ki-sebek

Kultúra
Pera76•  2015. június 4. 14:48

I.Székelyföldi Poet-tali :)

  Az előbb kinyomtam egy hivatalos rész az I. Székelyföldi Poet-taliről, ami baráti viszonyban leledzik a nyomdafestékkel meg falunk szemérmetes lelkivilágával – ugyanis az a Zújságba mene látogatóba, ez a cikk meg ide, eherrég né, a Poetre tanyázna bé.
  De elébb megtartandó jószép szokásom – tudniiliik: az ízes anyatejes szavaim körbegyalogolást jobbról, balról, fentről, lentről, s esment úgy – kanyarítok egy nagy feneket magam alá.
  Az úgy vót, hogy. Néhány poetes kiötletelte azt, hogy legyen Székelyföldön is tali, ha már az Anyaországon kívül rekedénk. (És természetesen a mai nap szent alkalmából megerőszakolok némi politik-felhangot is ebben a dumcsiban – persze szigorúan csak annyit, amennyi beléfér a poet-szuszékjába a nemes búza közi ocsúnak – és azért sem teszünk ki fekete kokárdát mejjeink domborulatjaira – már kinek ugye van hová – hanem inkább ezt a büdös, elvetemült furfangot majd decembrius elejin csináljuk meg, mert az a feteke fótabb nekünk.)
  Osztán tovább úgy leve, hogy tettük-vettük az áert markunkban, szájainkban: hová és mikor lőhető bé a célpont. Pünkösd kapóra jött a szabadságnapok mián is, meg a somlyói búcsúzkodás mián is, azaz: ki vakarózott vóna oda menni, hát lelke rajta, tehát az időpontocska lefixálódott. Mint a légyszar nyáridőben, falun az ablaküvegekre. Mint a pecsét a nemesi levelekre hajdanában danában. (A verzió tetszés szerint válogatható.) Gyergyószék, Zabola avagy Udvarhelyszék maradt helyül. A levegő megérett – rengeteg okosággal együtt – s bétájoltuk a legutolsót. (Gyergyós Csilla pestiesen éppen arra az időszakra elnémetesedni szokott, zabolai gyermekünk meg érettségi előtt állván, megkímélésre került. Így maradt Udvarhelyszék. És Dorkóúr kimondta a végítéletetet: legyen Lövéte. Hát szótfogadtam néki most az eccer.
  Nekem kicsit összejöttek a dolgok, minden szépítés nélkül elmondom: anyós megbuléta a kezét a tyúkpajta felé menet a katyókás ösvényén, magyarán mondva eltörte a balját – még jó, hogy nem a nyelvét – két nap alatt kétszer gipszelték és meg is húzatták a csontokat. (Pedig mikor az esése után diagnosztizáltam, hogy a’ biza törés, minden kétséget kizárólag, s rögzítettem is, mennyire tudtam, mégis csak táncoltak egy fél keringőt azok a fránya csontok a közön. De hát ez van.) Végül amit tud, attól megcsinálja, s amit nem, azt is, mert hálistennek olyan fából faragták, hogy ha a két keze eltörött volna, a lábával dolgozna. (Ha a lábai is, valami más végtagjával, ejsze.) Isten nyugtassa nannyókát, ő is ilyen volt, 80-on túl is még kapált a mezőn… Aztán megkezdődtek a tavaszvégi-nyáreleji kapálások, amit egyedül végeztem el, és a pajtában büszkülő süldőnek a fejét a nyakától mészáros tőszomszédunk lecsi-pecsire felbőszülvén mívesen elválasztotta. Azt még feldolgoztuk ennek-annak jó egy nap alatt, hogy bendőnk őszig – vagy míg elfogynak a disznó alkatrészei - legyen mitől szélesedjen és mosolyogjon. Mindezek után elballagott az oskolájából a nagyfiam, ezáltal kicsengetési ebédet katyfoltunk úgy 50 személyre, meg süttünk egy rakat sütit, hogy abban fürödjünk, mikor víz nem lesz. És a pünkösd tája katolik vidéken szent ünnep, mikoron is illik laskalevest csinálmányozni, mindenféle sülteket, kalácsot, stb. Szóval nem unatkoztam én se. S azok se, kik bé-bésegítettek evés-ivás-munkálatok terén.
  Noh, a poet-talira készülődvén, elmondhatom, hogy örvendeztem egyrészt, remélvén, hogy Anyaországból egy busznyi résztvevő is lesz. Aztán reménykedtem, hogy pár ember eljő. Aztán reménykedtem. Aztán nem. És így vala a csíkiakkal is. A szomszéd Están bát kérdeztém eppe a mai szent napon, hová mejen. A válasza: - Lűttőre fiam, oda. És tényleg voltak percek, mikor azt hittem, a talival együtt én is. De végül mégsem nem. Sajna, mit tegyünk, ilyen a világ, mindenkinek közbejöhet ez meg amaz, legelőször is a pénz beszél, majd a munkahelyek, és sok másegyéb is. B.B. Jakabnak is közbejöttek dolgok – aki a másik koordinátor lett volna – átmentem a Nagyhomoród völgyébe náluk a tali előtt, és akkor köböztük ki, hogy a tali-napra szülőfalujában nagy esemény jut, a Bágyi várfesztivál, annak is a szervezője ő volt… Két helyen meg egyszerre egy ember nem tud megjelenni – ilyent még Jézus sem csinált. (Vagy nem tudott, vagy igen, de nem bölcsködött szegénye a tudományával.) A talit kiötletelő moditársaimnak is közbejöttek dolgok, szóval, hát. Messze van a messze. Olykor… Mit tegyünk.
  A két nagymarosi hölgynek – Kinga és Mária – nagy ölelések, lám, mily kicsi a világ. Tavaly Nagymaroson csodaszép napokat töltöttem el, éppen a visegrádi várra nyíló kilátással.
  A hivatalos részt már elprédikáltam, az utána levőt meg fedje jótékony és sűrű homály. Annyit elárulok: a buli zenészei között volt egy kolozsvári születésű hegedűvirtuóz is, akinek a falunk zenészei a leghitványabb hegedűt nyomták a kezibe, csakazértis, :) viszont amit kihozott a szerszámból, a tudományával, na, azért le a kalappal. Persze a helyi zenészeinknek is taps, nem is kicsi, nemcsak azért, mert záróráig nyomatták ezerrel, hanem azért, ahogy, O-nak a Máté Péter dal újfajta megközelítési módjáért - az elmutogatásért, hogy kapja bé az idő magát, de mi nem öregszünk :) - vastaps,  Éva-Levi, nos mit mondhatnék, amit nem: két szimpatikus, barátságos, kedves-rendes emberrel bővült az ismeretségi köröm, s hát azt tuti, hogy ti mulatibbak vagytok, mint én, minden nótát, minden dalt ismertetek. Juppi. Ölcsik nektek, barátilag… Emő, Edith és én lövétei poetesekül is képviseltük magunk és másokat is. :) Természetesen a szilva, házibor, serital ingyé vót, korlátlan rendelkezésre állván, zárórával béfejeződvén eldugulásig.
Éva: neked üzenem, a pezsgőt együtt kéne megegyük. Vagy ilyensmi. :))
(Az estvéli buli fotóit kérjétek számon Évitől. Ha akarjátok. Vagy a férjemtől. Ha meritek. Ők a pillanatok örökösei. Tehát ők ebben a főnökeim. :)) )
  Legyetek jók, ha tudtok, ha nem, s szeretettel várunk a következő talira is mindenkit. Majdan.

Pera76•  2015. június 4. 10:40

I. Székelyföldi Poet-tali

  Ez év május 24-én, pünkösdvasárnap Lövéte helyet adott az I. Székelyföldi Poet-találkozónak. Hogy ez mit is fed valójában? Néhány szót hadd ejtsek erről…
  A Poet.hu. megálmodója, működtetője és főmoderátora Kövesdy Márton; ez az oldal Magyarország legtöbb taggal rendelkező internetes amatőr irodalmi oldala. A legfrissebb statisztika ezt adta ki: 133844 vers található ott, 11891 szerző van, 34087 regisztrált tag.  Azaz: nem minden tag alkot verseket, de olvasni, szemlélődni, esetleg feltöltődni, élményekkel gazdagodni elég sokan szeretnek.
  Magyarországon rengeteg helyen volt szervezve ilyen jellegű irodalmi tali a Poet.hu 2007. május 15-ei megalakulása óta, tehát tényleg megérett Székelyföld is erre. Nyitottá hagytuk a találkozót a szokásostól eltérően, bárki bekukkanthatott, részt vehetett rajta.
  A székelyudvarhelyiekkel megtekintettük a sóskutat, majd beléptünk a lassan 90 éves papómhoz pár szó erejéig, aztán a tájház gyűjteményét is megnéztük; ezt Ági néni ízes, mesélő szavai tették még láthatóbbá, mik a múlt és jelen között kapcsot teremtettek, tán megállt az idő is velünk néhány pillanatig…
A konkrét műsor bevezetése Kányádi Sándor szavaival kezdődött, Mag Ottilia tanítőnő tolmácsolásával: „ A vers az, amit mondani kell.” Ezután a Poetről hangzott el néhány adat, a találkozó miértjéről, a versek fontosságáról, a megjelent tagok verseiből és azokéból, kik nem lehettek jelen, a jópár elszavalt remek darab remélhetőleg elnyerte a kevés számú, de annál lelkesebb közönség tetszését. És ne felejtsem el természetesen azt sem, hogy a lövétei asszonykórus színesen szép népviseletünkbe felöltözve nótacsokorral fűszerezte meg a hangulatot. A kókóslepény kóstoló plusz élményt nyújtott azoknak, kik még soha nem ettek ilyent, a találkozó utáni esti buli élőzenével társuló és záróráig tartó programja biztosította a kiváló alaphangulat meg nem szűnését.
  Köszönetet szeretnék mondani elsősorban Mindenért – és ezt így nagybetűvel kezdődően - Lázár Zoltán polgármesternek, aki első perctől pozitívan állt a dolgokhoz és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a találkozó résztvevői jól érezzék magukat… persze köszönetem Lázár Béla népházigazgatónak, Fazakas Ágnesnek is az asszonykórussal együtt, Mag Ottiliának, Leventének a sóskút bemutatásáért, Fricinek a fotókért, a székelyudvarhelyi poeteseknek, a lövétei poeteseknek; a testvértelepüléseinkről eljövök megtisztelő figyelmének, s mindazoknak, kik névtelenül bármivel hozzájárultak a találkozó megszervezéséhez, lebonyolításához az elejétől a végéig. Sajnálom azokat, akik nem jöhettek el, nem tudják, mit hagytak ki. :)
  Remélni merem, hogy – a polgármesterünk szavaival szabadon élve – az alapokat leraktuk, és az elkövetkező ilyen jellegű programok – mert bizonyára hagyománnyá válik ez is nálunk - egyre nagyobbakká növik ki maguk. Az elhangzott versek üzenete, mondanivalója, célja, értelme, fontossága szerintem nem vész kárba, én fontosnak tartom a mai problémák, érzelmek, üzenetek kortárs, mai hangvételű átadását „lélektől lélekig.”
Végezetül pár idézetet még hoznék:
"Ha egy emberrel kapcsolatba kerülsz, vagy adnod kell neki valamit,
vagy el kell fogadnod tőle valamit. De egyiket a kettő közül feltétlenül... egyébként elpocsékolod az időt."
(Rochus Spiecker)

... az író erkölcse mégis a közlés. Az igaz közlés természetesen. Félelmét vagy szerelmét vagy életbölcsességét óhajtja átnyújtani a közösségnek. Hisz benne, hogy ez fontos, neki is meg a közönségnek is...
... másoknak ír, tehát igyekszik "kifejezni önmagát".Természetesen nem mindig a szavaival, a soraival teszi ezt; többnyire a sorközeivel. Meg a formával meg a formátlansággal, a zenével vagy a konstrukcióval, világossággal, homállyal - ahogy csak bírja. Minden vers harc a megnevező és a névtelen között. Kis híján képtelenség. Ez a "kis híján" a költészet.
(Nemes Nagy Ágnes)

Péter Éva Erika

(Lövétei Kiáltó - újságcikkem)