Ének

Gyász
stapi•  2019. október 15. 14:02

Itt vagy, Mama?

Itt vagy, Mama?

 

Itt vagy, Mama?

Koldul a lélek, kér a száj.

Oly hamar itt hagytál!

Kis kereted ma még kisebb talán,

elvitt közülünk a bősz halál.

Mégis élsz ma!

Körülállunk, emlékezünk,

egyszer hozzád elérkezünk...

Nagy találka lesz az, tudom,

futok, amíg fel nem bukom.

Utánam fut az unokám,

kezében van a buzogány!

Halál ellen a kis Botond...

Kurta élet a nagy porond!

Itt vagy, Mama?

Koldul a lélek, kér a száj.

Oly hamar itt hagytál!

Kis keretedben rózsaszál,

krizantém is otthont talál...

A gondolat itt olyan sivár!

Minden feledhetőt kizár.

Körülállunk, emlékezünk,

egyszer hozzád elérkezünk...

Nagy találka vár mireánk,

visszarepül a bumeráng.

Itt vagy, Mama?!?

Megyünk haza!

Lányok, vejed, kis unokád,

férjed is megy... Megyünk hozzád!

Csak kis idő... Dolgunk van még...

Ha itt lennél, mit nem adnék!!!

Várj meg, Mama,

Megyek haza.

Először én, mert így dukál,

jön a kocsi, már itt dudál.

Fekete az, s mint a nagyok:

kísérettel, és nem gyalog...

Itt vagy, Mama?

Már itt vagyok.

Zúgnak felettem a dalok...

Itt vagy, Mama...

 

2019. október 14.

stapi•  2018. június 30. 11:08

Üres leves

Üres leves

Főz a mama, főz, főz,
levese talány.
Egyedüli fűszer
benne a magány.

Forr a vize máris,
röppen az idő,
csigatempót diktál
benne az erő.

Levese, ha megfő,
a nyakára hűl,
gyomra zegzugában
kínok árja gyűl...

2018. június 30.

stapi•  2017. november 20. 20:23

Nekeresdi tánc

Nekeresdi tánc

Nekeresdi faluvégen
"szépen szól a muzsika,"
könnyű lábon fut a téren,
s táncol a kis Zsuzsika.

Egyet jobbra, kettőt balra,
aztán vissza, meg oda,
kurjongat a cifra dalra,
nem megy már ma sehova.

Nekeresdi faluvégen,
ha szelel a csutora,
barna legény jár az élen,
jól megy neki a sora.

Egyet balra, kettőt jobbra,
aztán vissza, meg oda,
éles füle ül a dobra,
nem régen volt katona.

Nekeresdi faluvégen
a cigánnyal húzatom,
nótázok is én a képen,
s a húszezrest csúsztatom...

Könnyet látnak a szemembe',
pedig csak a lámpa csal,
Zsuzsika jár az eszembe,
aki rám már nem vasal.

2017. november 20. 20:22

stapi•  2017. szeptember 29. 09:43

Nekeresd

Nekeresd

 

Nekeresden ne keressen,

nem lakom én ott...

Máshol lakom, hogy nevessen,

aki meg nem holt.

 

Nekeresdi utca kövén

jár ma aki él,

nem sír már az anyja ölén

a keresdi szél.

 

Nekeresden nincs már helyem,

kidobott a fagy,

kis kunyhómból kergettetem,

elöntött a zagy.

 

Nekeresdi falu végén

van a temető...

Idejöttem, mert a szélén

bérbe vehető.

 

2017. szeptember 29.

stapi•  2017. március 10. 15:05

Temetőben

Temetőben

 

Gyöngyharmatként hull a bánat,

kőbe zárva feszül a szó.

Szívre hull az ősi lasszó –

Szabadulna, egyre lázad,

 

küzd a szellem. Közel a nap,

ám az élő itt a mában,

vergődik a bűn markában,

mígnem véget ér a darab,

 

s ellepi a halmok között

fel-feltörő néma gizgaz,

s várja fentebb a Szent, Igaz –

Felfeslik az idő-szövött,

 

láthatatlan, ősi membrán,

és a múló, torz fonaton

a halál jár gyorsvonaton,

s elkésik a lomha „megbán“ –

 

Szikla szíven szikla fekszik,

porba hullt a lét csillaga,

ráköszönt a vak éjszaka ––

De ma még fenn tüskék sebzik,

 

gyöngyharmatként hull a bánat,

kőbe zárva feszül a szó.

Sóhajt: van-e oltalmazó? –

S csinosít egy “örök” házat.

 

2014. november 2.

 

2017.03.10.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom