Ének

Vallás
stapi•  2019. február 15. 19:00

Akkor majd csendesül

Akkor majd csendesül

 

Lógó orral rovom utamat.

Nehéz az élet... Oly sok a teher!

Lázadozva kérdem Uramat:

Mért nekem jutnak, míg más csak hever?

 

Okosnak hiszem én önmagam,

de mégis, mégis elbánik velem

a feszesre merevült nyakam.

Számomra babér itt már nem terem.

 

De majd ha a lélek megtörik,

s a kín vájja ki megkövült agyam;

emelem fejem a szent szögig,

s hagyom ledőlni égbe vont falam -

 

Akkor majd szívemet átszövik,

s csendesül haragvó, öntelt szavam.

 

2019. február 15.

stapi•  2019. február 6. 13:32

Beteljesülés

Beteljesülés

 

Jeges úton bandukolok,

görnyed a vén hátam.

Utam végén megnyugodok,

felejtem, mit bántam.

 

Fordul az út most felfelé,

jeges burka olvad...

Oly' erő visz az Úr elé,

mi homályt is oszlat.

 

Jeges utam hátam mögött,

kegytrón előtt állok,

angyalsereg ezre között

Mesteremre látok.

 

Szeme áldott sugarában

időzik a lelkem,

beteljesült minden vágyam:

dicsőségre leltem.

 

2019. február 6.

stapi•  2018. április 23. 17:37

Hajnali pír

Hajnali pír

"Ha majd a nyaramnak vége,"
s csendesen betér az ősz,
lassacskán beáll a béke,
s lelkembe áradva győz.

Homályban a tüzek titka,
lehullik minden levél,
zárulhat már a kalitka,
a szív csak csendet remél.

De egyszer Valaki tárja,
s világra röppen a hír:
Elmúlt a tél jeges árja,
csillan a hajnali pír.

2018. április 23.

stapi•  2018. április 23. 16:23

magam vagyok

magam vagyok

magam vagyok itt eme bolyban
magam mérem mint hat a borban
mérgem ősi kíntavaszából
fejtett művi létanyagából
porrá váló szédületem

minden itt van érzületemben
áthalláson csendül a terhem
állott vízbe hullik a sok könny
nincs vidító más csak amott fönn
ott készítem épületem.

2018. április 23.

stapi•  2018. március 30. 08:57

Nagypéntek

Nagypéntek

Virág' után izzadt vér, olajfák;
bárány múlik... kenyér és bor, áldás;
csalfa-vak tömeg torkán kiáltás:
Feszítsd meg! S én is velük: Feszítsd meg!
Ökölrázó szavazatuk adják.

Barrabást bocsásd el! A lázadót...
S ezt öld meg, e blaszfémiás mestert!
Ne hagyd élni, ne hagyd, e korcs embert!
S viszi vállán a nehéz keresztet,
az átoksúllyal terhelt, láthatót,

s belerokkan, hogy mentsen engemet,
a halált érdemlő kárhozandót.

2018. március 29.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom