Ének

Üres leves

Főz a mama, főz, főz,
levese talány.
Egyedüli fűszer
benne a magány.

Forr a vize máris,
röppen az idő,
csigatempót diktál
benne az erő.

Levese, ha megfő,
a nyakára hűl,
gyomra zegzugában
kínok árja gyűl...

2018. június 30.

Nem tudom

Nem tudom, hogy mi történt ma vélem...
Eltörött a régi hegedűm.
Legjobb barát volt pedig ő nékem,
bánatomat vitte keserűn.

Emlékszem, hogy valamikor, régen,
vidáman szólt, trillázott a dal!
Aztán jött a kárhozatos végem,
elbukott a véres viadal.

Keserédes dallamával engem
átkarolt e régi hegedű...
Most, hogy eltört, vajon mivel zengem
dalom, ami bánat-keletű?

Nem tudom, hogy mi történt ma vélem...
Könnyezem e régi hegedűn!
Holnap, hogyha utamat bevégzem,
hogy fog ríni rajtam keserűn?

2018. június 25.

Medián

Próbálkoztam - hasztalan.
Nem elég a szuflám.
Talán majd ha hangtalan
szól a dalom, nullán,
az idő rá felírja
az ars poeticám -
Mielőtt még kinyírja
számított medián*.

2018. június 21.

* Helyzeti középérték. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Medi%C3%A1n )

Nem nyúlok más verséhez

Nem nyúlok más verséhez már,

legfeljebb ha tréfából,

vagy tán egy-két feladványnál

merítek a témából.

Kicsi vagyok, és a mester

sem épített jó falat;

s e szavakért ha meg is ver,

nem dobom le tollamat!

Amiben ő sajátosan,

művi úton remekel,

azt én mélán, kislányosan,

szende pírral vetem el.

Hadd maradjak csak butácska,

régmúlt idők szelleme...

Verseimen a ruhácska

saját lelkem jelleme!

2018. május 18.

Hajnali pír

"Ha majd a nyaramnak vége,"
s csendesen betér az ősz,
lassacskán beáll a béke,
s lelkembe áradva győz.

Homályban a tüzek titka,
lehullik minden levél,
zárulhat már a kalitka,
a szív csak csendet remél.

De egyszer Valaki tárja,
s világra röppen a hír:
Elmúlt a tél jeges árja,
csillan a hajnali pír.

2018. április 23.