stapi blogja

MINDEN!

Várnai Zseni: Csodák csodája

c. verséhez kapcsolódva

Jó ez, igaz is talán,

de mit szól hozzá az egyed, a madár,

jószág, ember, állat,

ha nem örök benne e szép tárlat,

hanem: – ha becsukja szemét,

nem látja, nem hallja többé

a természet lágy neszét?

Nem veszti tőle az eszét?

Csoda a természet, csoda az ember,

a zöld lombú fák, a kéklő tenger,

minden, mit láthatunk, hallhatunk,

melyben mégsem maradhatunk...

Csoda, mert csoda az Isten,

'Ki által előállt minden!

S én – mindezek tört része,

melyet tárol és megóv

e határtalan csésze, –

lehetnék benne a sróf...

Ha

éledne bennem az Isten,

s éltemből és éltemben

Övé lenne –

MINDEN!

2021. március 20.

A kereszt

Egy régi kereszt áll múlhatatlan

az elmúlás felett.

Szilárd az, és győztesen visszaver

minden korszellemet.

2013. október 20.

Velünk az Isten

Gyermek született, fiú adatott,

leszállt hozzánk az Isten.

Ma este némán, alázat héján

földre boruljon minden.

Eljött. Mindenki hódoljon Néki!

Betlehemnek mezején

ma este békén, égi fénykévén,

Földre szállt az Ős Remény.

Gyermek született, fiú adatott,

prófétai szó éledt!

Ma itt van velünk, gyógyítja sebünk,

Kit annyi bűnünk tépett!

2018. december 19.

Egyetlen név

Fehér, szürke, rózsaszín vagy fekete...
Mindegy, a bánat itt nem lát színeket.
Ha itt vagy, vedd elő, s tárd ki szívedet.
E helyt minden lakó egy-egy remete.

Hitével, vagy anélkül, de kilépett
a túlcsordult világ vad sűrűjéből,
s feje fölött - dísznek - fakó kereszt dől.
Életműve - ha volt - mára kiégett.

S ha egy-egy nevet még őriz a fáma,
behavazza azt is a múló idő,
nincs gyógyír, sem varázskapszula rá ma,

hogy folyton őrizzen az emlékezet.
Egyetlen név, mit sóhajthat a tüdő:
Jézus! Ki ÚR élet és halál felett.

2018. november 10.

Ima a nyomorúság idején

              – Már megint! – gondolta, és behunyta a szemét. Igyekezett fékezni magát, nehogy Istent sértse meg személyében, isteni szentségében. – Már megint! Tudom, hogy bűnös ember vagyok, azt is, hogy Isten kegyelmes. Tapasztaltam már. Azt is tudom, hogy Jób és más Istent félő emberek sokkal nagyobb nyomorúságban voltak, és kitartottak. De én gyenge vagyok, Uram!... Segíts rajtam, segíts gyengeségemen, hitetlenségemen. Mindenki elhagyott, mindenki ellenségemmé lett. Vagy én lettem az ő ellenségük? Miért várok tőlük segítséget, amikor ismerem gondolatvilágukat, tudom, hogy engem marasztalnak el? Mért remélem még most is, hogy egyszer csak megkönyörülnek, és támadó kérdéseik helyett anyagilag, fizikailag segítenek? Uram, tudom, hogy nem lehetséges, mégis erre várok. Könyörülj rajtam, kérlek, hogy tenni tudjak több hitért, több reményért, Istenfélelemért, igazságért az életemben; és adj alázatos lelket belém, óh Isten, mindenható Úr!

Leizzadt, de a hideg is kirázta, mire elmondta ezeket a szavakat. Vegyes érzelmek táncoltak a lelkében. Minden ízében remegett, az idegei rángatták végtagjait. Teljesen kész volt. Lehajtotta a fejét, és percekig némaságba, sőt talán gondolattalanságba dermedt. Aztán kiüresedve, mégis élettel teli buzgalommal hozzálátott a teendőinek.

Nem érzett semmit. A keserűség elmúlt, a helyét hit és bizalom foglalta el. Felnézett az égre, és így sóhajtott:

              – Köszönöm, szentséges Úr Isten! Köszönöm!

2018. október 30.