Ének

Fejfa alatt

Fejfa alatt porlik az élet,

vele porlik talán, enyészet

olvassa el a rég megtermett

bölcs szavakat, a szívbe dermedt

gazdag verset, mit fájára sem

írt fel senki, de majd visszacsen

egyszer az örök élet maga,

ha felzeng az Úr végső szava.

Trombitahang kelti akkor őt,

az elhagyatott, senki költőt,

s dicsőség övezi új nevét –

Glóriázott, boldogult fejét.

2018. november 1.

Álomvilág álomútján

Álomvilág álomútján
- kivert kutya - ballagok.
Lelkem komor, ócska húrján
feltörnek e dallamok.

Harmóniát rendezgetek,
vezetem a szólamot;
basszus dörmög, szoprán cseveg...
Formálom a szózatot.

Lélekmentő lesz ez ének,
- kivert kutyának való! -
A múltamban sok a vétek,
de készül e vén faló.

Álomvilág álomútján
- kivert kutya - kullogok.
Ezer évnyi kínok után --

Zászlóm - fennen - még lobog!

2018. október 4.

Mint mikor a kutya téved

Mint mikor a kutya téved,
s felcsillan a pillanat;
égő szeme szinte béget -
eléri az illanat...
Farka körbe-körbe rándul,
és lihegve egyre bámul,
kérdő arca szeme fátylán
öntudatra ha terem...

Ilyen kétes pillanatban
szállt reám az ismeret,
és e békés pille-bajban
szép eszem is kinevet,
mert míg ültem méla lesben,
s véstem szavam néma versben,
fel se merült még e pályán:
békaülep az egem.

2018. szeptember 26.

Gumiagyar

Gumiagyar meredezik a számból,
most jövök a nagyenyedi határból.
De hiába meredezik az ottan,
lekonyul az idővel majd kopottan.

Nagyenyeden gyökerezik a két fa,
a kérgeit nem fogja be a kréta.
Belevésném a nevem, ha lehetne...
Gumiagyar ha csontosra hegedne!

2018. július 23.

Ha meglelném...

Szerelemről írni dalt, ki tudna?
Szív kell ahhoz, s fájó sóhajok.
Boldogtalanságban nem hazudna
ember fia, bárhogy is vacog.

De ha boldog, s menne rabigába,
- szerelemre áhítozna ő -
előbb menjen futva patikába
gyógyírért, ha legyőzné a hő.

A szerelmet dalba komponálni
merész húzás eme korba' már.
Nincs kurázsi egymást megcsodálni,
hatvan felett rozsdát fog a zár,

s aki nyitná, talán meg se hallja,
mit fütyül az októberi szél,
amikor a pőre bokrok alja
zörgő ágon fagyhalált zenél.

Mert a szívben újra éled minden,
tavasz virít tarka pázsiton.
Talán, hogyha meglelném a kincsem,
kinyílna e hervadt, pár szirom...

S befogadna nyüzsgő Párizsom.

2018. június 25.