ki-sebek

Gondolatok
Pera76•  2021. július 29. 18:49

Kertész leszek, fát nevelek…

...dalolja Koncz Zsuzsa fülbemászóan. És milyen okos ötlet is kertészkedni, ha az embernek van lehetősége ahhoz, hogy elültessen pár napranyilót, rezedát, violkát, ribizlitövet és áfonyát. Néhány kerti törpét is elplántál vad igyekezetében – merthát ez is a divat része. A divattal meg menni kell, nehogy lemaradjunk róla. És különben is.  A térfigyelő kameráknak még a mi hibánkból feldagad nyelvtorna nélkül a nyelvizmuk, ha nem mozoghatnak eleget…

  Kertészkedni lehet falun, a blokklakók meg - ha kapaszökevények - vessenek magukra. Vagy ha éppen nincsenek köszönőviszonyban a szomszédjukkal, és már a szomszéd látása is elviselhetetlen nehézséget okoz, akkor az ablaka alá lehet veteményezni. Aztán minden nap hajnali ötkor ártatlanra kerekített szemekkel szorgalmasan kapálni kell a zöldségeket.
  Lehet a harmadikon lakó szomszéd balkonja elé is ültetni bármit, ha Houdini-nek érezzük magunk. És ha a levegőbe fel tudjuk gógálni a földet, magokat. A művelet sikere világszenzációként fog bevonulni a történelem lapjai közé. Sikertelenség esetén is bevonulhatunk. Úgy balra, Tölgyes irányába. De egye fene.
  A virágokban majdan meg gyönyörködik a szem, és még az sem baj, ha esetleg odatéved Csipike gonosz ellensége, Lódarázs is, hadd repdessenek a mesebeli lények is. Legfennebb hogyha Lódarázs alkalmanként nem fér a bőrébe, megpróbálhatjuk kirázni belőle, de nem biztos, hogy mi kerülünk ki győztesként az ügyből.
  Ugyanis ez a mesebeli lény a lovak kitartásával és a darazsak szurkáló tehetségével áldatott meg, kevésbé tolerálja, ha felhergelik, s úgy megfullánkoz, hogy abból koldulsz.
  Inkább helyesebb békén hagyni lovat s darazsat együtt, ha már az isteni pillanatragasztó ezt a két állatot összeverbuválta egy helyre, mert az elterelő hadművelet sikere meglehetősen gyanús.  Ha a darázsra irányuló fejbekopp bénán sül el, akkor szaporán illik felhúzni a nyúlcipőt, s iszkiri, vesd el magad. Mutasd neki a hátad közepét, vagy inkább még azt se. Úgy megereszt, hogy feldagadsz, mint sütés közben a cipó.
  Fuss be a ribizlisbe. Ott megtömheted a pocakod magyar zászlós színekkel: piros-fehér-zöld fürtökkel. A zöldet mondjuk, nem javaslom annyira, mert ez nem olyan, mint a matek, hogy egy meg egy az egyenlő kettő. Itt az egy meg egy egyetlen bazi nagy hasjajjal lesz egyenlő. A hascsikarás következményét meg nem vázolom fel ide, elég ronda és büdös eredmény az.
  De szerencsénkre a kertben teremhet szerecsenribizli is – azaz: fekete – na, az már igazi C-vitaminbomba. OH állapotban pláne. Attól perdülünk igazi piros- fekete székelyruhás táncra:
„fekete-piros fekete
táncot jár
a járda szöglete.” – örömünkben, bánatunkban.
  És legvégül ha odaértél az áfonyabokorhoz, az meg szemérmetesen elpirul, nyalakodhatsz belőle. Persze, ha vörösáfonya a lelkem. (Mert a fekete, az ugye székelyeknél természetesen kék. Próbáld csak meg megértetni velük, hogy az nem úgy van.)
  Én tán két éve vásároltam három bokrocska áfonyának valót. Abból egyik a tavaly feldobta a talpát, egy pedig az idén ugyancsak elbúcsúzott tőlem, és most az örök vadászmezőkön is alulról szagolja az ibolyát. A harmadik, na, az kitartóan ontotta a virágait, és a piros bogyói is beértek idén. Ámde elég furcsán néztek velem farkasszemet, mikor meg szerettem volna kóstolni őket. Néztem jobbról, vizslattam balról, mind a harminc dimenzióból – kaleidoszkóppal is – mert nem tetszett valami megérzés magamnak.
  Felkértem egy portfoliós szereplésre vörös áfonyánkat és a mutráját rögvest kigyúrtam a netre. Hátha valakinek a barátjának a sógora hallott valamit arról, hogy a nénje mit is látott volt.
  Az arckönyv hamar fel is lapozta enmagát (köszönet érte), s tudatta velem, hogy ne kerüljek ennél közelebbi barátságba ezzel a növénykével, ez ugyanis annyira áfonya, mint amennyire egy egy vadmacska kakujza lehet. A becsületes anyakönyvezett neve ennek az isten teremtményének ükörkelonc, és emberi fogyasztásra nem alkalmas. Meg lehet próbálni azon az elven, hogy minden gomba is ehető. Egyszer. De ezt a tapasztalati bizonylatot néhány ősember már elvégezte előttem, és több kenyeret nem evett, s csíki csipszet se, én meg ez utóbbit még málnás sörrel ehetném - ezért inkább úgy döntöttem: az ükörkelonc pont jó lesz az éhes kazánnak táplálékul.
  Arra azért még kíváncsi lennék, hogy ha már a mesékben járhatunk-kelhetünk itt a földön is, és működik a varázslat - hiszen bizonyíték rá, hogy az áfonyabokrot ükörkelonccá csiribú-bázta valaki, hogy ki is volt az az illető. Mert én mikor megvásároltam, annak bizony áfonya volt a tituláris címzett doktorija. Azóta meg ugye megbűvölték valahogyan és lefokozták sima helyettesítő tanárrá. Na de hogyan? Erre varrjunk gombot…


Pera76•  2021. március 23. 13:05

Gondolatok

Nem mindegy, hogy azt hiszel-e, amit hinni akarsz vagy azt hiszel, amit tudsz. 

A hit csupán feltételezésen alapuló képzet, a valós tudás tapasztalat által szerzett bizonyosság.


El lehet fogadni valamit úgy, hogy arról nincs tapasztalat útján szerzett tudásunk, de az nem mindig fedi a mi igazságunk.


Egyetlen olyan igazság létezik, ami egyetemesen mindenkinek igaz, ugyanaz, ugyanúgy, csak erre sokan még nem fognak sokáig rájönni. Aki még nem tudja, mert nem tapasztalta meg, az teljes tagadásban létezik. A kételkedők már keresték és néha megtapasztalták magukban a létezés ilyen tiszta, magasztos állapotának egy-egy másodpercét. Az igazi tudást örző és adó valójában mindenki igazságának sokféleségét egyesíteni képes egy ötvözetté, olyanná, amit mindenki ugyanolyannak fog majd tudni. Isten nagy illuzionista. Mint mi. Mindnyájan.


Ne higgyj csak úgy soha semmiben. Tapasztalj. És győződj meg.


Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás: ennyi érzékszervünk van, mondja a tudós. Igaza van. Intuíció, kvantumkommunikáció, telepátia, az öt érzékszervünk mellett, mondják a jógik. Igazuk van. 

A falujából ki nem járó nénike számára létezik-e más galaxis? A mikroszkópot nem ismerő ember számára mit jelent egy mitokondrium? A rádióhullámok ha láthatóakká válnának számunkra, elámulnánk.

Mennyiféle igazság formálódik ķi és alakul folyton, mint egy gyurma. Ki-ki hozzátéve a magáét gyarapíthatja az összt. És elvehet belőle. Ez a massza, ami nem szilárd, hanem hajlékony, alakítható, képlékeny: ez az emberi tudás. 

Az igazi teljes mindentudás csakis olyan kezébe való, aki soha nem él vissza az ebből fakadó hatalmával. Az emberről ez jelenleg sem mondható el. Vajon, megérünk-e egyszer a mindenségre? Vagy el kell sodorjon újabb s újabb özönvíz? 

Az iskolában a bukott diák címet adják az évfolyamismétlőknek. Mi magunknak az ember címet adtuk. Érdemtelenül?

Néhány Noé még kiválik a tömegből. Vigyázzunk rájuk, mert ha mind kifogynak, kihal az emberiség végleg.




Pera76•  2021. március 4. 21:18

Zsemlemorzsák

Gyerekkoromban rávettek egyszer arra, hogy a kb. mínusz 20 fokos korlátot nyaljam meg. Az igazi szerelem is ilyen: nyelv, tél és korlát kombinációja. 


Az igazi szerelem bölcsességfog. Egyeseknek hamar kihúzzák, másoknak sose nő ki.


Várjuk a szerelmet. És aztán leszar egy galamb.


A jóság néha frissen szőrtelenített. Máskor szakálla nő.


A szem a lélek csücske. A szív párnaatka. 


Megmenteni az emberiséget csak a szeretet tudja. Hol az emberiség?


Gyűlölettel takarózunk. Pedig ott a nap.


Az ember életútjának felénél rájön arra, hogy nem jött rá semmire.


Nem az a bűn, ami bemegy s nem is az, ami kijő a szájadon. Hanem amit meg sem kóstolsz, de már tudod, hogy milyen.


A szar akkor is az marad, ha a házad közepébe tojják s egy százassal leborítják. 


Van mosógép, mosogatógép. Ideje lenne feltalálni egy embeermosógépet is. 


Pera76•  2020. november 14. 10:34

😜

A szerelem olyan, mint az ananászevés. Az első harapás után alllergiás leszel tőle. 


A szerelem olyan, mint amikor az 5 kg ruhához tervezett mosógépet 7-el megtömöd, aztán tisztálás közben leáll a program. 


Pillangók nem verdestek sosem a gyomromban. Egyetlen bazi nagy denevér lóg fejjel lefelé a szívkamrámban.


A szerelem extra szűz kókuszolaj. Felkened  vastagon a repedt sarkadra és ráhúzol egy zoknit, hogy minden lépésnél csúszkálhass tőle. És persze a sarkad még azért sem gyógyul meg tőle.


Naponta a statisztikák szerint 70-100 hajszálat veszítünk el csak úgy, fésülködés nélkül is. Tegyük fel, hogy a szerelem hajkefe, és naponta többször használjuk. Vajon mégis miért kevés a kopasz nő?

Nyugi. A kopasz  fiatal férfi se sok. 


A szerelem = covid. Én ha egy éve nem taknyoltam, köhögtem, az vajon mit jelent?




Pera76•  2020. november 7. 11:13

Megmondóemberek vagyunk

Úgy formálni határozott véleményt valamiről, hogy nincs tapasztalati úton szerzett tudásunk arról, az vajon hitelesé teheti-e a mondandónkat azok számára, akik már rendelkeznek az adott esemény/történet/dolog felől egy tapasztalat által szerzett tudással?

Megmondóemberek vagyunk. Vagy voltunk.  Leszünk. Valamelyik kategória biztosan illik mindnyájunkra. Vagy mindegyik.

Ha azt vesszük, hogy a hallás/olvasás által szerzett információ is tapasztalat, ebben van igazság. Valamennyi. 

De a hallás nem véletlenül rokon szó a hallomással, szoros értelemben véve ide tartozik a falusi térfigyelőkamerarendszer - vénasszonyok és vénemberek utcai padtevékenysége (nem csoportkekszre gondoltam) - susmutyoló pletykaáradata. Ami köztudott, hogy mennyire fedheti a valóságot. Mint az igaz szerelmesek kádnyi szarát a kanál méz. 

Hitelesebb lehet az, ha egy közeli ismerősünk anyagi nehézségből, betegségből kilábal, párkapcsolati problémáit rendbe rakja - de az tény, hogy egyik sem kifejezetten, de ez utóbbi  nem egyemberes dolog. Viszont ahhoz, hogy valami változzon, elsősorban magunknak kell változzunk. Amíg egyhelyben toporgunk és várunk a sült galambra, addig a megoldás kulcsa sem kerül a kezünkbe. Ez egyfajta halogatás (belenyugvás, belefásultság az úgysemsikerülbe, a nincsértelmemébe). A halogatás, odázás pedig a lehetséges eredményt nem segíti elő. Viszont a nyavalygás táptalaja, a panaszkodás melegágya. Ez elmegy egy darabig, mert betegnek lenni jó. Hiszen kerülgetnek, törődnek velünk. Egy darabig. Aztán azt vesszük észre, hogy lekopnak a barátok, széles ívben kikerülnek az ismerősök, mert valljuk be, értelmes ember nem tölti a drága idejét a másik ember butaságának a pöcegödrében végtelenségig. Pár próbálkozást kifejt a bajban levő segítségére, aztán ha látja, hogy az nem akar kimászni a dagonyájából, békén hagyja. 

Tapasztalás olvasás által: életbölcsességet megmondó guruk, tanítók sokasága ömlik ránk a könyvekből. Kiválogatni a jót nem biztos, hogy könnyű. Aki még figyel a megérzéseire, az esetleg elsőre eldönti, hogy kitől mit akar tanulni. 

Próbálkozni nem árt, mert mindig nyerünk valamit. Lehet, hogy egy életútban - nem - követendő példára találunk. Lehet, hogy csak nyelünk, nyálat, ez is benne van a pakliban. De csakis a saját komfortzónánkból kilépve tehetünk szert bármilyen új tapasztalatra s ezáltal a változásra is. 

A bukások nem arra valók, hogy feladjuk. Hanem rájönni arra, hogy ami nem a mi jobbulásunk segíti elő, az is tanít. Közhely, de minden jó valamire. Elrettentő példának is.

Az igazi tapasztalás azonban az, amit átélünk, aminek a nyitjára saját magunk jövünk rá. Amikor nekünk esik le az ötbanis. Amiben mi tudunk változni. Lett lègyen az irány bármilyen is, persze nem muszáj a lejtőn lefelé menni. Le is lehet lépni onnan. 

Amikor meg mi tapasztalunk meg valamit, az egy igazi tudás - számunkra - nem valaki által észlelt/kiokoskodott igazság, amit esetleg még valaki más tanítana, aztán szép ügyesen úgy járunk, hogy sok bába közt elvész a gyermek. 

Ez nem azt jelenti, hogy minden marhaságba fejest kell ugrani, hurrá, szabad a pálya, próbáljuk ki esetleg, hogy milyen egyszerre 5 liter szilvát - OH - formában legurítani a torkunkon. Vagy haddlám, tényleg létezik-e gravitáció, pl. a tizedikről lefele szárnyalva. 1 db. galócát is meg lehet enni. Egyszer. Értelmes embernek a tapasztalások fogalma, remélem, nem ebben merül ki. 

És aztán lehet véleményezni arról, amit átéltünk. Úgy, hogy tudjuk: ez a mi igazságunk, a mi tapasztalataink által létrejött tudásunk. Ez nem mindenkié. Nem érvényes hétmilliárd emberre. 

Viszont nem vall túl nagy ikúra az, mikor kifigurázunk, karikatúrázunk, kiröhögünk-gúnyolunk egy vallást/eszmét/irányzatot/gyógymódot úgy, hogy halvány fingunk sincs róla. Nem is jártunk valójáb an utána, hogy mi, de véleményünk az van róla. Mert mért ne. 

Lehet lejjebb az egóval. Egy emelettel. Vagy kettővel. Talán a földszinten is van talaj. Sőt a talaj alatt is található föld. A föld túlsó oldalán is.