Ének

Kritika
stapi•  2019. május 6. 22:14

Pityergő

Pityergő

 

Pityereg a költő,

senki se érti meg,

szobájában egyre

ide-oda tipeg.

 

Nem érdemes írni

- panaszol magába' -

jobb volna elmenni

mohácsi csatába.

 

Ottan hogyha egyszer

kupán hajítanak,

múlik a gond biztos,

ki is lapítanak.

 

Amint így kesereg,

beugrik a múzsa,

rögtön megbizsergett

csontja meg a húsa!

 

Sugdos a fülébe,

homlokon csókolja,

következő versét

jól be is kódolja.

 

Engedelmes lévén,

rögtön le is írja,

éppen hogy nem béget,

mint valami birka.

 

De sikerül biztos,

s majd az ország népe,

mikor elolvassa,

felragyog a képe.

 

Viszik is azonnal

fejét magasztalni...

Ám kiderül hamar,

hogy bele fog halni!

 

2019. május 5.

stapi•  2019. február 27. 17:40

Szántóföldi záróra

Szántóföldi záróra

 

Kibattyogtam a szántóba - kétszer is.

Szórtam magot buja földbe - kézzel is.

Hinthettem rá a szerekből bármennyit,

aratáskor begyűjtöttem a semmit.

 

Tudom, tudom, hogy a hunyó én vagyok.

A hibáim, a vétkeim jó nagyok!

Hogy is tudtam fűtött lyukam elhagyni,

és idekinn nyáridőben megfagyni?

 

Mért kellett hát letennem a kaptafát,

hisz' „törhetném a műhelyem ablakát“.

Javíthatnám a lábbelik tengerét...

Így meg lettem szakik mellett al-segéd!

 

2019. február 27.

stapi•  2019. január 31. 17:51

Üzenet

Üzenet

 

Mesteremnek a tanyára üzenetet küldtem:

Engedje el a kezemet, ha már így leültem.

Soha többé fel nem kelek, segítsége nem kell,

Túlságosan irritáló, ahogy engem restell.

Eredményes költészetre kemény szava buzdít,

Remittenda szilánkjaim nagy garmada szundít.

Eltökéltem, hogy a magam ura leszek most már,

Mert a kemény kritikája őröl, mint a molnár.

Nem elég, hogy leültetett, s felönt a garatra,

Ellenfelek malomkövén hull reám a mantra...

Kiábrándult, üres fejjel mászat a falakra!

 

Üdvözlöm őt, s kívánom, hogy egészséges legyen,

Zene mellett a Grízes is színhúsokat egyen...

E sorokat ha olvassa, feje bólogasson,

Ne csak betűt, sort és szakaszt – életet olvasson!

Erre a kis piszkozatra szemet hunyjon gyorsan...

Mondja meg, hogy gyalázatom ugyan miben mossam?!

 

2019. január 31.

stapi•  2018. november 1. 11:02

Az aranytojást tojó tyúk

Az aranytojást tojó tyúk

 

Aranytojást tojó tyúkom végét járja.

Nem lehet az életversem vendégsztárja.

Volt is, van is... de nem lészen, ha elpusztul.

Nélküle az éhes múzsám is ellustul.

 

Levágom hát, az lesz a jó. Lesz majd másik!

Leveséből jóllakatom, míg elázik.

Az utolsó aranytojás hogyha kikel,

a csőrében, meglátjátok, engem cipel!

 

Engem cipel, meglátjátok, de nem soká...

Nem vihet el már engemet ő sehová.

Mert akinek csak ennyit ér az a kis tyúk –

Fusson addig, míg a szele fülébe zúg!

 

2018. november 1.

stapi•  2018. október 3. 14:33

Nem kínálom magamat

Nem kínálom magamat

Nem kínálom magamat,
megeszem a halamat.
Míg a csusza párolog,
fáradt lelkem háborog.

Nem kínálom önmagam,
nem sokáig él nyaram...
...Dermed a hal a tálon,
túl van már a halálon.

Csuszám gőze szememben,
nem élek a jelenben.
Jövőt várok patakkal,
licsi-locsi halakkal.

Nem jön, várat magára,
hallgat mások szavára.
Míg a hegyről csordogál,
minden követ megcsodál.

Kínálnám már magamat...
Lelkem fogna madarat!
Dermedt halam a tálon,
könnyem folyik, ha rágom.

Jövőm csorog a rostán,
aprítom a borostám.
Kihűlt halam nem bánom -
Buta vagyok, belátom.

2018. október 1.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom