Ének

Vers
stapi•  2018. április 5. 15:32

Játék a szavakkal

Játék a szavakkal

Jó dolog itt játszadozni,
kisgyermekként élni,
szavak bűvös tengerében
semmitől se félni.

Mestermunka lenne, hogyha
világunkat mentő
gondolatok garmadáról
hullna le a kendő...

...nem törődnék a rímekkel,
botlana a ritmus,
világlátó, nagy versekben
nőne a sok izmus.

De én inkább játszadozom,
kisgyermekként élek,
így épül föl a lelkemben
a valódi élet.

Világmentő, nagy gondolat
gyökerezik majd itt,
nem lesz, tudom, nem lesz soha
a fejekben avitt.

2018. április 5.

stapi•  2018. március 30. 08:57

Nagypéntek

Nagypéntek

Virág' után izzadt vér, olajfák;
bárány múlik... kenyér és bor, áldás;
csalfa-vak tömeg torkán kiáltás:
Feszítsd meg! S én is velük: Feszítsd meg!
Ökölrázó szavazatuk adják.

Barrabást bocsásd el! A lázadót...
S ezt öld meg, e blaszfémiás mestert!
Ne hagyd élni, ne hagyd, e korcs embert!
S viszi vállán a nehéz keresztet,
az átoksúllyal terhelt, láthatót,

s belerokkan, hogy mentsen engemet,
a halált érdemlő kárhozandót.

2018. március 29.

stapi•  2018. március 12. 15:41

Kalitka

Kalitka

Lágy zene szól, inal a bánat.
Öleli az öldöklő vágyat.
Szombat hozta, szombat viszi...
Szombatonként apró, pici.

Ölne pedig, ölne e bánat,
fűrészeli terebély' fámat.
Szombat reggel, szombat este...
Nyugalom-tó partján leste.

Lágy a zene, bánatom fárad,
nyugalmam ma titokként árad.
Szombat őre, szombat titka...
Elrejti e kis kalitka.

2018. március 10.

stapi•  2018. február 3. 08:27

Svarc poetika

Svarc poetika

Francos-svarcos ez a vers is,
olyan, mint a többi.
Elég bárgyú, elég nyers is,
durva, mint a rögbi.

Nem alkothat mást e szörnyű
félcédulás szerző;
tolla pehely, mégse könnyű...
Olvasóbőrt cserző!

Poétává avanzsálta
a fekete tinta;
ajka sötét... Úgy vizsgálta,
hogy üvegből itta.

Nem csoda hát, hogy árnyékos
felén ül a holdnak.
Minden sora választékos,
summázatot hordnak.

Nem is értem, hogy kiadók
nem kapkodnak érte!
Pedig svarcba, zug-kiadva,
poétásan kérte.

2018. február 3.

stapi•  2017. november 29. 12:09

Egyszer minden észbe hull

Egyszer minden észbe hull

Egyszer minden észbe hull,
késve is talán...
Az, mi lassan csöndbe múl',
értelemre vár.

Hervad már a gyönge ág,
és madár se jár;
minden élőt itt lerág
idő férge bár;

új tavaszra ébredünk,
nézünk szerteszét,
szép emlékekből merünk,
súgva lágy neszét.

2017. november 27.