stapi blogja

Gondolatok
stapi•  2019. december 11. 13:31

Ebéd

Ebéd

 

Elharangozták a delet,

gőzölög a pörkölt.

Aki éhes, bátran ehet,

pár falatot elkölt...

 

E pörköltnek híg a leve,

nem ízlik ez másnak;

a szakácsnak kopik neve,

s neki gödröt ásnak.

 

Öreg, suta, meg tán vak is,

nem lát a bográcsig...

Amit főzött, beteg, hamis,

nem jut el a szájig.

 

De a vándor nem válogat,

örömódát csámcsog!

Majd a végén piszkál fogat,

s enyhülnek a ráncok.

 

2019. december 11. 13:24

stapi•  2019. október 27. 16:25

Vénasszonyok nyara 2

Vénasszonyok nyara 2

 

Egy nyugdíjas képzelgése

hasítja a falut,

vénasszonyok szép nyarában

megnyitja a kaput.

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska,

annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska...

 

Ugyan, dehogy! Csak egy vagyok

a vöröslő múltból,

de a csoda segíthet majd

feltámadni újból.

 

És ez álom olyan édes,

elképzelni jó azt,

hogy egy csomó suhancot a

suli egybeforraszt.

 

Várni kell rá, várok én is,

bár, mire az meglesz,

úgy lehet, a történelem

emlékeket leplez.

 

Ha a CSOK-kal sikert érünk,

talán más világ jön:

egy erősebb nyugdíjalap

segíthet, hogy tűnjön

 

a szegénység netovábbja,

a gyengülő genom,

s beépülve a tudatba,

értelemmel bevon.

 

Felnőtt, gyermek összeforrva

építi a jövőt,

s tudatával teremti meg

a család-kikötőt.

 

E jövőt ha így szemlélem,

s derűlátó vagyok,

képzeletem elsuhanva

már nem sokat nyafog:

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska...

Annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska!

 

2019. október 23.

stapi•  2019. október 27. 16:22

Vénasszonyok nyara

Vénasszonyok nyara

 

Vénasszonyok nyarát éljük,

az október integet;

vadlibáknak hadát nézzük,

s számoljuk az ikszeket.

 

Az unokám iskolába

bandukol ma lelkesen,

kavicsokat rúg a lába...

Mozdulatát ellesem.

 

Aztán kecses kis ugrással

kerékpárra pattan fel,

s karikázva, öntudattal,

villámgyorsan illan el.

 

Ismerősnek tűnik minden,

csak az aszfalt olyan más...

Földes utca ma már nincsen,

s gyalog járni sem szokás.

 

De az ősi, jó természet

megőrizte szép arcát,

beérleli a termésed,

kiszínezi az almát.

 

Ökörnyálban úszik a táj,

- faluban és kívül is, -

fülig érve örül a száj,

elszáradva a tövis.

 

Szép e két hét, ami langyos,

a napsugár szikrát hány;

a gyermek is örül, hangos,

tetszik neki a látvány.

 

Jómagam az ikszeimmel

nosztalgián billegek,

s talán őrzöm verseimben,

'mi előttem ellebeg.

 

2019. október 22.

stapi•  2019. október 12. 09:24

Sóhaj

Sóhaj

 

Piszkos az öreg. Büdös is.

Lábát húzza, görnyedten jár.

Egy percre megáll, feltekint...

Sóhaja messzire száll.

 

Régen más volt. Neve volt.

Igaz, csak ő ismerte.

Termete szikár, arca csúnya,

a sors mégsem verte.

 

Csak az ember oly piszkos,

mint az öreg teste most!

Lelketlen féreg, dögevő,

étkéből hiányzik a rost.

 

Húst, ha romlott, kidobunk.

Így dobta ki őt a világ.

Nem bánta, elvolt évekig,

mint fa, amit a szú kirág.

 

Most jő a vég... Már várja.

Megy elé, vánszorog sántán.

S még most is néz rá ferde szem,

gúnyosan, biggyesztve, sárgán.

 

2019. október 12.

stapi•  2019. szeptember 11. 10:31

Ki a magyar?

Ki a magyar?

 

 

Már sokan írtak erről – és mindennek ellenkezőjéről is. Én másként közelítem meg a dolgokat.

 

              “Magyar az, aki magyarnak vallja magát” – szoktuk hallani, s írásban is nyomaira bukkanhatunk, tömegével. Én mást vallok.

 

              – Olvass az arcokban! – hallottam sok pszichológustól, pszichiátertől.

 

Olvasok az arcokban! A MAGYAR emberre jellemző a keménység, de a figyelem is. Jellemző, hogy egy jobb megoldás reményében fel tudja adni az álláspontját, és elfogadni a „mégoly tébolyult“ ellenfele álláspontját is, mert előre gondolkodik, és megtanulta, hogy az ellenfél/ellenség taktikájából milyen előnye származhat, illetve azzal hogyan javíthat a saját megszokott cselekedetein. S ha hibásnak bizonyul is, tudja, hogyan lehet javítani rajta.

 

Kedves olvasóm, ne hidd, hogy a valódi magyar történelem a témája ennek az írásnak. Azt meghagyom a történészeknek. Jómagam inkább az eszmei, sprirituálís történésekkel szeretnék foglalkozni rövid írásomban. Rövidsége folytán nem térhetek ki minden állomására, így az esetleg megválaszolatlan részletekért előre is elnézést kérek.

 

           Tapasztalatom szerint az ateisták is hisznek valamiben. Ha másban nem, hát az istennélküliségben, ami aztán előbb-utóbb átcsap „istentelenségbe“. És ezt szívesen gyakorolják is. Persze elsősorban másokon, azaz másokra vetítik ki istentelenségük eredményét: a bűnt. (Jól látjuk, hogy miként vádolják meg a regnáló kormányt azokkal a bűnökkel, amit évtizedekig ők maguk követtek el. De ez politika, ezt hagyjuk meg a politikai elemzőknek.) De azt még ők is elismerik – gyakran hivatkoznak is rá –, hogy „a fejben dől el minden!“ Azaz: ha hiszed, hogy sikerül valami, az sikerülni is fog. És bizony sokszor úgy tűnik, hogy ez igaz is, hiszen példák sora látszik bizonyítani. Én a magam részéről ezt cáfolom, és cáfolja az IGE is. Istent kihagyva a számításokból nem jöhet ki jó eredmény!

 

De ez az eszmefuttatás nem vezet el bennünket annak a felismerésre, hogy: KI A MAGYAR? Az eddigiek inkább csak alapot adnak a felismeréshez.

 

Lassan hét évtizedes tapasztalatom és a sok-sok megjelenő írás nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy csak a közvetlen kapcsolat, a közvetlen tapasztalat adja meg a választ.

 

Ebből következően úgy gondolom, hogy csak az lehet MAGYAR, aki képes akár évezredekkel előre gondolkodni a saját megmaradása érdekében. De ehhez az is szükséges, hogy a sok évezredes múlt történelmét pontosan ismerje, annak minden következményével, mondanivalójával együtt. Szükséges még hozzá az is, – és ezen most sokan felháborodnak, de valamikor majd maguk is megtapasztalják, csak sajnos akkor már késő lesz –, hogy ISTENT, a Teremtőt ismerje el MINDENEK UÁNAK, – így a történelem Urának is.

 

A mai viszonyok biztos támpontot adnak arra vonatkozóan, hogy hová visz, ha ezt sutba dobja az emberiség. (Nyugat-Európának vége! Most még rúgkapál, de – a megoldást az istentelenségben keresve – sorsa meg van pecsételve!) Magyarországon még pislog a mécses. Ó, csak ki ne aludna! Sajnos még az Isten-hívők között is vannak, akik a jelen állapotot pusztán az Ördög által provokált jelenségnek fogják fel, és elfelejtik, hogy a történelem Ura maga Jézus Krisztus! Kritizálnak – miközben a maguk útját járják. Kritizálnak – miközben nem adnak követendő példát. Kritizálnak – miközben az ellenfél/ellenség ármánykodását a magyarság felemelkedésének zálogaként ismerik el! Csak tudnám, mire volt jó az elmúlt 65-70 év???!!! Ha abból nem tanultak, akkor édeskevés a remény, hogy a jelen történései megváltoztatják nézeteiket. (Persze ha akkor „jól helyezkedtek“, akkor most nehéz megtalálni a helyes utat a politika dzsungelében.)

 

           Mivel rövidnek ígértem eszmefuttatásomat, lassan be kell zárnom. Úgy látom, hogy a MAGYARSÁG felemelkedését egyedül Jézus Krisztus oldhatja meg, ezért tanácsolom a kedves olvasónak, hogy tájékozódjon felőle. Immár több-ezer éve rendelkezésre állnak az iratok, amiből ismeretet és HIT-et lehet meríteni. Az így megnyert HIT viszont felemelkedéshez – de elsősorban az ÖRÖK ÉLETHEZ – nyújt alapot! Aki erre támaszkodik, erre építi fel az életét, az nem csak MAGYAR, de az eljövendő Újkor állampolgára is! Az ilyen ember ezután már nem önmagát, hanem embertársait szereti – és ez régen jellemezte is a valódi magyarokat.

 

Hogy itt, a földi életben ki a magyar? Aki ISTENT féli, és a többi magyarnak támogatást nyújt, és az ezzel ellenkező véleményt semmisnek tekinti. Keményen, de szeretetteljes szívvel viszonyul embertársaihoz, és a történésekben keresi az egyedüli megoldást adható ISTEN személyét, aki képessé teszi az embert a helyes úton járni! Az Ő törvényét betartja, és megveti a jelen kor ármánykodó, mindent elfogadó, bűnös életmódját! Az ilyen embert Isten is elismeri, megsegíti és felemeli! Az ilyen személy: MAGYAR! És itt most semmit sem jelent az, hogy ezt más nemzetek is elmondhatják magukról, a maguk elnevezésével kapcsolatban. Jelen írás kizárólag a magyarságot érinti – mivel viták vannak felőle, – és semmiféleképpen nem akarja a magyar népet más nemzetek fölé emelni. Ez egy helyi vita általam képviselt álláspontja az általános vélekedéssel szemben. Nem általános tehát, a felelősség csak engem terhel. Egyszerűen leírtam, hogy én hogyan gondolom. Ha valaki bolondnak tekint miatta, vállalom, és kitartok nézetem mellett.

 

Végső tanulságként tehát:

 

           Magyar az: akit Isten MAGYAR-nak tekint!

 

(MAGYAR – tájékozódj alaposan, hogy mit is jelent!!!)

 

 

2019. szeptember 11.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom