Megmondóemberek vagyunk

Pera76•  2020. november 7. 11:13  •  olvasva: 372

Úgy formálni határozott véleményt valamiről, hogy nincs tapasztalati úton szerzett tudásunk arról, az vajon hitelesé teheti-e a mondandónkat azok számára, akik már rendelkeznek az adott esemény/történet/dolog felől egy tapasztalat által szerzett tudással?

Megmondóemberek vagyunk. Vagy voltunk.  Leszünk. Valamelyik kategória biztosan illik mindnyájunkra. Vagy mindegyik.

Ha azt vesszük, hogy a hallás/olvasás által szerzett információ is tapasztalat, ebben van igazság. Valamennyi. 

De a hallás nem véletlenül rokon szó a hallomással, szoros értelemben véve ide tartozik a falusi térfigyelőkamerarendszer - vénasszonyok és vénemberek utcai padtevékenysége (nem csoportkekszre gondoltam) - susmutyoló pletykaáradata. Ami köztudott, hogy mennyire fedheti a valóságot. Mint az igaz szerelmesek kádnyi szarát a kanál méz. 

Hitelesebb lehet az, ha egy közeli ismerősünk anyagi nehézségből, betegségből kilábal, párkapcsolati problémáit rendbe rakja - de az tény, hogy egyik sem kifejezetten, de ez utóbbi  nem egyemberes dolog. Viszont ahhoz, hogy valami változzon, elsősorban magunknak kell változzunk. Amíg egyhelyben toporgunk és várunk a sült galambra, addig a megoldás kulcsa sem kerül a kezünkbe. Ez egyfajta halogatás (belenyugvás, belefásultság az úgysemsikerülbe, a nincsértelmemébe). A halogatás, odázás pedig a lehetséges eredményt nem segíti elő. Viszont a nyavalygás táptalaja, a panaszkodás melegágya. Ez elmegy egy darabig, mert betegnek lenni jó. Hiszen kerülgetnek, törődnek velünk. Egy darabig. Aztán azt vesszük észre, hogy lekopnak a barátok, széles ívben kikerülnek az ismerősök, mert valljuk be, értelmes ember nem tölti a drága idejét a másik ember butaságának a pöcegödrében végtelenségig. Pár próbálkozást kifejt a bajban levő segítségére, aztán ha látja, hogy az nem akar kimászni a dagonyájából, békén hagyja. 

Tapasztalás olvasás által: életbölcsességet megmondó guruk, tanítók sokasága ömlik ránk a könyvekből. Kiválogatni a jót nem biztos, hogy könnyű. Aki még figyel a megérzéseire, az esetleg elsőre eldönti, hogy kitől mit akar tanulni. 

Próbálkozni nem árt, mert mindig nyerünk valamit. Lehet, hogy egy életútban - nem - követendő példára találunk. Lehet, hogy csak nyelünk, nyálat, ez is benne van a pakliban. De csakis a saját komfortzónánkból kilépve tehetünk szert bármilyen új tapasztalatra s ezáltal a változásra is. 

A bukások nem arra valók, hogy feladjuk. Hanem rájönni arra, hogy ami nem a mi jobbulásunk segíti elő, az is tanít. Közhely, de minden jó valamire. Elrettentő példának is.

Az igazi tapasztalás azonban az, amit átélünk, aminek a nyitjára saját magunk jövünk rá. Amikor nekünk esik le az ötbanis. Amiben mi tudunk változni. Lett lègyen az irány bármilyen is, persze nem muszáj a lejtőn lefelé menni. Le is lehet lépni onnan. 

Amikor meg mi tapasztalunk meg valamit, az egy igazi tudás - számunkra - nem valaki által észlelt/kiokoskodott igazság, amit esetleg még valaki más tanítana, aztán szép ügyesen úgy járunk, hogy sok bába közt elvész a gyermek. 

Ez nem azt jelenti, hogy minden marhaságba fejest kell ugrani, hurrá, szabad a pálya, próbáljuk ki esetleg, hogy milyen egyszerre 5 liter szilvát - OH - formában legurítani a torkunkon. Vagy haddlám, tényleg létezik-e gravitáció, pl. a tizedikről lefele szárnyalva. 1 db. galócát is meg lehet enni. Egyszer. Értelmes embernek a tapasztalások fogalma, remélem, nem ebben merül ki. 

És aztán lehet véleményezni arról, amit átéltünk. Úgy, hogy tudjuk: ez a mi igazságunk, a mi tapasztalataink által létrejött tudásunk. Ez nem mindenkié. Nem érvényes hétmilliárd emberre. 

Viszont nem vall túl nagy ikúra az, mikor kifigurázunk, karikatúrázunk, kiröhögünk-gúnyolunk egy vallást/eszmét/irányzatot/gyógymódot úgy, hogy halvány fingunk sincs róla. Nem is jártunk valójáb an utána, hogy mi, de véleményünk az van róla. Mert mért ne. 

Lehet lejjebb az egóval. Egy emelettel. Vagy kettővel. Talán a földszinten is van talaj. Sőt a talaj alatt is található föld. A föld túlsó oldalán is. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762020. november 9. 15:54

@okeanus: Magánemberként néhánytól én is megszabadulnék itt - bevallom. A valóságban amúgy kerülöm is a leszívós embereket, lett légyen rokon, szomszéd, bárki, s a munkám során is. (Masszőrként.) Bármennyire szüksége van mindenkinek a javulásra, de az nem olyan áron kell megvalósuljon, hogy közben engem kifingasson.
Persze már jó egy éve nem merültem le energetikailag. És ez szuper. És jelenlegi kliensköröm mind jó ember - az én szemszögemből.
Szóval ez van. Mindenkinek mást jelent a társaság, a kapcsolat. Van, kiktől nem árt elbucsúzni. Vagy az sem baj, ha engem dobnak. 🙂

okeanus2020. november 8. 16:56

anderszkor:
Mint látod ez az én véleményem!
A tiéd a letiltás. - de hát mindenkinek a magáé...

Pera762020. november 8. 14:10

@Mikijozsa: Volt egyenlő is a lej s a forint a forradalom után. Most más istenjárás van. 🙂 A személyis vicc az ilyen helyi szólás, azt jelenti, hogy aki felnőtt, azt csinál, amit akar. Azaz ki-ki eldöntheti, hogy jót avagy a rosszat cselekszi-e. Vagy passzív marad. (Ez is lehet jó/rossz is akár.)
Én is mindent másképp tennék ezzel az ésszel, ami kost dekkol a fejemben, de ez volt az az út számomra a kiindulási pontomhoz mérve, amin ehhez a gondolkodásmódhoz eljutottam ilyen tapasztalatok árán, tehát ez így lett helyes.
Ês mindenkié jó, neki, akárkinek. (A rossz is jó.) Mert ha nem lenne egy rossz állapot jó, akkor változtatnánk azon vagy a hozzaállásunkon. (Felismeréssel.)
Most rengeteg lehetőség adott ébredezni, könyvek, internet, tanfolyamok árasztanak el bennünket. Történetek, életutak vezethetnek. A világ kitárult.
Régebb kevesebb lehetőség jutott ilyenekre.

Mikijozsa2020. november 8. 12:21

@Pera76: vajon 5 bani manapság hány forint? valamikor még 5 fillér lehetett... talán jobban is járnék ha most buletinem lenne, azt hiszem már bánok egyet-mást

Pera762020. november 8. 11:44

@Törölt tag: 🙂

Törölt tag2020. november 8. 11:12

Törölt hozzászólás.

Pera762020. november 8. 09:27

A hitvilág - hitrendszer mi? Minden egyes tapasztalás által szerzett információ a fogantatástól - jelentsen ez bárkinek bármit is (akár emberi testi fogantatás ebben a létben vagy másban, lelki fogantatás, epigenetikai anyag, a generációk által hozott, átöröklött sors: azaz sejtszintű memóriainformációk, a szellemi tudás vagy mindezek összessége vagy még több) a pillanatig értve. Ennek az alapja úgy kb. mindenképpen az első 7 év. Ide tartozik a minden átélt történethez kötődő érzelmi töltet, a szüleink, tanítóink, barátok, munkatársak hatása. A szokások, elvek, tudás, tanulás, események, az öröklött temperamentum is. Ebből áll össze egy igaz(nak hitt) ön- és világkép. Ez változik az ember változásával jobb felé - önmunka során - vagy a beletörődés, a felelősségvállalás hiánya, a nemakarás miatt, a tükörbe nézés hiányától, butaságtól rosszabodik.
Mindenkinek saját buletinje van, azt csinál, amit akar.
Magyarul: jogodban áll lenni vsgy nem lenni. 🙂

Pera762020. november 8. 09:13

@okeanus: Valahogy így gondolom én is. Talán még pár gondolatot hozzafűznék a hitrendszerhez: pont ezek a blokkok - a haladásban. Beépültek alapként, aztán ahhoz, hogy felülírható legyen - mert az - sok önmunkát igényel a felismerés után, változni kéne. Ezekre gyártunk kifogásokat (többet kéne mozogjak, de..., megtanulnék meditálni, de..., fos a munkám, de...), ha már itt tartunk és ujjal mutogatunk másra, akármire a saját felelősségvállalásunk alól kibújva, az már sejteti az utunkat a ködbe. Arra van az előre. És ott a változás által jobbulás van. Az út a cél. Az önismeret. A fejlődés. És ezzel a kollektív haladás. A válaszok megtalálása kinek-kinek a kérdéseire. Az egyhelyben tapicskolástól nincs esély nagy felismerésekre.

Pera762020. november 8. 08:59

@Törölt tag: Tökéletesen értesz. Én meg egyetértek. 🙂
De jó lenne, ha majdnem mindenki már így látna... lassan, lassan, hátha megvalósul. Nem reménytelen egészen az ügy. Talán az elszórt magocskák némelyike nemcsak sziklára hull.
(Munkám során sokféle emberrel dolgozom, van egy kevés réteg, ki magától ébredezik, figyel, megismerni akarja magát, változni. És van a másik oldal, egy-egy nagy seqqberúgásra - balesetek, traumák hatására - mozdulnak meg. Az utolsó rétegre meg nagyapám lesajnálóan ezt mondogatta: Meglett fiam, ez es, ami lenni akart.)
Köszönlek az értésért.
Mindig tanítasz. Ezèrt olvasnék többet is.
@Edeke: 🙂 Azt már felfedezték. Csak nincs mindenkinek esze megvenni. Mert ingyen van. Az ingyen meg nem érdekes. Nem értékes. Viszont ha egy durva árat kibiggyesztesz, az a címke már minőséget sejthet. Egyeseknek.
De hiszem, tudom: a reményhal.

okeanus2020. november 8. 08:58

...mindenkinek VÉLEMÉNYE van nem igaza
igazság; ami valamilyen szinten egybeesik, vagy megfelel a tapasztalható, vagy más módon bizonyítható valóságnak/hoz .. /a tapasztalás és a valóság külön magyarázat tárgya lehet, vagy leginkább csak körölírás/
a tudás; alkalmazott ismeret, amely alkalmazás lehet tudattalan, véletlenszerű is, hangulati, árnyalt stb...
Véleményünket értékrendünk /kialakult, vagy alakuló/ alapján mondjuk, amelynek alapja a műveltség, a hitvilág ,a tapasztalás, átvett és tanult értékrend /szokás/ stb...
véleményünk, akár szóban, akár tettekben nyilvánul meg igazodási pont embertársainknak... /pl. sznob/
Minden véleményt lehet helyén kezelni, minden véleményt lehet teljes és örök igazságnak hinni...de melyik mennyi értelme van? melyik visz előbbre? merre van az előre? és ott mi van?

Edeke2020. november 8. 07:06

@Törölt tag: pedig mindenkinek igaza van, és igaza is lesz, amíg fel nem fedezik az empatia-fegyvert (Galaxis utikönyv stoposoknak)

Törölt tag2020. november 8. 00:06

Törölt hozzászólás.

Pera762020. november 7. 23:21

@liketorn: Én nem keresem, de kösz. 🙂
@csillogo: ❤
@Rozella: Hát ki tudja azt. 🙂
@Törölt tag: Jó kérdés ez...
@Mikijozsa: Vakarom a fejem, hogy merre hány méter, nem tudom, de biztos igazad van.
@Edeke: Kérdezheted.

liketorn2020. november 7. 22:03

A tökéletes, egyetemesen elfogadott hangot senki nem találta meg eddig, sok szerencsét :P

csillogo2020. november 7. 20:34

"A bukások nem arra valók, hogy feladjuk. Hanem rájönni arra, hogy ami nem a mi jobbulásunk segíti elő, az is tanít. Közhely, de minden jó valamire. Elrettentő példának is."
Igaz! :)

Azért vagyunk megmondóemberek, mert szájat is kapott az ember és akinek van, az arra használja, az evésen kívül, amikorra már megtanul beszélni, hogy megmondja a véleményét! Akármiről is. Ez persze nem baj, csak van ill. kéne lennie egy határnak, amit nem lenne szabad túllépni, de ezt a határt az ember fegyelmezettsége és jólneveltsége, IQ és EQ-ja és még "ezer" más határozhatja meg. Érettségi fokunk a cselekedeteinken keresztül is mérhető, érezhető.
Már nem szaporítok itt több szóvirágot :D - nem tudom tovább mondani - egy biztos, annak sokkal jobb, aki csak szemlélődik ezek fölött a dolgok fölött és nem érti mire ez a nagy izgágaság, okoskodás és pálcatörés embertársak fölött. A világot nem ez viszi előre sajnos!
Ha dráma kell és cirkusz kell - akkor az ember tragédiája képbe kerül(het)!
Nyugis estét - megmondók nélkül! :)

Rozella2020. november 7. 20:18

... nincs mit csodálkozni, nagy szükség is van rá, hogy "valaki mondja meg"... csak hát ki a Valaki? :)

https://www.youtube.com/watch?v=2OQVgm4H7fg

Törölt tag2020. november 7. 19:36

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2020. november 7. 17:53

szerintem - minden vallás privatizált, az az kisajátított a sáp nagy része egyébként a pápa számlájára landol és ez tény, nem gúny - vagy rosszindulat elmondani az igazat amit egyébként a média kellene tudasson velünk, de ők elkendőznek mindent

Edeke2020. november 7. 16:56

Mivel van méhlepényünnk, ezért azt hangoztatjuk, mi ebben a gond? Na és? kérdezhetném, ha akarnám...ugye

Pera762020. november 7. 15:15

@negyvenkilenc: 🙂
És kiragadva egy darabot a saját szövegemből - mert illik reám is, isa bezony:
"Megmondóemberek vagyunk. Vagy voltunk. Leszünk. Valamelyik kategória biztosan illik mindnyájunkra. Vagy mindegyik."
Néha restellem is, amúgy magam, hogy mi voltam s még mi vagyok. De az út még hosszú. Remélem. 🙂
@skary: 🙂

negyvenkilenc2020. november 7. 12:59

Kedves Erika! Ezt a finom fokozást, amivel a melegebb éghajlat meglátogatásának érdemességét felemlítetted, tanítani lehetne :)

skary2020. november 7. 12:12

mondom a zuramnak tibi :)