stapi blogja

Vallás
stapi•  2019. március 23. 11:20

A kereszt

A kereszt

 

Egy régi kereszt áll múlhatatlan

az elmúlás felett.

Szilárd az, és győztesen visszaver

minden korszellemet.

 

2013. október 20.

stapi•  2018. december 22. 07:50

Velünk az Isten

Velünk az Isten

 

Gyermek született, fiú adatott,

leszállt hozzánk az Isten.

Ma este némán, alázat héján

földre boruljon minden.

 

Eljött. Mindenki hódoljon Néki!

Betlehemnek mezején

ma este békén, égi fénykévén,

Földre szállt az Ős Remény.

 

Gyermek született, fiú adatott,

prófétai szó éledt!

Ma itt van velünk, gyógyítja sebünk,

Kit annyi bűnünk tépett!

 

2018. december 19.

stapi•  2018. november 11. 00:04

Egyetlen név

Egyetlen név

Fehér, szürke, rózsaszín vagy fekete...
Mindegy, a bánat itt nem lát színeket.
Ha itt vagy, vedd elő, s tárd ki szívedet.
E helyt minden lakó egy-egy remete.

Hitével, vagy anélkül, de kilépett
a túlcsordult világ vad sűrűjéből,
s feje fölött - dísznek - fakó kereszt dől.
Életműve - ha volt - mára kiégett.

S ha egy-egy nevet még őriz a fáma,
behavazza azt is a múló idő,
nincs gyógyír, sem varázskapszula rá ma,

hogy folyton őrizzen az emlékezet.
Egyetlen név, mit sóhajthat a tüdő:
Jézus! Ki ÚR élet és halál felett.

2018. november 10.

stapi•  2018. október 30. 19:56

Ima a nyomorúság idején

Ima a nyomorúság idején

 

 

              – Már megint! – gondolta, és behunyta a szemét. Igyekezett fékezni magát, nehogy Istent sértse meg személyében, isteni szentségében. – Már megint! Tudom, hogy bűnös ember vagyok, azt is, hogy Isten kegyelmes. Tapasztaltam már. Azt is tudom, hogy Jób és más Istent félő emberek sokkal nagyobb nyomorúságban voltak, és kitartottak. De én gyenge vagyok, Uram!... Segíts rajtam, segíts gyengeségemen, hitetlenségemen. Mindenki elhagyott, mindenki ellenségemmé lett. Vagy én lettem az ő ellenségük? Miért várok tőlük segítséget, amikor ismerem gondolatvilágukat, tudom, hogy engem marasztalnak el? Mért remélem még most is, hogy egyszer csak megkönyörülnek, és támadó kérdéseik helyett anyagilag, fizikailag segítenek? Uram, tudom, hogy nem lehetséges, mégis erre várok. Könyörülj rajtam, kérlek, hogy tenni tudjak több hitért, több reményért, Istenfélelemért, igazságért az életemben; és adj alázatos lelket belém, óh Isten, mindenható Úr!

 

Leizzadt, de a hideg is kirázta, mire elmondta ezeket a szavakat. Vegyes érzelmek táncoltak a lelkében. Minden ízében remegett, az idegei rángatták végtagjait. Teljesen kész volt. Lehajtotta a fejét, és percekig némaságba, sőt talán gondolattalanságba dermedt. Aztán kiüresedve, mégis élettel teli buzgalommal hozzálátott a teendőinek.

 

Nem érzett semmit. A keserűség elmúlt, a helyét hit és bizalom foglalta el. Felnézett az égre, és így sóhajtott:

 

              – Köszönöm, szentséges Úr Isten! Köszönöm!

 

 

2018. október 30.

stapi•  2018. október 19. 20:00

Szenteste a pusztában

Szenteste a pusztában

 

 

              Ropog a parázs, a gyér lángocskák táncoló fényében egy-egy szempár villan fel. Csak néhány juh mocorog alvó társai közt.

 

A juhász épp a másik oldalára fordul, valamit mormol, talán az ünnep jár az eszében, s arról álmodik. Vagy talán az unokáit vizsgáztatja, el ne rontsák a betlehemest...

Nyugalom és béke honol a tájon. A legelő – nappal végtelennek tűnő – mezejéből most alig pár méter látható. A puli fészkelődik, szimatol... Tán csak nem valami haramia közeledik! De aztán megadóan leteszi a fejét, épp hogy nem koppan...

 

              A falu ablakai derűs fényeket vetnek, az utcák csendesek... Ám a túlsó szélen most felhangzik a mindenki által ismert, lelket melengető dallam: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... Talán épp a juhász unokái azok, nem tudni, mert most a másik irányból is felcsendül a Csilingelő harangocskák... Ajtók nyílnak, ajtók záródnak, szívek dobbannak, szemek ragyognak. Sütemény illata terjeng, halk kacaj csendül. Lassan tetőfokán a betlehemezés...

 

...Kis szünet, kis szuszogás, megint szünet, megint szuszogás... Valamit mégiscsak érezhet az eb, mert hirtelen felugrik, és vad vonyításba kezd. A juhász erre felkapja a fejét, és figyel, fülel, de nem hall semmit. Aztán – mintegy varázsütésre – a birkák is mozgolódni kezdenek.

 

              – Mi a csuda ez? – kérdezi hangosan, mintha a kutya érthetné, amit mond.

 

Lehet, hogy érti is? Egy ugrással a gazdi ölébe telepszik, és állát a juhász combján nyugtatva, halk morgásba kezd. Nem harag, nem fenyegetés ez, inkább csodálkozás. Szeme ide-oda cikázik, és nyugtalanul vár...

 

Hirtelen őrült szélvihar kerekedik, fütyül, tombol, az itt-ott található fák koronáját tépi, s közben – mint egy megalomániás hitszónok – hatalmas hangon dúdol. Mintha csak ezt mondaná erélyesen, de ünnepélyes méltósággal: Pásztorok! Pásztorok!

 

           A faluban ekkor megáll az élet. Mindenki mozdulatlanná dermed, és hallgat, sőt, hallgatózik: mi süvölt, mi tombol a rét felől? Velőt ráz, mégis szívet csendesít a szél hozta dallam vagy mi... Lassan ocsúdnak a kábulatból, mintha a könyörtelen idő órája megállt volna egy kicsit pihenni és velük együtt borzongani, majd újra elindulna messze, messze a történelembe...

 

Az egész nem tart tovább egy fél percnél, de minden szívben maradandó nyomot hagy. Évekig fogják emlegetni, hogy:

 

           – Emlékeztek az Isten üzenetére? Elküldte Fiát a mennyből hozzánk, bűnösökhöz...

 

           Egyszerre megkondultak a harangok, egyik a másik után lépett be és zengedezte a maga énekét: bim-bam, bim-bam... Végül már egész falkára való harang kongott, s az egészből egy nagy káosz kezdett kialakulni, amitől a pásztor kinyitotta a szemét. Szemben az óra épp delet mutatott, s a harangok varázslatos módon elhallgattak. Néma csend lett a szobában, csak szegény juhászunk kiáltott egy égedelmeset:

 

           – Jaj nekem! Elaludtam! Asszooony!!! Mért nem ébresztettél fel!?

 

A felesége nézett be kisírt szemekkel...

 

           – Felébredtél? Jól megijesztettél bennünket... Már azt hittük, véged.

 

           – Mért, mi történt?

 

           – Az a bolond kos, amelyiket már rég le akartad vágni, fellökött, és jól beverted a fejed. Az orvos azt mondta, ha délig nem ébredsz fel, el kell vinnünk a kórházba... A baleset meg még az este történt. Ha az az okos kis kutya nem kezd el vonyítani, észre sem vettük volna, ott fagytál volna meg. Most még jobban szeretem, akármilyen bolondos is...

 

           - Akkor csak álmodtam az egészet?... – gondolkodott az öreg, és megvakarta a fejét, amitől aztán még jajdult is egyet. – Igaz is, micsoda képtelenség lenne szentestén a pusztában tanyázni...

 

           A pontos történetre nem derült fény, de az biztos, hogy néhány nap múltán a család megint ünnepelt. Az unokák ügyesek voltak a betlehemezés során, hát megérdemelték, hogy a karácsony elmúltával is nagy kanállal egyenek. A juhász gyógyultan, elégedett mosollyal forgatta a bográcsot, s még kissé fájós fejét tapogatva osztogatta a kóstolni való falatokat, mondván: több száj hamarább észreveszi, ha hiba van benne.

 

           Természetesen a kóstolásban a puli is részt vett, méghozzá tripla adaggal... De talán még ráadást is kapott, mert többször elszaladt kaparni a földet...

 

 

2018. október 16.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom