésre állnak az iratok, amiből ismeretet és HIT-et lehet meríteni. Az így megnyert HIT viszont felemelkedéshez – de elsősorban az ÖRÖK ÉLETHEZ – nyújt alapot! Aki erre támaszkodik, erre építi fel az életét, az nem csak MAGYAR, de az eljövendő Újkor állampolgára is! Az ilyen ember ezután már nem önmagát, hanem embertársait szereti – és ez régen jellemezte is a valódi magyarokat.

 

Hogy itt, a földi életben ki a magyar? Aki ISTENT féli, és a többi magyarnak támogatást nyújt, és az ezzel ellenkező véleményt semmisnek tekinti. Keményen, de szeretetteljes szívvel viszonyul embertársaihoz, és a történésekben keresi az egyedüli megoldást adható ISTEN személyét, aki képessé teszi az embert a helyes úton járni! Az Ő törvényét betartja, és megveti a jelen kor ármánykodó, mindent elfogadó, bűnös életmódját! Az ilyen embert Isten is elismeri, megsegíti és felemeli! Az ilyen személy: MAGYAR! És itt most semmit sem jelent az, hogy ezt más nemzetek is elmondhatják magukról, a maguk elnevezésével kapcsolatban. Jelen írás kizárólag a magyarságot érinti – mivel viták vannak felőle, – és semmiféleképpen nem akarja a magyar népet más nemzetek fölé emelni. Ez egy helyi vita általam képviselt álláspontja az általános vélekedéssel szemben. Nem általános tehát, a felelősség csak engem terhel. Egyszerűen leírtam, hogy én hogyan gondolom. Ha valaki bolondnak tekint miatta, vállalom, és kitartok nézetem mellett.

 

Végső tanulságként tehát:

 

           Magyar az: akit Isten MAGYAR-nak tekint!

 

(MAGYAR – tájékozódj alaposan, hogy mit is jelent!!!)

 

 

2019. szeptember 11.

stapi•  2019. augusztus 28. 16:25

Az írás hatalma

Az írás hatalma

 

 

              A minap segíteni voltam egy kedves rokonnál. Többen voltunk, jól éreztük magunkat, a munka is haladt.

 

Szó szót követett, és valahogy elkottyintottam magam az egyik ember előtt, hogy néhanapján írok. Mivel kíváncsinak bizonyult, és a telefonján volt Internet-kapcsolat, megmutattam neki két-három írásomat, melyből az egyik négy és fél A4-es oldalnak felel meg. A rövidebbet, meg egyik versemet elolvasta, és tetszett neki – vagy legalábbis úgy tűnt. A hosszúba is belekezdett, s nagy érdeklődés közepette megszólalt: „..nagyon gazdag szókincsed van...“ Talán tovább olvasta volna, ha nem jön közbe valami dolog, amit el kellett intéznie, de annak végeztével már nem tért vissza hozzá, a feledés homályába veszett a „gazdag szókinccsel“ megírt iromány.

 

              Nos, hát ekkora hatalma van az írásaimnak. Mindössze abban bízom, hogy talán más tollakból származó műremekek esetleg érdeklik a nagyérdeműt. Mert akárhogy is nézzük, az írás MÁGIA. Kire így hat, kire pedig úgy... Némelyekre sehogy. :) Azt hiszem, ehhez is hit kell.

 

 

2019. augusztus 28.

stapi•  2019. augusztus 22. 08:48

Válságban a kenyérsütés

Válságban a kenyérsütés

 

Válságban a kenyérsütés,

válságban a kovász.

Egy ideje nehéz szülés,

s nem segít a fohász.

 

Ami jó volt egy-két hete,

kiszenvedett mára,

hiába a könny permete,

nagy a cipó ára.

 

Az előző csomag lisztből

kenyerem sült szépen,

s amit vettem újra, hitből,

részesít a vészben.

 

Mindent, mindent úgy csinálok,

ahogy eddig, s mégsem

kel a kenyér, csak az árok

néz felém a résen.

 

A kovász is folyton éhes,

nem szalad fel tőle...

Ez a liszt már olyan vészes,

nem kell több belőle!

 

Vajon mi az oka ennek,

mi lehet a nyűgje?

A malomban mit kevernek

hozzá, mi a trükkje?

 

Vagy kiveszi a sikért a

fukarkodó molnár?

Nem tudom én, de megírta

nézetét egy polgár:

 

"Úgy vagyon ez, kérem szépen,

hogy a búza már ma

többet terem a vidéken,

mint az ember várna!

 

De a sok kis mag belülről

nem tartalmaz "áldást",

a sikér is, ilyen ügyből,

máshol kapott szállást."

 

Mit tegyek hát? Mondjátok meg!

Mihez kezdjek most már?

Szívemen a keserű heg,

a gyomrom meg nas't vár...

 

2019. augusztus 22.

stapi•  2019. június 5. 15:21

A lusta

A lusta

 

 

              Lehangoltan jött haza. Vagy inkább feldúltan. Felesége fejcsóválva fogadta az elbeszélést, majd elment a dolgára.

 

Magába roskadva egy széken, két könyökkel az asztalra támasztva a fejét, gondolkodott. Hol sírni, hol üvölteni lett volna kedve. Nem csak nem kell sehová, de a nyelvére is vette a falu, amiért nem dolgozik sehol. Pedig ha tudnák! Azaz... sokan tudják is, hogy hány helyen kezdett el dolgozni, de 3 napnál tovább nem bírta a terhelést, ott kellett hagynia. Így lett belőle „A lusta“, aki sehol sem állja meg a helyét, nem képes a családját eltartani. Pedig hat gyereke van...

 

A testvére visszaidézte neki a gyerekkorát, amire ő még nemigen emlékezhetett, hiszen akkor tanult járni. Mire megtanult, O-lábú lett. Édesanyja megmutatta a védőnőnek, az pedig a hüvelyk ujjával megnyomta a homlokát, ami behorpadva maradt.

 

              – Asszonyom, azonnal vigye orvoshoz a gyermeket! Minden jel arra mutat, hogy angolkóros. Nincs elegendő mésztartalma a csontjainak.

 

Úgy lett. Másnap – a lakosság által igen nagyra becsült és tisztelt – gyermekorvos gyógyszereket írt, napoztatást rendelt, valamint időről időre kontrollra hívta. Serdülő korára kiegyenesedtek a lábai, úgy tűnt, semmi baja. Érettségi, katonatiszti iskola 2 évig, aztán sorállomány, mert otthagyta, aztán mindenféle munka – egészen addig, míg újra jelentkeztek a tünetek, de most már csontritkulás formájában. Törékennyé váltak a csontok. A gerince fájt, a csigolyák egymás után roppantak össze anélkül is, hogy nehezet emelt volna. Hozzátársult az elhízás, ami a korral is jár, de a mozgásszegény életmód miatt is bekövetkezhet. A 22-es csapdája. Nem bír dolgozni, így nem mozog eleget, hát hízik. Próbálja a ház körüli munkával ledolgozni a fölös kilókat, de törik a gerinc.

 

...Lassan felkelt az asztaltól, és megmosta meggyötört arcát. Mosolyt erőltetve magára, kiment levegőzni, hogy ott, az udvaron mélyedjen el ismét a jelen hínáros vizében.

 

              – Nekem nincs lábam, levágta a vonat, mégis dolgozok, féllábbal is! – mondta gúnyos méreggel a hangjában a mindenki által ismert ember, s tenyerével nagyot csapott a műlábára. Az meg haragosan visszacsörrent.

 

De vajon fáj-e neki valamije? Ez a „lusta“ ember viszont még gyalogolni sem bír, a sarokcsont is ég, mint a veszedelem... Csak legalább azt a kis járandóságot ne vették volna el, immár két éve! De változott a helyzet, jött a megszorítás. – Most szoríthatom én is a nadrágszíjat – gondolta – talán attól kisebb lesz a hasam. De lehet, hogy csak megfájdul az is.

 

Tépelődésének a felesége vetett véget:

 

              – Gyere ebédelni, papa, kész a kaja. Ne törd az agyad. Néhány hónap, és nyugdíjas leszel. Addig meg csak kibírjuk valahogy. Ne törődj a hülyékkel! Majd Isten megmutatja nekik, hogy mi ez, ha akarja, hiszen Ő nem bottal ver. Ha meg nem, az sem a mi dolgunk.

 

              Leültek hát enni, hiszen végtére is, egyáltalán nem igaz, hogy munkából él az ember! Ha nincs betevő, hiába a munka. Igen kevés ideig megy!

 

 

2019. június 4.

stapi•  2019. április 9. 14:39

Lopásmentes politika

Lopásmentes politika


Lopásmentes politika úgy lehet
a két szemed becsukod és úgy teszed
napi dolgod a nyakadba felveszed
a szemedre szemellenző kell neked!

2019. április 7.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom