Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sóhaj
stapi• 2019. október 12. 09:24
Sóhaj
Piszkos az öreg. Büdös is.
Lábát húzza, görnyedten jár.
Egy percre megáll, feltekint...
Sóhaja messzire száll.
Régen más volt. Neve volt.
Igaz, csak ő ismerte.
Termete szikár, arca csúnya,
a sors mégsem verte.
Csak az ember oly piszkos,
mint az öreg teste most!
Lelketlen féreg, dögevő,
étkéből hiányzik a rost.
Húst, ha romlott, kidobunk.
Így dobta ki őt a világ.
Nem bánta, elvolt évekig,
mint fa, amit a szú kirág.
Most jő a vég... Már várja.
Megy elé, vánszorog sántán.
S még most is néz rá ferde szem,
gúnyosan, biggyesztve, sárgán.
2019. október 12.
stapi2019. október 13. 18:32
@lelektunder: Örülök, hogy szíven talált, kedves Lélektündér! Bárcsak mindenki ilyen érzékeny lenne a témára. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
lelektunder2019. október 12. 19:50
Jaj István, de szomorúat írtál. A szívem facsarodik ha ilyenről olvasok....de tudom, hogy a valóságot írtad meg sajnos....az még a nagy szomorúság a történetben, hogy az ilyen emberek már várják a "véget"....pedig nem így kellene lennie...
stapi2019. október 12. 16:59
@Perzsi.: @Mikijozsa: @Törölt tag: @Törölt tag: @Törölt tag: @miriam:
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok soraimat! :) Örülök, ha megérintette a szíveteket.
miriam2019. október 12. 15:35
Az a sors ez, amire nem szívesen néz az ember, inkább elfordítja a fejét.
Törölt tag2019. október 12. 13:23
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2019. október 12. 13:00
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2019. október 12. 12:42
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. október 12. 12:02
különösen az utolsóelőtti versszak szerintem nagyon realista telitalálat, gratulálok remek lett
Perzsi.2019. október 12. 11:58
stapi megríkattál. Szinte látom a történéseket.
A vershez gratulálok.
Erzsi