stapi blogja

Koronás szilveszter

Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva egy kőre,
hol olvasom, hol meg iszom nyakra-főre...

Koronával küzdünk, koronás az évünk.
Olykor keseredünk, máskor izzik vérünk!
A világnak vége? Vagy csak fordul egyet?
Van, ki így gondolja, s van, ki mászik hegyet...

Így jöhet a vége - mint ennek az évnek -
szilveszteri álmok ragyogó ölének!
Többet vártunk volna, többet szeretetből,
valóságos támaszt tiszta becsületből!

S mi jutott minékünk? A folyondár átfon...
Maga alá gyűr az álomtalan álom!
A fél ország húzza szekerét a sárból,
míg a másik fele - űzve mohó vágytól -

visszataszigálná, szakadékba lökné,
ülne föl a bakra, válna már elnökké!
Utcákat cifrázna testeket aggatva,
hogy az éjszakáján nyugton elalhatna...

Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva e kőre,
hogy aki olvassa, igyon nyakra-főre!...

Vagy - ha dolgát tudja - a fokosát fogja,
s legyen ez országnak teremtője, drogja!
Tolja a szekeret fel a dombtetőre,
s emelje a TÖRVÉNYT végre jogerőre!

2020. december 28.

A "drogja" itt nem kábítószert, hanem lelkesítőt jelent.

Győzni fogsz

ÁlmodóHold-nak sok szeretettel

 

Látom, szíved lassan elalél...

Naponta bánatban fürdőzik. –

Mindent elfeledve újra él,

ki erőt feszítve gyürkőzik

 

neki, az élet terhét hordva;

mocsokban, sárban is oly tisztán,

mint nemes – vad alanyba oltva.

Gyümölcsöt terem az új indán,

 

derűre derűt hoz két szeme,

napsütés ragyogja álmát is;

felüdít mindenkit külleme,

beszéde gyógyít, mint az ánizs.

 

Ilyen vagy, kedvesem, így érzem.

Emelkedj felül hát a borún!

Istened átvisz majd e vészen,

s túl leszel a lelki háborún!

 

Ővele győzni fogsz egészen.

 

2020. január 20.

Ebéd

 

Elharangozták a delet,

gőzölög a pörkölt.

Aki éhes, bátran ehet,

pár falatot elkölt...

 

E pörköltnek híg a leve,

nem ízlik ez másnak;

a szakácsnak kopik neve,

s neki gödröt ásnak.

 

Öreg, suta, meg tán vak is,

nem lát a bográcsig...

Amit főzött, beteg, hamis,

nem jut el a szájig.

 

De a vándor nem válogat,

örömódát csámcsog!

Majd a végén piszkál fogat,

s enyhülnek a ráncok.

 

2019. december 11. 13:24

Holnap a számla

 

Felejtettem, mint már annyiszor...

Hiába ült reám a szigor.

Ment a fűtés – lehetne nyár is! –

de most tél van, hűlő oázis...

 

Feljebb vettem vacogás ellen,

éreztem, hogy oldottabb lettem.

E helyzetben az álom rám tört,

futottam én benne egy pár kört.

 

Ébredéskor csodának hittem:

nem fázok, hát... változott minden?

Még nem tudom. Tán elég mára!

Megmutatja holnap a számla.

 

2019. december 3.

Vénasszonyok nyara 2

 

Egy nyugdíjas képzelgése

hasítja a falut,

vénasszonyok szép nyarában

megnyitja a kaput.

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska,

annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska...

 

Ugyan, dehogy! Csak egy vagyok

a vöröslő múltból,

de a csoda segíthet majd

feltámadni újból.

 

És ez álom olyan édes,

elképzelni jó azt,

hogy egy csomó suhancot a

suli egybeforraszt.

 

Várni kell rá, várok én is,

bár, mire az meglesz,

úgy lehet, a történelem

emlékeket leplez.

 

Ha a CSOK-kal sikert érünk,

talán más világ jön:

egy erősebb nyugdíjalap

segíthet, hogy tűnjön

 

a szegénység netovábbja,

a gyengülő genom,

s beépülve a tudatba,

értelemmel bevon.

 

Felnőtt, gyermek összeforrva

építi a jövőt,

s tudatával teremti meg

a család-kikötőt.

 

E jövőt ha így szemlélem,

s derűlátó vagyok,

képzeletem elsuhanva

már nem sokat nyafog:

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska...

Annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska!

 

2019. október 23.