Ének

Vers
stapi•  2019. május 6. 22:14

Pityergő

Pityergő

 

Pityereg a költő,

senki se érti meg,

szobájában egyre

ide-oda tipeg.

 

Nem érdemes írni

- panaszol magába' -

jobb volna elmenni

mohácsi csatába.

 

Ottan hogyha egyszer

kupán hajítanak,

múlik a gond biztos,

ki is lapítanak.

 

Amint így kesereg,

beugrik a múzsa,

rögtön megbizsergett

csontja meg a húsa!

 

Sugdos a fülébe,

homlokon csókolja,

következő versét

jól be is kódolja.

 

Engedelmes lévén,

rögtön le is írja,

éppen hogy nem béget,

mint valami birka.

 

De sikerül biztos,

s majd az ország népe,

mikor elolvassa,

felragyog a képe.

 

Viszik is azonnal

fejét magasztalni...

Ám kiderül hamar,

hogy bele fog halni!

 

2019. május 5.

stapi•  2019. január 25. 09:25

Jégvilág

Jégvilág

 

Jeges lett a szíved, kedvesem...

Megfagyott a szeretet oltárán.

Bezárult szemekkel vagy jelen,

Isten fényén olvad a lelked már.

 

Fekhelyed ma fehér, tiszta,

fentről aláhullt paplan fedi.

Könnyező gyermekeidet

csak emléked, ami élteti.

 

Jégvilág maradt utánad, csend...

Bús szerelemmel gondolok rád most.

Emléked sugároz meleget --

Sugarában róttam le e pár sort.

 

2019. január 23.

 

stapi•  2018. november 17. 14:55

Öreg veréb

Öreg veréb

Öreg veréb ül az ágon,
a csőrében kendermag.
Reszket benne, lóg az álom,
egyre-egyre csak hervad.

Fényesíti kendermagját,
egyszer talán lenyeli...
Nem is tudja már a napját,
mióta is kezeli.

Most e tréfás, hintás ágon
szelek szárnyán jön a hír:
kicsi veréb hosszútávon
minő pici maggal bír.

Öreg veréb... lóg az ágon...
egyszer talán leszakad.
Nem csiripel mindenáron,
a szava is elakad.

2018. november 17.

stapi•  2018. november 7. 14:01

Vénült nyár

Vénült nyár

Őszre vénült már a nyár,
megfakult a zöld határ.
Októbernek közepén
hétágú a napsugár.

Egy vénasszony sincs a padon,
sőt, a pad sincs, nem tagadom...
Mégis, bárha ősz a pajesz:
vénasszonyok szép nyara ez.

Emlékemben éled már:
fákon tarka a talár...
Zsuzsi, Bözsi s nagyanyó
padon ülnek néha már.

Ha most nincs is a ház előtt
egy pad se, mint rég-azelőtt,
akkortájt is volt ugyanez:
vénasszonyok szép nyara ez.

De a vénült, tűnő nyár
végleg őszbe billen már...
Októbernek vége lesz,
s a fagy mindent jégbe zár.

Így hát a pad hiányától
nem lesz kevesebb a vágyból.
Fiatalabb a vén nem lesz,
de az ősz nagy murit rendez...

Vénasszonyok szép nyara ez!

2018. november 7.

stapi•  2018. november 1. 11:26

Fejfa alatt

Fejfa alatt

 

Fejfa alatt porlik az élet,

vele porlik talán, enyészet

olvassa el a rég megtermett

bölcs szavakat, a szívbe dermedt

 

gazdag verset, mit fájára sem

írt fel senki, de majd visszacsen

egyszer az örök élet maga,

ha felzeng az Úr végső szava.

 

Trombitahang kelti akkor őt,

az elhagyatott, senki költőt,

s dicsőség övezi új nevét –

Glóriázott, boldogult fejét.

 

2018. november 1.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom