Ének

Gyász
stapi•  2018. június 30. 11:08

Üres leves

Üres leves

Főz a mama, főz, főz,
levese talány.
Egyedüli fűszer
benne a magány.

Forr a vize máris,
röppen az idő,
csigatempót diktál
benne az erő.

Levese, ha megfő,
a nyakára hűl,
gyomra zegzugában
kínok árja gyűl...

2018. június 30.

stapi•  2017. november 20. 20:23

Nekeresdi tánc

Nekeresdi tánc

Nekeresdi faluvégen
"szépen szól a muzsika,"
könnyű lábon fut a téren,
s táncol a kis Zsuzsika.

Egyet jobbra, kettőt balra,
aztán vissza, meg oda,
kurjongat a cifra dalra,
nem megy már ma sehova.

Nekeresdi faluvégen,
ha szelel a csutora,
barna legény jár az élen,
jól megy neki a sora.

Egyet balra, kettőt jobbra,
aztán vissza, meg oda,
éles füle ül a dobra,
nem régen volt katona.

Nekeresdi faluvégen
a cigánnyal húzatom,
nótázok is én a képen,
s a húszezrest csúsztatom...

Könnyet látnak a szemembe',
pedig csak a lámpa csal,
Zsuzsika jár az eszembe,
aki rám már nem vasal.

2017. november 20. 20:22

stapi•  2017. szeptember 29. 09:43

Nekeresd

Nekeresd

 

Nekeresden ne keressen,

nem lakom én ott...

Máshol lakom, hogy nevessen,

aki meg nem holt.

 

Nekeresdi utca kövén

jár ma aki él,

nem sír már az anyja ölén

a keresdi szél.

 

Nekeresden nincs már helyem,

kidobott a fagy,

kis kunyhómból kergettetem,

elöntött a zagy.

 

Nekeresdi falu végén

van a temető...

Idejöttem, mert a szélén

bérbe vehető.

 

2017.szeptember 29.

stapi•  2017. március 10. 15:05

Temetőben

Temetőben

 

Gyöngyharmatként hull a bánat,

kőbe zárva feszül a szó.

Szívre hull az ősi lasszó –

Szabadulna, egyre lázad,

 

küzd a szellem. Közel a nap,

ám az élő itt a mában,

vergődik a bűn markában,

mígnem véget ér a darab,

 

s ellepi a halmok között

fel-feltörő néma gizgaz,

s várja fentebb a Szent, Igaz –

Felfeslik az idő-szövött,

 

láthatatlan, ősi membrán,

és a múló, torz fonaton

a halál jár gyorsvonaton,

s elkésik a lomha „megbán“ –

 

Szikla szíven szikla fekszik,

porba hullt a lét csillaga,

ráköszönt a vak éjszaka ––

De ma még fenn tüskék sebzik,

 

gyöngyharmatként hull a bánat,

kőbe zárva feszül a szó.

Sóhajt: van-e oltalmazó? –

S csinosít egy “örök” házat.

 

2014. november 2.

 

2017.03.10.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom