ki-sebek

Humor
Pera76•  2021. február 1. 19:38

Mit vegyünk magunkra?

A testünkre leginkább ruházatot. Persze futkorászhatunk ruha nélkül is. De.
1.Jelenleg tél vagyon. Ebből kifolyólag csudálatos jégcsap fog fagyni mindenünkre, a letört kétméteres (mű)szempillák vagy a becses férfitestrészek meg nem adnak valami szívderítő látványt.
2. Csóré cirkuszi mutatványunkat, pláne maszk nélkül, a bukszánk fogja keserves sírással bánni.
3. Tölgyesre kerülni nem igazán díjazott olimpiai bajnokszám.
Na, de mit vegyünk a lelkünkre? Mit vegyünk zokon? Mit ne vegyünk fel?
Számtalan - legtöbb - esetben, ha valaki számunkra nem tetszőt mond/cselekszik, akkor rögvest elgurul a gyógyszerünk. A rossz hír: mindaddig így fogunk reagálni, amíg magunkba nézve, némi felismeréscseppeket bevéve meg nem tanuljuk, hogy egy számunkra ellenkező véleménnyel nem bombát vetnek ránk feltétlenül. (Persze léteznek fejlődésképtelen lények, de az ő hiányosságaik nem a miénkek, zárójel bezárva.) Nem személy elleni támadás az egész, hanem kettő vagy több ember különböző véleménye egy adott szituációban.  
A vélemények néha teljesen azonosak. Hurrá! Szuper! Néha átfedik egymást, de olykor ég és föld között lebeghetnek, abból kifolyólag, hogy minden embernek más és más csomagot pakoltak össze a születés nevű boltban – temperamentumot, genetikai ékszereket – és az életnek nevezett akadálypályán mindenki más feladatokkal találkozik. Másképpen tapasztal, észlel, reagál, értelmez, tanul. (Vagy nem. Hiszen csöppnyi szarkazmussal fűszerezve isa bizony elmondható, hogy vannak olyan elvetemült példányok a nagyvilágban, kiknek az egyedfejlődése az óvoda küszöbén már befejeződik.  De ez ugye szerencsére nem a mi falucskánkban fordul elő. Teljesen máshol.)
Ami akadályoz a fejlődésben, az elsősorban az ego. A sajátunk. Ott pöffeszkedik bennünk, mint a mindent felfaló kis gömböc, és a bicskánk is beletörik, ha ki szeretnénk pukkasztani. Pedig, hajh, de mennyi trutyit  dédelgetünk ott… És hogy félünk megszabadulni tőlük, hiszen akkor a kis komfortzónánkból ki kéne lépdelni.  Ott kinn meg a biztonság megszűnik. És de jó a biztos rosszban dögleni, mint esetleg megpróbálni az ismeretlent. Ami hozhat talán egy legjobbat. De ide gagya kell. S gagyamadzag. Ugye.
Talán ott kezdődne az első osztály, ha nem is töltenénk meg gömbecünket mindenféle káros, ártalmas hiedelemmel, szokással, gondolattal, szóval, cselekedettel. És mulasztással. Hanem a tudatosság mezei virágillatából szippantgatnánk, és nem elégednénk meg a csatornabűzzel. Ha kinéznénk a fejünkből, s meglátnánk azt, hogy egy igazság onnan nézve 6, innen 9. És akkor sincs világvége. Esetleg világbéka.
A konfliktuskezelések fontosak. Nem kell egyetérteni a másikkal, ha úgy érezzük, hogy nézeteink eltérőek, de nem sárkány a másik ember s nem mi lennénk a sárkánykobakgyaluló hős se a népmesékben.
Amit a másik velünk közöl, az nem személy elleni támadás. (Hajlamosak vagyunk ezt hinni, és kilőni kívánjuk sokszor – majdnem mindig – az illető embert a holdra. Vagy a még-jobb esetben: a napba. Hadd süljön a gonosza ropogósra, amiért ellent merészel mondani nekünk.) Holott a dolgok rendje nem az, hogy felfőzzük az agyvizünk, agylobot kapjunk, megálljon az eszünk, felmenjen a cukrunk. stb. más ínyencségek. Ezt is megtehetjük természetesen, ha vagyunk annyira idióták. Semmi akadálya. Szép magyar nyelvünk elmondja, hogy mi lesz a következménye. (Szaporítjuk a gyógyszerlétszámot a markunkban, s A végső testeltakarítási vállalatokhoz közelebbi, hamarabbi ismeretségbe kerülünk. Magyarul: idő előtt kipurcanunk,  beraknak a fadzsekibe s azzal annyi.)
Egészségből egyet ajándékoztak számunkra. Az Okosan gazdálkodj meg ugyan egy játék. De nem mindegy, mit nyerünk és mikor. Macskáék hét életét nem lehet a lottón kiszuggerálni a varázsgömbünkkel.  Dorombolhatunk s nyávoghatunk.  Semmi pénzért nem macskulhat át egy ember. Annyira nem fejlett még a plasztikai művészet. Hálistennek.
Ha megdobnak kővel - mert esetleg az illetőnek nem volt gyerekszobája – dobhatsz rá ganyét, hegyet, kenyeret vagy semmit. Ez a te ikúdtól függ. Vésd az eszed sziklájába mementóul…
Próbálhatsz aztán érvelni, magyarázni. Meggyőzni viszont fölösleges valakit, ha nem kapható arra. Humorköntöst esetleg lehet adni a történetre.  De az egyes számú szabályt nagyon fontos megjegyezni: Ne vedd magadra.

Pera76•  2019. június 26. 12:59

A bepresszió gyógyítása

A bepresszió pszihiátriai kibetegedéskor a beteg hátán levő melletti is kibetegedik. Ez egy olyan elmeállapotnak, amiben falra lehet megmászni. Önbegyilkolásra késztetjük, ha nem kezelődi ki magát orvosokban, kuruzslókról, gomblyuktabletták segítségére. A depresszió elővigyázatos, a páciens alkatrészeitől apránként feltámad. Saját magát folyamatát találja rá.
A betegtől a hangulati állapot fel-le hullámzó vasút, mániásokig vezető a végállomást. Néha süllyedő Titanicjátok, egy másodperc előtt már szívritmuskavar, utána a menyekben jártam. A havi testsúly váltakozó árama anasztáziával sikeresen kezelve, az altatást elősegítő mellékhatásokban kérdezze a gyógyszert és az orvosságokra. A következő levő vitaminok a lelkiismeretfurdaltaságot szüntetik ki: almahélya, citromfűzfütyi, lábbüdöske, papsajtmerevedés, legénykancatojás alákevert habjaitól, bőröndhal cipőfűzők, ipekaka. Szakember kiügyeletével.A homlok arccal által dörzsölése megtereli a figyelmet. Nagyi daganat daganatos esetén eltávolításban. A kávacsont kútágasok törésveszélyes, kálciumfog pótlása. Fertőző idegek feloltása. Krónika betegség átszűrése. Rágani: kálciumfogmű. Láttani: üvegszem naptólelforgó ecsetelése festékig. Fázó mosolyt megöltöztetni.Támadásbeszéd: ásító inasnak feltanulni. 
Vérvizsga jó a stresszszintig. 
Fizikaterápia megcsinálmányozzuk.
A hazatérő halálfélelem kiáramlása a fogak szétkoccanásához nyilvánosodik fel, kémanyagok napkeltétől holdfázisig a didergést. A fáradtság kimerült eleme megmániát terápiájai a magyar népmesére. De vigyázzba állás: ha sokáig nézi ki a betegség, akkor almamell holdakká és napszeméremdomb! A szóizommagok letaposása könyváramlatokat vált meg, tilosban!
Az okoktól: rendellenes hormonfelfüggesztés bitófa, pl. szomatosztálin, jóllakotthormon, para-dicsomos, inzultáló hormon, teszetoszahormon. Ez hormonságok a préselés székével bemennek a szervezetből, folyékony literek adagolásável és impulzusparaffinokra. Szenvedélyes nyomásban.
A tartós ébrenléti legyőzése homlokdeszkán vágással nem engedélyezettül.  

Csoportos csontfoglalkozások javallt, kommunikációs répákkal, fegyverkisüléskor mély elnyúlástól.
A függőségekre felszokás miatt faalátermelő cégek alkalmazban, és cérnagyárak összezárva, ne tudja megkötve.
A kecske virágja zsákra gyűjtve, tarkóhájjal melegítve fejsajdulást alásegít. Ezt a pohár eljárást naponta dolgozni.
Fiatal fürdő vizeire ülni. Patkolni iszapot a testre, a szájat kicsukni, ne jöjjön ki az iszapok. A fül ágát alkalmi süketeknél bemosástól. Egy emberi teremtve mindegyik gerincét helygörbítení, a sokhajlam zavarja az összepontosítást. 
Glézerterápia, végső esetben sebagy, léggömbzsugorítás, északi alkohol fényjelentés jöhet be a szóba. A sisakkés viselése tiltottság, a betegséget ellenállóvá teszi, a hideg vízbe mártott súly testét veszti. Tilos! A kézüreg mozgatására kicsi zöld orrgolyók piszkálása használt, iszolhat a betegség mindenféle klórra tisztítottul csapvizektől menteset, gyümölcsnedvek bemagolva, elaltatott tej hasznos. A tejmellék hat, vigyázatos: hetentétől egyszerkor.
A hidegre antihidegtabletta, a melegre homokvihart pótolni. 
Pihenéstanfolyamok megvevése a tavalyi szigetek felettébb.
Háromlevelű lóhuzatot kerülni.


Sok szerencsétbeni gyógyülést!

Pera76•  2016. május 12. 14:26

Masszázsiában kelve-járva

  Először is, szépreményű olvasóim, jelenlegi és majdani kerékhajtóim Masszázsia hepehupáin: lubáljunk egyet. Hériáljunk. Jó-e. Arról, hogy merre hány méter Masszázsia. Na.
  Ez egy olyan ország, itt, ehelyütt ne, ahol az emberek szeretnek heherészni. Bocs. Heverészni. Lövéteiesen mondva: ülni a hátukon. Mármint azon emberek, akiknek bajuk van velemmel. Mert a baj, ugye, csőstől jön. Illetve az elejin csak cseperészik, eseget, mint a májusi eső március derekán, aztán itt ragad, mert asziszi. Hogy szeressük, pedig igen, de lassan már nem egészen. Mert van egy olyan sanda nézésem, hogy nyárig fog itten né pancsolászni, hadd másszunk a katyókában, mossuk avval a saruink, meg a lelkünk kezeit. Hászen. Egészen reafér mindegyikre a vikszolás… szó se róla. De azért...
 Szóval van a baj. Mert az ember olyanféle szerzemény, hogy amíg nincsen baj, addig honnan tudná, hogy a miafféle, aztán ki kell tanulni szépen a baj csínját-bínját, hiszen a jó vendéget nem illik kiebrudalni a portánkról. Marasztaljuk, tessékeljük, hogy fáradj bennebb, hé, hadd ismerkedjünk meg, ki fia, borja lennél. Ehun e. Csűrjük, csavarjuk, toszigáljuk, lesünk belé, ki belőle, úgy teszünk, mintha értenénk, de közben halványáfonya színű ibolyánk sincs, hogy mi a bajunk, azon küjjel, hogy úgy érezzük: gucsa nő a gondolkodástól a fejünk elé és lassan megcsemellünk ennyi agyatlankodástól...
 Ha se jobbra, se hátrafelé nincs bélátásunk, s olyan a jövő, mint a fejünk közepe – vízszintesen függőleges – mit tegyünk nagy búnkban?
  Bólintunk: jöjjön a masszőr. Mert a masszőr kórház. Teljes laborfelszerelést hord a szíve kebelin, kisujjából szopja ki a lexikonok békenobeldíjas y vitaminjait, mindenféle analízist elvégez sepercek alatt, ötdimenziós cétét gurucsál elő a párnája alól, azzal les bé a fenekünk sötét kútjába is. Lélekoperál. Amit egy orvostanonc 7 év egyetem alatt se tud bebiflázni, azt a masszőr bevágja 1 mozifilm leforgása alatt, mi az neki. Reád teszi a keze lábfejit és hopp, Lázár felkel. És járj.
  A masszőr tehát sumér szem úr(nő). Egyiptomi ankhalt eszik reggelire, róvásírás-mártással körbekerülgetve, desszertként jakteagalacsinba forgatott csomasándorokat vallat, szent grálic színűre. Attól olyan okos. Ez a receptje.
  Masszázsia lakója tehát gyógyít, nyjomigál, a csuklyásizom csuklyik bánatában-örömiben. Gyertyát dug a füledbe. Egyiken bé, másikon ki. Köpölyt a lapocka holdkráterjeirre. (Ahonnét előbb ijedtükben az ufók meglógtak.) A sípcsonton eljátszik egy holvagytokszékelyeket, a hollócsőr karizommal versenyt kárál, szív, csak rád, a talpad megreflexiózza, az öreglyukad megifjítsa. Úgy ám. Ha ez se elég, akkor a száz szellem lakhelyére jöhet a mogusza, te tsubo.
És végezetül adatik hírül, azaz kidoboltatik: aki Masszázsiába el megtéved, az tartsa ezeket szeme előttiben:
-   bármi baja nincs: lesz
-   baja nincs: bármi lehet
-   bármi van: baja nincs
Vagy teccőleges kombinésön.

Pera76•  2015. december 22. 21:34

ufóknak való bévezető a földi lét útvesztőiben

...avagy hogyan kell a szudvarhelyi merkúr női budijában pisilni

  először is menj a szag után, ha jó az orrod, eléred véle a kilincset. a teljes gázzal kiáradó szarszag ne vegye el a kedvedet, vagy nekem nyolc nevű társasjátékra is vállalkozhatsz. máskülönben vagy belécsorogtatsz, vagy igen. ha van nálad pár pézsé, nyert ügyed van, eggyel megfoghatod a nyúlós kilincset. ha nincs, akkor is megfogatod, R-GO kilincslenyomás nélkül max. duplarugással kerülhetsz ajtón bévül, az meg pénzileg nemigazán lesz kijövedelmező neked. garantálom. de a bíztiőrnek igen, mert két ásítás közé beszoríthat téged. a sarkába.
  beljebb kerülvén meglátod, hogy ott pöffeszkedik még két ajtó a középkori himlőfoltos - vízpettyes - tükörtől s a kagylócsorgástól jobbra, ez utóbbi rásegít a pávlovi reflexekre. természetesen. tetszőlegesen sakkozhatsz, perpill épp melyik illemtudó helyen nincsenek, ha ötöslottód van, és még pézséd, mehetsz tovább a szent ajtó háta mögé. ott észreveszed, a kilincs halvány őszirózsa, de van egy retesz, azt odahúzod a maradék takonytörlővel. nem baj, ha használt, úgyse lássák. még. azután szemügyre veszed, hogy a táskát nincs hova letenni. ill. van: a huddos földre, de ha ezt az intim kapcsolatot kihagynád, akkor szépen leveszed az okulárét a fejedről, a táskába cuppantod, bezipzározod, felakasztod a tatyót a nyakadba.
  ha még élsz, akkor felhúzod a nagykabátod, kicsatolod a nadrágszíjat, kigombolod a kétszemű gombot, letolsz nadrágot, barnacsipkés harisnyát, piros bugyit vagy fordított színekben, és közben imádkozol, nehogy a táska kinyomja a szemedet, megfullasszon a súlya, neadjisten kiszotyogjon belőle az ammóniadús csempére a fésű, tükör, csat, szemüveg, obé, megrágott szájfény, számlák, pénztárca, kanálistető.
  és pisiiiilsz. persze hátul fogod a cókmókod, nehogy odaérjen a budához, a segged se, mivel kösz, nem kérsz szifiliszt, hepatitisz át zéig, ilyen-olyan szedtvevedte pirossárgakék zászlót a férfifaló cunamidra se. mivel hátul nincs szemed, telibe célzod a földet, az ülőkét, a plafont. nem számít, egyetemes testvéri társaságba kerül a te ammóniád, őszintén sziázik a tucatórája ott heverésző többivel.
  mivelhogy a budapapír kitudjakivel kitudjamikor lelépett a tárolóból, megtörlöd a képzeleteddel a pézsét, vagy ahogy akarod. és kielégült mosolyval felöltözöl, kezet mosol, miközben a kint rád várakozó hímtag a látványodra félórás homlokcseppjeit törölve nyugtázza: nem, valóban nem húztad le magad a klotyón. 

Pera76•  2015. február 26. 13:24

A szürke ötven sáraranya

Gyermekeim. A zúrban. Ekkora marhát, mint én. Elmondom némi nyálelvonókúrás - értsd: áfonyabonbon rágcsálása - bévezetéssel, mi történt földön s egen. Esment.

Könyv ide könyv oda, de bizony a szürke egy árnyalatát egyszer se olvastam, még azért se, csupa trendiségből. Mert amit felkapnak, azt a bukszám - s most a pénztárcámról beszélnék kivételesen, nem a Ludolph-féle számról - nem tudja befogadni ennenmagába. (Mivelhogy az ég alatt lassacskán 4 éve, kitartanak és el, mert bacok dógozni menni, háhonnanlegyen erre fel zsém. Kérdem.) S még utána se néztem, miafféle ez az egész díszhisztéria.  Tehát teljesen öntudatlan állapotban leledztem magamot, e téren s ezen időben.

Aztán valamék estve, hála egy kedveshüle poetes címkifacsaró röhögményének, mit a fészre kiduvasztott, s ilyenek, elhatároztam, az onlinon filmben megnézem, lám, mi a juhtúró ez. Mármint a filmecske. Az első része semlegesen uncsi volt. S még kamerás felvi, tehát tényleg tök szürkén jött át. És akkor beviharzott hozzám a kisebb fiam talpmasszázsra. Közben jött a béta része a filmnek is. És oan-oan cukiság volt domina vagy pontosabban dominó - mermivel férfi az uralkodni vágyó a történetben - cselekedetekkel kitölteni a szemem, s közben talpat dürüszölni, hogy csak na. El sem hiszitek. Még szinte én sem.


Osztán  csak leállítottam a nézőkéimet, elraktároztam éjnek évadjára a filmet. Hát végülis mit mondjak. Apollinaire Tizenegyezer vesszője, de la Bretonne A nagy francia ágya ennél több mindeneket átélt már.


Olvastam néhány filmkritikát is a filmnézés után, érdekes módon mind arra térnek ki, hogy a tinik amúgyis öntorzuló, gyenge lábakon álló személyiségképét ez mennyire rombolja. Pszichológusné véleményét is magamba szíttam, mint a tyúk a herákot az udvarunkról.


A csipszet, kólát teljes kiőrlésű ebédnek felismerő, telcsi-köszcsi szavaknál egyebeket MTA-ban nagyítóval kereső lánykák, a mindenkitmegkelldugniegyszerélünk fiúk - kik tongyó térdigseggű nadrágokban járnak az iskola mellé, s úgy, mintha feszt bele lennének fosva - mitől okosodhatnak avagy butulhatnak még jobban? El kell-e zárni a külvilágtól egy burába a gyermekeket, ne lásson, halljon, tudjon, aztán mikor kireped a harangból eresszék meg, mint a vízcsapot, avagy hasznosabb-e elmagyarázni, né, fijam, ez s ez is létezik, próbálj meg egyensúlyozni a saját pallódon, hogy ne deregj belé nonstop a mélyvízbe, mert megesznek a medvék?


A főszereplője egy gyönyörű pasi - mondják a kritikusok. Hihi. Lelkileg sérült önképű - saját hibáján kívül, de már felnőttként. Nekem  - lehet túl alulképzett vagyok - erről semmi más nem jut eszembe, minthogy inkább elmegyek uborkát vásárolni. A másik főszereplő egy egyetemet végzett, s még szűz lány. Én pedig zsánndárk lennék. A köbön.



Kettejük jellemeik, hibáik, erényeik méltassa az ántipék, s közös döntéseik létjogosultságát pro és kontra kenjétek vajaskenyérre méz vagy só helyett, s ti, csőcselék, verődjetek két csoportokba. Egyik része védje a rosszat, másik rész támadja a jót, hadd egyengetődjön az igazság belé az árnyékos föld teteje fölé.


De egy szent s való: nem ez fogja megváltani a fényt, sem elkárhoztatni a sötétet. Van más is Isten szénszínű bugyraiban, s az ördög ragyogó tenyerén.


Jónagyfiam, mikor kérdeztem, miért nézi az éjjelnappal butáit, s a barmok köztöt, azt válaszolta: Hogy ilyen ne legyek, s legalább van min röhögni.


Tehát az mondom a filmről: ándobikabeccs. Haki meg érti, majd megcsókolom ezért, a többieket meg magasról le se.
:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom