Ének

Vers
stapi•  2017. november 29. 09:41

Egyszer minden ködbe fúl

Egyszer minden ködbe fúl

Egyszer minden ködbe fúl,
még ha őrzöd is,
vén idő majd összedúl,
szúr a kék tövis.

Egyszer minden semmivé
lesz a Földön, itt,
bárkié volt, s bárkié
lenne majd a hitt

érdem, álma visszahull',
s mélybe száll e fény...
Egyszer úgyis ködbe fúl',
hogyha nincs erény.

2017. november 27.

stapi•  2017. április 2. 19:37

Ürömóda

Kismadár ül a fán,
hintázik az ágon,
alatta ülök én,
léces hintaágyon.

A hinta, meg az ág
oda-vissza mozdul,
a madár odafenn
az ölembe csordul.

Ülök én, ülök én,
mozdulni sem bírok,
nadrágom sorsáról
ürömódát írok.

Gyerekek a tanúk,
sajnálnak is szépen,
röhögéstől a szemük
könnyben úszik éppen.

2017. április 2.

Mi lehet, mi lehet,
ami iderondít?
Ilyetén kérdés az,
'mi fejemben ordít.

Óvatos vagyok én,
de azért felnézek,
szürkeség ingadoz',
okozója vésznek:

Gilice toporog,
berezeg a farka,
ó, minő szerencse!
Azt hittem, hogy szarka!

2017. április 4.

stapi•  2017. március 31. 10:40

Elpihen

Elpihen

 

Lábad merev, karod nehéz,

a derekad sajog...

Átmeneti gondok ezek,

nincsen semmi bajod!

 

Reggel felkelsz, – már hogyha bírsz –

elvégzed a dolgod...

Hogyha nem megy, van segítség,

csak reszeld a torkod!

 

Napközben már szinte gurulsz

– vagy tán igazából –

s ha felálltál, délidőben

szemezel a tálból.

 

Minden mindegy, jól is esik

a friss, meleg étel,

egésznapi semmittevés

majd ágyadra térdel.

 

Így jön az est bíbor fénnyel,

és kihuny a drága ––

Elpihen az ősi lélek

állhatatossága.

 

2017. március 31.

stapi•  2017. március 22. 10:45

Rózsanóta

Rózsanóta

 

A szobában egyedül

A kis Szabó Egyed ül.

Inci-finci hegedűn

rózsanótát hegedül.

 

2014. május 27.

stapi•  2017. március 20. 15:38

Óvakodj!

Óvakodj!

Óvakodj, ki eme sorokat látod.
Ha tovább állsz most, meg sohasem bánod!
Igényes ember nem ködben evickél,
naphatár mentén majd keserű vicc kél.

Óvakodj, ember, hunyd le a szemedet,
fordulj az úton, mely ide vezetett...
Vissza! Vissza! Kerüld ez erdőt messze!
Vigyázz, amid van, gondom le ne metssze!

Kerüld e sorokat, vigyázd az élted!
Félelem bére kezedben, s ha éget,
messze kerül a boldogság madara.

Orvosi eset ez. Hanyatló napnál
lélekben turkáló valaki babrál...
El az útból, el hát! Ébred a para.

2017. március 20.