Ének

Humor
stapi•  2019. március 23. 04:22

Március

Március

 

A március érdekes egy hónap.

Nem tudni, hogy hányadán állunk.

Megmozdul a bor, és kell egy jó csap,

máskülönben józanná válunk.

 

Aztán a Nap! Nem tudja, hol keljen!

Az órát is állítani kell...

Az alvásból jó pár percet elcsen,

s a gazdasszony a kertbe szökell.

 

Visszajön a fecske, gólya, daru,

előbújik sok ronda bogár!

Aszfaltra áll a pénzéhes zsaru,

meg sok csábos, mezté csapodár.

 

Nem tudom, hogy mit is eszek rajta...

Március a kedvenc hónapom!

Vagyok én is egy bolondos fajta?

Vagy csak jó, hogy nincs több hóhalom?

 

Szeretem, és ez a lényeg, kérem!

Vidámabb lett a reggeli szó!

Azért vagyok ilyen hamar ébren,

mert korán nyit a kis kávézó...

 

Meglepődtél, tudom, nincs kétségem,

tőlem talán többet vártál el...

De ha téged ér utol vénségem,

szívedre is e bolondság lel.

 

2019. március 23.

stapi•  2018. október 3. 14:33

Nem kínálom magamat

Nem kínálom magamat

Nem kínálom magamat,
megeszem a halamat.
Míg a csusza párolog,
fáradt lelkem háborog.

Nem kínálom önmagam,
nem sokáig él nyaram...
...Dermed a hal a tálon,
túl van már a halálon.

Csuszám gőze szememben,
nem élek a jelenben.
Jövőt várok patakkal,
licsi-locsi halakkal.

Nem jön, várat magára,
hallgat mások szavára.
Míg a hegyről csordogál,
minden követ megcsodál.

Kínálnám már magamat...
Lelkem fogna madarat!
Dermedt halam a tálon,
könnyem folyik, ha rágom.

Jövőm csorog a rostán,
aprítom a borostám.
Kihűlt halam nem bánom -
Buta vagyok, belátom.

2018. október 1.

stapi•  2018. szeptember 3. 09:38

Kamerarendszert szereltetek!

Kamerarendszert szereltetek!

 

 

              Mindenki tudja a környéken – de legfőképpen én – hogy milyen rendes gyerek vagyok. Nálam a rend, tisztaság mániává nőtte ki magát.

 

Az utóbbi 66 évben viszont azt vettem észre, hogy valaki – titokban és észrevétlenül! – az asztalom alá hordja a morzsáit. Egyértelmű, hogy így van, mert naponta annyi morzsát seprek ki onnan, hogy egy egész havi táplálékom sincs annyi, mint ami ott fellelhető.

 

Eltökéltem, hogy végére járok a dolognak, és kamerarendszert szereltetek fel a lakásomban. Legfőképp a konyhában.

 

              Visszanézve a felvételeket, csak egy árnyat láttam nesztelenül suhanni (hangot ugyanis nem rögzít), ami hol itt, hol meg ott tűnik fel. Sokáig nem jöttem rá a titokra, de ma már tudom: én vagyok az. Árnyéka vagyok önmagamnak...

 

De megérte a pénzt, időt és fáradságot, mert így már tudom: nem kell takarítanom, hiszen tőlem származik az asztalalji portéka, és hát mégiscsak ennivaló az is!

 

              Majd megeszi az a teméntelen hangya meg egér, ami lassacskán kiszorít a lakásomból...

 

 

2018. szeptember 3.

stapi•  2018. augusztus 6. 11:35

Siralomház az otthonom

Siralomház az otthonom

Siralomház az otthonom,
sírni volna kedvem.
Valahányszor takarítok,
bicska nyíl' a zsebben.

Csakhogy ez a bicskaféle
engem szurkál össze,
belenyilall derekamba,
s azt kérdezem: jössz-e?

Mert ha nem jössz, ugyan minek
ez a kényes munka?
A vendégem néhány egér,
s néha egy-egy unka...

Azoknak meg köztudottan
nem áll a kezükbe
sem a söprű, sem a lapát,
s pénz sincs a zsebükbe',

hogy e szívós mestermunkát
megfizetnék nékem,
és ily módon várhatnám, hogy
egészségem védem.

Mert ez a por, meg a piszok
elkeserít engem,
ráadásul a köhögést
első rangon zengem.

Sírok tehát, sírok bizony,
mert e munka undor',
s derekam se szereti, ha
van benne egy kunkor.

De mivel hogy várlak Téged,
elvégzem én bőszen,
s mint a "Mackó", a legvégén
elszaladok hősen!

Eddig tart a beszámoló,
apad már a könnyem,
így ez apró siralomház
megúszhatja könnyen...

...pláne hogyha meglátogatsz,
s átveszed a pálcát,
- talán-bizony megejtünk egy
ír-olvas találkát.

2018. augusztus 6.

stapi•  2018. július 27. 17:40

(Fel)Fedez(t)em magamat!

(Fel)Fedez(t)em magamat!

Verselő emberke hírében
álltam a diadal ívében...
Versemet forgatta,
jött vele borzadva,
s változott arca a színében.

Vártam az ünnepi köszöntőt.
Szárnyaló, szívbeli hősöntőt.
Nem szólt, csak grimaszolt,
kényesen szimatolt...
Nem látta magát a főköltőt.

Semmi baj, majd lesz más, apuskám.
Versemben írom meg a puskám!
Fedezem magamat,
körmölök madarat,
s költő lesz belőlem a pusztán!

2018. július 24.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom