ki-sebek

Hírek
Pera76•  2021. április 21. 10:59

Hirdetések

Manapság divat az ilyen felajánlás: Két zsák plüssmaci elvihető 1 Milkáért. Nekem nincs egyetlen plüssmacim sem. De van egy anyós. 

Elcserélem télikabát-teniszcipő-csóré bokaszín-vagdaltfarmerbe hidegre sült térdkalácsomat patafészekgyulladásra. 


Katonás lánymenést cserélnék testresimuló fiúcsőnadrágért. 


Kóbor kutyarettegést kutyaharapásra, erdei medvemosolyt medveölelésre adományozok.


Kisnyugdíjamat a kifizetetlen számlákkal, gyógyszerrecepteimmel szelet kenyér-pohár víz feliratú pólóért az égre vasalnám.


A nyugdíjkorhatárfelemelést örökre eltüntetném "Éljen a dolgozó nép!" fülszámmal. 


Pera76•  2014. január 21. 18:00

Holdvirágok

Alkotótársaim, akik kedvelitek Lukács Marikát/verseit - csillogot - kedveltek engem/verseim és akik nem. :)
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Holdvirágok című közös verskötetünket, ami duplakötet, és többnyire lélekemelő verseket tartalmaz. A többnyire azért érdekes fogalom, mert én komisz vagyok és becsempésztem ide-oda némi gránátalmamagot is. Hátha felrobbannak.
Ár: 1500 Ft. avagy 23 lejis, ebben benne van a postaköltség is. Természetszerűleg a pénz országokhoz kapcsolódik...
Érdeklődni az Anyaországiaknak itt lehet:
holdviragok@gmail.com és itt: http://www.poet.hu/tag/csillogo
Énországombélieknek: nálam, akár honnjában vagy a fészen is.
Nálam némi elakadás még van, banki dolgokat intézendő, de remélem, mihamarabb megoldom.

Egy fotó - ilyen a háta közepe is, csak az az eleje, s onnan fejleg én kezdődnék...
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627535367281528&set=a.627535340614864.1073741859.100000752119492&type=1&theater

Tisztelettel, szeretettel megköszönjük mindenkinek, ki értéknek tartja a verseket, s ki  igényel.

CsillogoPera

Pera76•  2013. november 6. 10:35

A költészet margójára

(Lövétei Kiáltó, 2013. október)
 
Minden községünkben történő esemény, hír fontos, főleg ha jó. Azoknak elsősorban, akiket személyesen érint, vagy akik valamilyen szinten részt vesznek benne. És azoknak is, akik a más örömét szeretettel megosztják...

  György Emőkéhez köthető most az az esemény, örömhír, amihez - már előre - pár szót kapcsolnék hozzá. Emőke verselget, rímeket farag, alkot. Néhány verse a Lövétei Kiáltóban is megjelent már, ezen kívül közöl számtalan online oldalon, valószínűleg legtöbbet a Poet.hu oldalon publikál. (Ami jelenleg a leglátogatottabb és legtöbb taggal rendelkező amatőr magyar irodalmi oldal.) Az életben és a verseiben nem a miérteket keresi, hanem a hogyanokat szelídíti meg, elmélkedik, képes magasságokban, mélységekben járni, de tudja az arany középút fontosságát is... És igyekszik azon maradni. Verseiben filozofikus gondolatok is megtalálhatóak, a természet, a táj ragyogó palettájából is vesz kölcsön, bemutatja a mindennapi élet apró-cseprő bajait, olykor spontán humorral feloldva, s ezeken kívül az érző-értő lövétei ember igaz szülőföldszeretete, tiszta Istenhite, Babba Máriánk vigyázása, a család iránti kiapadhatatlan szeretete is helyet talál.

  Az alkotás ezen formája művészet, pontosabban meghatározva: költészet. Ahhoz, hogy valaki költővé forrja ki magát sok minden fontos. Elsősorban természetesen a tehetség mérvadó, aztán tanulás, szorgalom meg gyakorlat is szükségeltetik. Tehetség nélkül egyetlen művészetben sem lehet lélekkel telt maradandó értéket alkotni. Tehetség nélkül csak kommersz sablonmunka születik a művészet valahány ágazatában. A tanulás lényeges és a szorgalom is; már ha valaki előrébb szeretne lépni, haladni, nem csak toporogni egy helyben... Viszont mindenki nem lehet "hűdejó" valamiben, de akiben az elhatározás nagy abból a szempontból, hogy úgy érzi, többre viheti, próbál és mer lépegetni, az nem marad meg egy szinten. Hanem halad, fejlődik, jobbul.

  Kissé bárgyú példát hoznék fel: tegyük fel, szeretnék készíteni egy széket. Fogok egy fejszét, kimegyek az erdőbe, levágok egy fát. De abból még nem lesz szék, csapkodhatom, faraghatom, forgathatom jobbról-balról, meglehet, egy fogpiszkálót sikerül elsőre készítenem. Egyebet még nem. De ha beiratkozok egy asztalos tanfolyamra, elvégzem sikeresen és dolgozok is a szerszámokkal ebben a szakmában utána, akkor sok-sok gyakorlattal, tapasztalattal egyre jobb termékeket állíthatok elő... Nemcsak széket, talán mást bútort is.

  Tehát ha a feltételek adottak, és szívvel-lélekkel képes az ember tevékenykedni, akkor ami kikerül a keze alól, az értékessé darabbá válik. A versek is lehetnek egyfajta bútorok. Mondjuk: székek. Lélekfenyő-padok. Ahol - ebben a rohanó, dübörgő világban - megpihenhet a barátság, a szeretet, a düh lecsillapodik, a vágyak megalkusznak vagy fellobognak, az ismeretlen-idegenek megotthonosodhatnak. És nem mellesleg "a vers a legjobb lélek-terápia", vallja Emőke.

  És hogy ki a költő? Bárki lehet, ki verset, költeményt alkot, ha annak érzi magát, vagy netalán annak titulálják. De ki a jó költő? Én azt hiszem, igazán az, aki istenáldotta tehetségét szorgalommal kamatoztatni próbálja, gyakorol, fejleszti képességeit, becsempész verseibe ritmust, rímeket csiszol, költői képek eszköztárát használja tudatosan vagy önkéntelenül, s túllépve az egón nemcsak saját magáról képes beszélni, hanem észre tudja venni az élet nehézségeiben az apró kis örömöket, akár egy naplemente csodáját vagy egy szál virág ringatózó, szélbe-fecsegő kibomlását, megérinti a perc, a pillanat varázsa és ezt ki is tudja fejezni. Maradandóan...

  Lehetne csoportosítani egy kötetbe a verseket, nemcsak tematikák szerint, hanem erősségük szerint is. Előbbi próbálkozásnak van értelme, utóbbi nehézkes feladat. Bizonyára egy jó anya sem tudja szeretetét kisebb vagy nagyobb mértékben felosztani a gyerekei között - pedig látja, tudja a különbséget, de mindegyik gyerekét szeretni képes, egyformán, hibákkal, pozitív tulajdonságokkal együtt. Mégis csak szükség volt Emőkének egy válogatásra a többszáz versgyereke közül, akkor, amikor az ő bakancslistáján talán a legfontosabb vágya teljesült: a HIFA-RO kiadásában, ezen alapítvány támogatásával megjelenhetett Lélekmorzsák című kötete, 73 verssel. (Fehér Árpád székelyudvarhelyi festő képei kerültek a versek illusztrációjaként egymás kiegészítésére és a borítóra is.) Emőke szortírozott és döntött: olyan verseket válogatott össze, amik nemcsak a szakmabeliekhez érnek el - pl. költőkhöz, kritikusokhoz, irodalmárokhoz stb. - hanem akár az egyszerű emberek is megértik, megtalálhatják közöttük a kedvenceiket. Átfogóan: akárkihez, mindenkihez eltalálhatnak.

  Ennek a kötetnek az első bemutatására Marosvásárhelyen került sor, ugyancsak a HIFA által, de vasárnap, november harmadikán, délután 3 órától a Lövétei Népházban is szeretettel vár minden kedves érdeklődőt György Emőke az itthoni könyvbemutatójára. (A kötet megvásárlásával a HIFA alapítványt támogatjuk, aminek elsődleges célja Vásárhelyen a mozgássérültek számára egy központot létrehozni, ahol teljes ellátásban részesülhet a tervek szerint kb. 70 személy...)

- Kicsit méltattam Emő költészetét, igaz, sok mindent kihagytam, remélem, megbocsássa. És igen, a Poetet is reklámozom, miértisne. :)

 

 

Pera76•  2011. november 16. 10:36

Színes bűnüldözés

Ez az egész üldözési mánia a mezőn kezdődött. És még előtte. Mikor az egyik jóindulatú szomszéd bácsi szólt, hogy menjek már ki a földünkre, mert ott járt a mancsos és a törökbúzát összetörte.Tudja ám a barna uraság, hogy mi az ízletes csemege! Nem ma szállott le a falvédőről. Sem a fákról. Olyan tarolást ember nem is tudna maga után hagyni...dehogynem...

És honnan tudjuk, hogy medvéék voltak? A kukoricaszárak földig hajlott, törött maradványaiból? Nem éppen. A lerágott csutikák szétdobált törmelékeiből? Nem. Inkább az ott hagyott szalmakalapnyi, félig emésztett kukoricaszemekből, mik a barna trutymóból röhögtek ki, mintha csúfolkodtak volna velem: - Te se eszel meg minket! Hát le van s.arva az egész...

Most kinek reklamáljak? A végtermékből ítélve nem egy méteres állatka lehetett, az annyi szent, kicsi lélek egyszerre nem belel ennyit, s nem "nyomoz"ekkorát.
Ezt hagyjuk. Ami behemót, azzal nem foglalkozunk.

Inkább pityókát ásunk. Azaz: ásnánk. De már megelőztek. Egérék. A tisztes mezeiek. Jól felszaporodtak az idén. Ők betartják azt, hogy egyet maguk helyett és a többi százat is maguk helyett hagyják.
A földben olyan járatokat vájtak, hogy egy kisebb fajta gyerek is bújócskát játszhatna azokban. A pityókák hűlt nyomát kerestük, néhol rábukkantunk a héjára, miből a keményítőt már kiették ezek a szürkebundáskenyerek.
Most azon gondolkozom, hogy kékülni és lebegni fognak-e az égen. Mert én oda kívánom őket, egyesével. Megnyúzva és kiterítve.
Mivel a háromkoronájú királyukat se lencsevégre, se farokvégre nem csíptük: a feljelentés itt is elmaradt. Mint a borravaló.

Hát jöhetnek a varjak, csókák, szarkák. A káposztadézsmálók. Azt hiszem éles karmaik vannak, vagy jatagánt viselnek a szárnyaik alatt/lábuk között.
Mindenesetre tudnak vele vagdalni. A káposztát elválasztani a fejétől. Az övéket is el lehetne.
Ilyenkor nagy ívben megnő bennem a légpuskavásárlás/engedélyszerzés ötlete.


Elég magas IQ-val rendelkeznek. Mert: képesek szortírozni. Azt a káposztát, minek az alja barnás levágják, de otthagyják mementónak.
Biztos erős a válluk, mert elbírja a kosarat, a tele zsákot. Mikulásjárásnak is felfogható ez az esemény, csekélyke változattal: egyik hoz, ezek meg visznek.
És kémtevékenységet folytatnak, mata(tós)-harival osztálytársak lehettek, jól értenek az álcázáshoz. De az is lehet rokonságban állanak Kamé Leonékkal.
De a tájba olvadás a tollak/bőr színe miatt is könnyebb, felpártolja őket a sötét.

Barna, szürke, fekete.
Jöjjenek a fehérek, kik szíveket csennek. Pirosakat. Majd visszaadják. Összetörve, fonnyadtan, színtelenül. Talán mind-közül ezek a leggazemberebbek.
Előbb szép szavak hálóznak be. Itt derül ki a pókszabásúakkal való rokonság.
Aztán foglyul ejtenek. (Kalóztevékenység.)
Mivel néha maszkot is hordanak, és nem vagyunk felkészülve a pinabankrabláshoz, de a fegyvertől félünk, hát eldőlünk. Hanem lelőnek.

Jaj, hogy  az más tányér tészta? Ámorék gyakorolják ezt a tevékenységet?

Hát nagy az isten állatkertje. Ott mindenki megtalálja a maga báránykáját. Ha keresi. Ha nem.

És nagy kanyar után a címre visszatérek. Hogy lehet a bűnt üldözni? A bűn egy fogalom. Nem lehet nyakon csípni, elagyabugyálni, térdepeltetni, papírlapot tartani az orra elé és a falhoz érinteni, úgy két óra hosszat, pénzbírságolni, kalodába zárni, barbár módszereket alkalmazni, bucis öt hónapra elcsukni...
Üldözni, elfogni a bűnözőket lehet. Nemcsak lehet. Kell is. Akkor miért nem bűnöző-üldözés ez az egész ceremónia? Nem tudom. Ti tudjátok?